Bálint Erika debütáló regényének a főhőse Adorján, aki fiatalon elhagyta a családját, mert már nem tudta tovább titkolni, hogy meleg. A férfi évekkel később tér vissza, amikor a halál árnyékában jár...
A szívfacsaró és elgondolkodtató regényről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és az írónővel is készítettünk egy interjút. A turné végén meg is nyerheted a könyv egy példányát.
A szívfacsaró és elgondolkodtató regényről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és az írónővel is készítettünk egy interjút. A turné végén meg is nyerheted a könyv egy példányát.
1. Nemrég jelent meg az első regényed, az Adj esélyt! a Könyvmolyképző Kiadónál. Milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy kiadják?
Nagyon boldog voltam, hiszen első könyves szerzőként nagyon nehéz, néha talán lehetetlen is olyan kiadót találni, aki felvállalja a kiadás kockázatát, vagy egyáltalán, a rengeteg beküldött kézirat között nem sikkad el a tied, talán olvasatlanul. Ezért nagy lehetőség az évente kiírt Aranymosás pályázat. Ide szándékoztam elküldeni a regényemet, de aztán úgy döntöttem, először beadom a kiadó kéziratszervizébe, kapok majd egy lektori véleményt, az észrevételeket figyelembe véve javítok a történeten, és akkor mehet az Aranymosásra. Aztán megkaptam a lektori véleményt, és kimondhatatlan öröm volt, hogy kiadásra javasolta a regényt.
2. Rögtön egy nehéznek számító témával kezdtél, egy LMBTQ regénnyel. A téma nagyon megosztja a társadalmat. Miért érezted úgy, hogy mégis bele kell vágnod ennek a történetnek az elmesélésébe? Nem féltél a reakcióktól?
Nem féltem. Bár a főhős, Adorján, a saját neméhez vonzódik, és ez a tény generálja azokat az érzelmi és egzisztenciális problémákat, amikről a történet szól, én nem egy szubkultúráról írtam, hanem egy emberről, aki más, mint a többség, történetesen meleg. Egy emberről, aki megpróbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ezért elfojtva saját vágyait megnősül, és ezzel egy életen átívelő konfliktussorozatot indít el. Döntése komoly hatással van felesége, Éva életére, és jóval később vihart kavar fia, Tomi lelkében is. Sorsukban az érdekelt leginkább, hogy végül is mindegyiküknek megvan a maga igazsága. Adorján a boldogsághoz való jogát, Éva pedig a sértettségét, engesztelhetetlenségét magyarázza vele. Két érzésekkel, indulatokkal átitatott tézis az övék, amikből sosem lesz szintézis, mert az emberek, akárcsak Éva, sokszor körömszakadtukig ragaszkodnak a saját vélt vagy valós igazukhoz, még akkor is, ha magunknak ártanak vele.
3. A történet több súlyos problémával is foglalkozik. Egyfelől azzal, hogy mennyire nehéz döntéseket kell néha meghoznunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, másfelől az élet mulandóságával, végül pedig a szülő-gyerek kapcsolat nehézségeivel. Melyik téma volt nehezebb számodra íróként, és melyikről írtál könnyedén?
Írás közben nem ezek a témák jelentettek gondot, hanem a kifejtésük. Az volt a kérdés, hogyan lehet megmutatni azokat az okokat, indítékokat, amelyek a hősöket irányítják, hogyan lehet egy olyan sztorit írni, ami több, mint az események puszta sorozata. Hogyan lehet elérni, hogy Adorján és a többi szereplő ne egy papírfigura legyen, akit az író kénye-kedve szerint tologat ide-oda, hanem elhiggyük róluk, hogy hús-vér emberek, tudjunk együtt érezni velük vagy őszintén felháborodni rajtuk, hát hogy lehet valaki ilyen!? Végül ezért döntöttem a két nézőpont együttes alkalmazása mellett, az egyes szám harmadik személyű elbeszélés horizontálisan, az egyes szám első személyű vertikálisan bontja ki a történetet.
4. Nehéz lehetett nőként belebújni egy meleg férfi bőrébe, és hitelesen elmondani a történetét. Végeztél valamiféle kutatást arról, hogyan is érezhet egy hasonló helyzetben lévő meleg férfi? Vagy mi segített abban, hogy hiteles tudj lenni?
Persze. Adorján személyisége kapcsán magyar és angol cikkeket (ez utóbbiakat azért, mert több volt a „szakirodalom” angol nyelven) olvastam arról, végül is mi lehet az oka annak, ha valaki saját neméhez vonzódik. Rengeteg elmélet létezik erre vonatkozóan, kezdve attól a freudi megállapítástól, hogy egy egytől tízig terjedő skálán mindenkiben ott van a saját neméhez való vonzódás, egészen addig, hogy homoszexuálisnak lenni egyszerűen csak divat. Úgyhogy ebben a kérdésben nincsen konszenzus. Arra meg főleg nem lehet „tudományosan” vagy sémákban válaszolni, hogy – ha már így van, egy férfi egy másik férfit szeret –, akkor hogyan érezhet. Különben pedig, szerintem a bántásra, a kirekesztésre adott válaszunk nem a szexuális identitásunktól, hanem az egyéniségünktől függ. Lehetünk meghunyászkodóak, bujkálhatunk önmagunk és mások elől, lehetünk dühösek és harciasak, lehet bennünk egy „csak azért is megmutatom” indulat stb. Az, hogy Adorján hogyan viszonyul a saját helyzetéhez, a karakteréből következik. Egy olyan környezetben nőtt fel, ahol évszázadokra visszamenőleg mindennek megvolt a maga kőbe vésett szabálya, a házasságnak, a munkának, a férfiasságnak, az asszonyi kötelességeknek. És hiába lett tanult, művelt és tehetséges férfi, ezek a belé rögzült elvárások, és nem utolsósorban az a társadalmi környezet, amely körül vette, súlyos teherként nehezedett rá. Amikor Adorjánt szólaltattam meg a regényben, ezt a terhet próbáltam elképzelni. Azt az érzést, amikor az előítéletek, a vélt vagy valós társadalmi normák súlya alatt fulladozik valaki, göncként cipeli, mint egy nehéz páncélt, ami korlátozza a szabad mozgásban, és bár tudja, már régen meg kellett volna szabadulnia tőle, mégsem teszi. Mert fél. Attól, hogy ha ledobja magáról, ott áll majd meztelenül, védtelenül. Adorján is csak akkor vállalja fel valódi önmagát, amikor már nincs vesztenivalója.
5. Nőként hogyan reagáltad volna le, ha kiderül a férjedről, hogy meleg, és rájössz, hogy az egész addigi életed egy nagy hazugság volt? Úgy, mint Tomi anyja vagy teljesen másképp?
Hát, most jó lenne azt mondani, én egy felvilágosult nő vagyok, nem csináltam volna akkora hisztit az egészből, mint Éva. De sajnos nem mondhatom. Ha a szívemre teszem a kezem, be kell vallanom, hogy engem is nagyon bántott volna. Már önmagában a megcsalás ténye is, hogy a férjem talált valaki mást. Ez akkor is fájdalom, ha a házasság, vagy a kapcsolat már kihűlt. Valahogy így vagyunk összerakva. És akkor még ott van, hogy egy férfi miatt ment el. Azt hiszem, ez nehéz teher, nem könnyű feldolgozni. Az más kérdés, hogy mennyi ideig hurcolja valaki ezt a terhet. Éva nem akar felejteni, olyan ember, aki makacssággal, konoksággal, hajlíthatatlansággal vértezi fel magát. Szándékosan használom az ember szót, mert férfit és nőt egyaránt jellemezhetnek ezek a tulajdonságok. És Éva sorsa bizonyítja, hogy szörnyű, ha valaki nem tud szabadulni tőlük. Olyan fegyverek ezek, amelyek előbb-utóbb használójuk ellen fordulnak.
6. Egy ilyen helyzetben azt hiszem, mindenkinek borzalmasan nehéz lehet. Kivel éreztél a leginkább együtt? Adorjánnal, a fiával vagy esetleg a feleségével?
Ilyen értelemben nem volt kedvenc hősöm. Nem akartam, és nem is tudtam volna ítélkezni felettük. Ahogy már mondtam, szerintem mindegyiküknek megvan a maga igazsága, ahogy a való életben is. Értem én Adorjánt is, de tudom, Évának sem volt könnyű. És Tominak sem, mert nehéz volt neki kitalálnia a „hogy tehették ezt velem” önsajnálatból épült labirintusából.
7. Most is LMBTQ regényen dolgozol? Vagy esetleg a következő könyvedet más témában írod? Mire számíthatnak az olvasóid?
Van egy új kéziratom a kiadónál, még nem tudom, mi lesz a sorsa. Nem LMBTQ, de valójában ugyanazok a kérdések tartják egyben a történetet, amelyek az Adj esélyt!-ben foglalkoztattak. Önmagunk és mások elfogadása, bátorság ahhoz, hogy a saját normáink szerint éljünk, bátorság, hogy felvállaljuk önmagunkat, a vágyainkat. Egy nő története, de nemcsak nőknek szól. Én úgy látom, azért az élet alapdolgaiban a férfiak és a nők annyira nem különböznek egymástól. Mindegyikükre érvényes lehet a regényen végigvonuló kérdés, szabad-e hagynunk, hogy bármilyen okból ne szeressünk, és ne szeressenek bennünket. Úgy, ahogy vagyunk. Testestől, lelkestől.
8. Lehet már tudni, hol találkozhatnak veled az olvasóid legközelebb, hogy dedikáltathassák a könyvüket?
Még csak most indult az év, pontos helyszíneket és dátumokat nem tudok mondani. De ha bárhova meghívnak, szívesen elmegyek, szeretek beszélgetni az emberekkel.
Köszönöm az interjút, Adrienn!
Én köszönöm az érdekes válaszokat!
Nagyon boldog voltam, hiszen első könyves szerzőként nagyon nehéz, néha talán lehetetlen is olyan kiadót találni, aki felvállalja a kiadás kockázatát, vagy egyáltalán, a rengeteg beküldött kézirat között nem sikkad el a tied, talán olvasatlanul. Ezért nagy lehetőség az évente kiírt Aranymosás pályázat. Ide szándékoztam elküldeni a regényemet, de aztán úgy döntöttem, először beadom a kiadó kéziratszervizébe, kapok majd egy lektori véleményt, az észrevételeket figyelembe véve javítok a történeten, és akkor mehet az Aranymosásra. Aztán megkaptam a lektori véleményt, és kimondhatatlan öröm volt, hogy kiadásra javasolta a regényt.
2. Rögtön egy nehéznek számító témával kezdtél, egy LMBTQ regénnyel. A téma nagyon megosztja a társadalmat. Miért érezted úgy, hogy mégis bele kell vágnod ennek a történetnek az elmesélésébe? Nem féltél a reakcióktól?
Nem féltem. Bár a főhős, Adorján, a saját neméhez vonzódik, és ez a tény generálja azokat az érzelmi és egzisztenciális problémákat, amikről a történet szól, én nem egy szubkultúráról írtam, hanem egy emberről, aki más, mint a többség, történetesen meleg. Egy emberről, aki megpróbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ezért elfojtva saját vágyait megnősül, és ezzel egy életen átívelő konfliktussorozatot indít el. Döntése komoly hatással van felesége, Éva életére, és jóval később vihart kavar fia, Tomi lelkében is. Sorsukban az érdekelt leginkább, hogy végül is mindegyiküknek megvan a maga igazsága. Adorján a boldogsághoz való jogát, Éva pedig a sértettségét, engesztelhetetlenségét magyarázza vele. Két érzésekkel, indulatokkal átitatott tézis az övék, amikből sosem lesz szintézis, mert az emberek, akárcsak Éva, sokszor körömszakadtukig ragaszkodnak a saját vélt vagy valós igazukhoz, még akkor is, ha magunknak ártanak vele.
3. A történet több súlyos problémával is foglalkozik. Egyfelől azzal, hogy mennyire nehéz döntéseket kell néha meghoznunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk, másfelől az élet mulandóságával, végül pedig a szülő-gyerek kapcsolat nehézségeivel. Melyik téma volt nehezebb számodra íróként, és melyikről írtál könnyedén?
Írás közben nem ezek a témák jelentettek gondot, hanem a kifejtésük. Az volt a kérdés, hogyan lehet megmutatni azokat az okokat, indítékokat, amelyek a hősöket irányítják, hogyan lehet egy olyan sztorit írni, ami több, mint az események puszta sorozata. Hogyan lehet elérni, hogy Adorján és a többi szereplő ne egy papírfigura legyen, akit az író kénye-kedve szerint tologat ide-oda, hanem elhiggyük róluk, hogy hús-vér emberek, tudjunk együtt érezni velük vagy őszintén felháborodni rajtuk, hát hogy lehet valaki ilyen!? Végül ezért döntöttem a két nézőpont együttes alkalmazása mellett, az egyes szám harmadik személyű elbeszélés horizontálisan, az egyes szám első személyű vertikálisan bontja ki a történetet.
4. Nehéz lehetett nőként belebújni egy meleg férfi bőrébe, és hitelesen elmondani a történetét. Végeztél valamiféle kutatást arról, hogyan is érezhet egy hasonló helyzetben lévő meleg férfi? Vagy mi segített abban, hogy hiteles tudj lenni?
Persze. Adorján személyisége kapcsán magyar és angol cikkeket (ez utóbbiakat azért, mert több volt a „szakirodalom” angol nyelven) olvastam arról, végül is mi lehet az oka annak, ha valaki saját neméhez vonzódik. Rengeteg elmélet létezik erre vonatkozóan, kezdve attól a freudi megállapítástól, hogy egy egytől tízig terjedő skálán mindenkiben ott van a saját neméhez való vonzódás, egészen addig, hogy homoszexuálisnak lenni egyszerűen csak divat. Úgyhogy ebben a kérdésben nincsen konszenzus. Arra meg főleg nem lehet „tudományosan” vagy sémákban válaszolni, hogy – ha már így van, egy férfi egy másik férfit szeret –, akkor hogyan érezhet. Különben pedig, szerintem a bántásra, a kirekesztésre adott válaszunk nem a szexuális identitásunktól, hanem az egyéniségünktől függ. Lehetünk meghunyászkodóak, bujkálhatunk önmagunk és mások elől, lehetünk dühösek és harciasak, lehet bennünk egy „csak azért is megmutatom” indulat stb. Az, hogy Adorján hogyan viszonyul a saját helyzetéhez, a karakteréből következik. Egy olyan környezetben nőtt fel, ahol évszázadokra visszamenőleg mindennek megvolt a maga kőbe vésett szabálya, a házasságnak, a munkának, a férfiasságnak, az asszonyi kötelességeknek. És hiába lett tanult, művelt és tehetséges férfi, ezek a belé rögzült elvárások, és nem utolsósorban az a társadalmi környezet, amely körül vette, súlyos teherként nehezedett rá. Amikor Adorjánt szólaltattam meg a regényben, ezt a terhet próbáltam elképzelni. Azt az érzést, amikor az előítéletek, a vélt vagy valós társadalmi normák súlya alatt fulladozik valaki, göncként cipeli, mint egy nehéz páncélt, ami korlátozza a szabad mozgásban, és bár tudja, már régen meg kellett volna szabadulnia tőle, mégsem teszi. Mert fél. Attól, hogy ha ledobja magáról, ott áll majd meztelenül, védtelenül. Adorján is csak akkor vállalja fel valódi önmagát, amikor már nincs vesztenivalója.
5. Nőként hogyan reagáltad volna le, ha kiderül a férjedről, hogy meleg, és rájössz, hogy az egész addigi életed egy nagy hazugság volt? Úgy, mint Tomi anyja vagy teljesen másképp?
Hát, most jó lenne azt mondani, én egy felvilágosult nő vagyok, nem csináltam volna akkora hisztit az egészből, mint Éva. De sajnos nem mondhatom. Ha a szívemre teszem a kezem, be kell vallanom, hogy engem is nagyon bántott volna. Már önmagában a megcsalás ténye is, hogy a férjem talált valaki mást. Ez akkor is fájdalom, ha a házasság, vagy a kapcsolat már kihűlt. Valahogy így vagyunk összerakva. És akkor még ott van, hogy egy férfi miatt ment el. Azt hiszem, ez nehéz teher, nem könnyű feldolgozni. Az más kérdés, hogy mennyi ideig hurcolja valaki ezt a terhet. Éva nem akar felejteni, olyan ember, aki makacssággal, konoksággal, hajlíthatatlansággal vértezi fel magát. Szándékosan használom az ember szót, mert férfit és nőt egyaránt jellemezhetnek ezek a tulajdonságok. És Éva sorsa bizonyítja, hogy szörnyű, ha valaki nem tud szabadulni tőlük. Olyan fegyverek ezek, amelyek előbb-utóbb használójuk ellen fordulnak.
6. Egy ilyen helyzetben azt hiszem, mindenkinek borzalmasan nehéz lehet. Kivel éreztél a leginkább együtt? Adorjánnal, a fiával vagy esetleg a feleségével?
Ilyen értelemben nem volt kedvenc hősöm. Nem akartam, és nem is tudtam volna ítélkezni felettük. Ahogy már mondtam, szerintem mindegyiküknek megvan a maga igazsága, ahogy a való életben is. Értem én Adorjánt is, de tudom, Évának sem volt könnyű. És Tominak sem, mert nehéz volt neki kitalálnia a „hogy tehették ezt velem” önsajnálatból épült labirintusából.
7. Most is LMBTQ regényen dolgozol? Vagy esetleg a következő könyvedet más témában írod? Mire számíthatnak az olvasóid?
Van egy új kéziratom a kiadónál, még nem tudom, mi lesz a sorsa. Nem LMBTQ, de valójában ugyanazok a kérdések tartják egyben a történetet, amelyek az Adj esélyt!-ben foglalkoztattak. Önmagunk és mások elfogadása, bátorság ahhoz, hogy a saját normáink szerint éljünk, bátorság, hogy felvállaljuk önmagunkat, a vágyainkat. Egy nő története, de nemcsak nőknek szól. Én úgy látom, azért az élet alapdolgaiban a férfiak és a nők annyira nem különböznek egymástól. Mindegyikükre érvényes lehet a regényen végigvonuló kérdés, szabad-e hagynunk, hogy bármilyen okból ne szeressünk, és ne szeressenek bennünket. Úgy, ahogy vagyunk. Testestől, lelkestől.
8. Lehet már tudni, hol találkozhatnak veled az olvasóid legközelebb, hogy dedikáltathassák a könyvüket?
Még csak most indult az év, pontos helyszíneket és dátumokat nem tudok mondani. De ha bárhova meghívnak, szívesen elmegyek, szeretek beszélgetni az emberekkel.
Köszönöm az interjút, Adrienn!
Én köszönöm az érdekes válaszokat!
Nyereményjáték:
A kötet fiatal főhőse, Tomi a gasztronómia szerelmese, így a mostani játékban ezt a tudásod teszteljük. Felelj a blogokon látható alap konyha technológiai kérdésekre, és írd be a válaszod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mik a palacsinta hozzávalói?
A kötet fiatal főhőse, Tomi a gasztronómia szerelmese, így a mostani játékban ezt a tudásod teszteljük. Felelj a blogokon látható alap konyha technológiai kérdésekre, és írd be a válaszod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Mik a palacsinta hozzávalói?
Állomáslista:
01. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 16. Nem félünk a könyvektől
01. 18. Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése