Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. január 31., csütörtök

Lana Millan: Raziel


Lana Millan Raziel című regényét azért kezdtem el olvasni, mert valami könnyed, de mégis érdekesnek tűnő fantasyre vágytam éppen, és a fülszöveg alapján úgy gondoltam, megfelelő választás lesz. A borítója is tetszett a könyvnek, de ez csak mellékes plusz volt számomra az érdekesnek tűnő tartalom mellett. Ami vicces, hogy csak utólag jöttem rá, hogy az írónő valójában magyar, úgyhogy teljesen fehér lappal álltam neki az olvasásnak.

A történet főszereplője Raziel, akit valamilyen titokzatos oknál fogva azzal büntettek, hogy elvették a szárnyait, és angyalból egyszerű halandóvá fokozták le. Raziel egy (nem sokkal korábban meggyilkolt) emberlány testébe kerül, akit a hegyekben találnak meg sérülten. Azt hazudja, hogy elveszítette az emlékezetét, és nem tudja, hogy került oda, így először kórházba kerül, majd megmentője, Kendra hazaviszi őt magával, és először csak ideiglenes lakótársává, majd később barátnőjévé fogadja. Raziel, emberi nevén Sierra már kezdené megszokni az új, emberi életét, amikor is felbukkan Uriel, egy másik angyal, és közli vele, hogy azonnal elő kell keríteni a Tudás Könyvét, mert ha nem, akkor eljön az emberiség vége. A könyvre viszont csak Raziel találhat rá, ugyanis a hozzá vezető térképet egy démon, Belader hátára írták, ezt pedig csak és kizárólag a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala láthatja, vagyis Raziel.

Meglepi

Ennek a történetnek már rögtön az első oldalon sikerült meglepnie, ugyanis a fülszöveg és az előzetes tudásom alapján azt gondoltam, hogy Raziel személyében egy férfi főszereplőt kapok majd. Ám mikor kiderült, hogy nem így van, és Raziel emberként női bőrbe került, kellemes meglepetést éreztem.

Az angyalokról szóló történetekben az arkangyalok általában férfiak, esetleg nemtelen lényként emlegetik még őket, akik nem férfiak, de nem is nők. Szóval nem is tudom, láttam vagy olvastam-e valaha olyan regényt, amiben az egyik arkangyal nő lett volna. Tetszik, mikor egy író el mer térni a megszokottól, és be meri vállalni, hogy szembemegy egy berögzült elképzeléssel.

Angyal-ember

Az írónőnek azt is tökéletesen sikerült megmutatni, hogy mennyire különböző az angyali és az emberi természet. Az ő történetében az angyalok nem a jóság, hanem inkább valamiféle felsőbbrendűség képviselői. Halhatatlanok, akik az emberekre úgy gondolnak, mint múlandó kis porszemekre, Isten apró játékaira. Ha meghal egy-kettő, vagy akár az összes, nincs semmi baj. Nem pótolhatatlanok, és a jó lelkek úgyis a mennyországba kerülnek majd. Gond egy szál se.

Azért, hogy elérjék a céljaikat, simán és lelkifurdalás nélkül manipulálják az embereket, akár úgy is, hogy tudják, az veszélyes, és az illető életébe is kerülhet. Nem mellesleg az sem okoz számukra lelkiismereti kérdést, hogy a jó célért együtt szabad-e dolgozni a gonosszal, simán szövetkeznek démonokkal, ha úgy vélik, ezáltal megkaphatják, amit akarnak.

Ezt a hatalmas különbséget angyalok és emberek között az írónő kétféle módon mutatja be, egyfelől Uriel által, aki a manipuláció nagymestere, másfelől a Razielben történő lelki változások által. Raziel bár embertestbe került, sokáig úgy gondolkozik és érez még, mint egy angyal. Ám ahogy szép lassan megismeri az embereket, ő maga is kezd egyre emberibbé változni. Elkezdi megérteni azt, hogy egyetlen ember élete is lehet annyira fontos valaki számára, hogy bármit megtegyen érte, akár még rossz dolgokat is. A szeretet és kötődés, ami Kendra iránt alakul ki benne, olyan erős, hogy néha akár a teljes emberiség helyett is inkább a lányt választaná. Arra is rájön, hogy a gonosz sem mindig velejéig gonosz. Megesik, hogy egy rossznak tűnő ember egyszerűen csak csak rossz helyre, rossz körülmények közé született, és emiatt viselkedett rossz emberként, pedig ott pislog benne a fény is. Csak kell valaki vagy valami, ami felerősíti benne a lángot. Vagyis megérti, hogy a világ nem fekete és fehér, ahogyan azt korábban angyalként hitte, hanem ezerféle árnyalata van mindennek. Ahogy Kendra is felveti a regényben: vajon bűn az, ha rosszat teszel, de a jó cél érdekében?

Eltérítve

A cselekmény lényegében úgy indul, hogy Razielnek és Beladernek össze kell fognia, hogy megkeressék a Tudás Könyvét, különben az emberiségnek befellegzett. Neki is vágnak az útnak a démon hátán megjelenő mágikus térkép alapján, amit csak Raziel láthat, és… Nos, lényegében újra és újra és újra eltéríti őket valami.

A történet így végül nem a „kincskeresésről” szól, hanem arról, hogy random események (főképp veszélyek) csapnak le Razielékre. Az első egy-két ilyen elterelésnél még nem volt ez különös, de amikor már a sokadik random dolog történt, akkor elgondolkoztam azon, hogy ez akkor lenne reális, ha valaki direkt küldené rá a „csapásokat” Razielékre, hogy eltérítse őket a céljuktól. Mert ilyen sok véletlen dolog magától nem történhet.

Szóval kicsit furcsa volt, hogy az írónő a regény elején kijelölt egy célt, vagyis hogy a térképet követve meg kell találni a Tudás Könyvét, ám végül a cselekmény mégsem volt ennek a célnak alárendelve. Önmagában az események izgalmasak voltak, csak nem éreztem azt, hogy fel lennének fűzve egy reális cselekményláncra.

A történet végén persze visszatérünk az eredeti célhoz, de pont azért, mert korábban eltértünk tőle, túl gyorsak az események. És… én pont emiatt nagyon remélem, hogy lesz folytatása ennek a regénynek, mert az alapok jók, a karakterek érdekesek, a személyiségük és az angyal-ember közötti különbség kidolgozása nagyon profi, de kéne nekem az a megerősítés a folytatásban, hogy ez a sok minden nem véletlen volt, hanem valaki tényleg keresztbe akart tenni Razieléknek, hogy ne érjenek el a céljukhoz.

A Tudás Könyve

Erről csak röviden írok, mert nem szeretnék spoilerezni, de tetszett az a csavar, ami kiderült a Tudás Könyvéről. Razielt ebben is kicsit megvezetik, ahogyan az írónő is az orrunknál fogva vezet minket, mert azt gondoljuk, tudjuk, mi a pontos cél, aztán kiderül, hogy mégsem az, amire gondoltunk.

Összességében a könyvet annak ajánlom, aki szereti a jól felépített karaktereket és az egyedi, angyalos történeteket, amelyeknek a cselekménye izgalmas (annak ellenére, hogy túl random történnek az események).

Kedvenc karakter: Raziel, Belader.

Kedvenc jelenet: amikor Belader elmeséli az emberi életét és a bűneit.

Kedvenc idézetek:

„– Ő Raziel, a tudás angyala – mutat be Kendra. Tommy mereven bámul, egész biztos, hogy a hátamat fürkészi.
– Nincs szárnyam, elvették, amikor emberré tettek.
– Így már minden világos. – Tommy feláll, és felém nyújtja a kezét. – Engedd meg, hogy bemutatkozzam, a Dalai Láma vagyok.”

„Ezalatt a majdnem egy év alatt egy csomó lelket megmenthettem volna, ehelyett a pokolba küldöm a sajátomat. Erre mondák a halandók, hogy lúzer?”

Értékelés: TETSZETT.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése