Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2019. január 27., vasárnap

Stahl Judit: Csokis csábítások – Blogturné


Talán nincs is olyan ember a földön, aki ne vágyna néha-néha (vagy épp gyakran) valami csokis finomságra. Stahl Judit Csokis csábítások című receptkönyvében mindenféle édesség megtalálható, mi szem-szájnak ingere, torta, kuglóf, forró csoki, fagylalt, palacsinta, és még sorolhatnánk. A könyvről és a receptekről most a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

Őszintén szólva sosem voltam valami édesszájú. Talán azért, mert anyu sosem sütött itthon, csak az apai nagyszüleimnél láttam párszor, ahogy a mamám meggyes vagy almás pitét készít. Néhanapján azért rám jön, hogy valami finom sütit kéne enni, főképp ünnepek környékén. Szóval mivel nem vagyok otthon az édességek terén, ám karácsonyra, szülinapokra és más jeles napokra szívesen sütnék valami finomat és különlegeset, ezért gondoltam, ez a könyv ad majd néhány jó tanácsot, mutat néhány receptet, amivel meglephetem a családomat.

A könyvben szintén száz recept található, akárcsak a korábban bemutatott Ázsiai kalandokban. Több fejezetre osztották a recepteket: Aprósütemények; Tepsis sütik és kelt tészták; Pohárdesszertek és bonbonok; Torták és Klasszikusok (némelyik áthangszerelve). Ahogy a címekből is láthatjuk, elég sokszínű a kötet, rengetegféle édességet találhatunk benne, és a csokit is ezerféle módon használják fel a receptek.

Felépítés

A receptkönyv felépítése azonos az Ázsiai kalandokéval, oldalpáronként található egy fő és egy alrecept. Az egyik oldalon egy gyönyörű, ínycsiklandó édesség fényképét találhatjuk, amelyről szintén azt tudom csak mondani, hogy mind színvilágra, mind a kompozíciókat nézve tökéletes. A másik oldalon (és néha a képek alatt is folytatódik a szöveg) pedig ott a főrecept és az alrecept. Ez utóbbi valamiféle variációja a főreceptnek.

Könnyű és nehéz

A könyvben igazi klasszikusok és különlegességek is találhatók. Engem elsősorban azok a sütik, torták érdekeltek és fogtak meg, amelyeket számomra nehéz elkészíteni. Nem, nem mazochista vagyok, csak egyszerűen szórakoztatnak a kihívások. Amit könnyű megcsinálni, azt jó összedobni egy sűrű napon, amikor sietni kell, de amikor van időm éppen, akkor szívesen „elszórakozom” a konyhában.

Az alapanyagok viszonylag egyszerűen és nem is túl drágán beszerezhetőek a boltból, bár arra figyeljünk, hogy ne mindenből a legolcsóbbat vegyük, mert nem biztos, hogy megfelelő a minősége (erről majd a későbbiekben bővebben is mesélek…).

A receptek nagyon pontosak, jól leírják, hogy mikor, mit, hogyan csináljunk, miből mennyit használjunk, úgyhogy, ha valaki követi a lépéseket, akkor szerintem nagyon nem ronthatja el, amit készít.

Amire nagyon figyelni kell, hogy a sütés nem olyan, mint a főzés. Ha főzök, minden gond nélkül eszközlök apró változtatásokat az előttem lévő recepten úgy, hogy az étel végül megfeleljen a család és az én ízlésemnek. Viszont, ha az ember süt, akkor ragaszkodni kell a recept minden egyes utasításához. Ha valamiből csak egy kicsit többet, egy kicsit kevesebbet teszünk, vagy bármiben eltérünk a leírtaktól, akkor félő, hogy nem sül ki semmi ehető a dologból.

Persze, ha minden pontot betartunk, akkor sem biztos, hogy olyan gyönyörű lesz a süteményünk, tortánk, mint a képeken, lévén a sütéshez kell egyfajta kézügyesség és tapasztalat is, de arra legalább mérget vehetünk, hogy ízre valami igazán finomat alkottunk.

Csúnya, de finom játékosan

Édességet készíteni általában elég nagy munka, de én mindig játékként fogom fel. Azt hiszem, ezt a hozzáállást pont Stahl Judittól tanultam. A műsorainak ugyanis mindig van egy része, amelyben kisgyerekekkel (a saját kislányával és más gyerkőcökkel) süt/főz együtt. Ez a kedvencem, mert jó nézni, ahogy Judit együttműködik a gyerekekkel.

Elmondja nekik, mivel legyenek óvatosak, de hagyja, hogy ők is részt vegyenek a teljes folyamatban, kreatívkodjanak kedvük szerint, ezáltal pedig tanuljanak és élvezzék is a főzést. Ha valamit elrontanak, valami csúnya lesz, egyáltalán nem baj, ilyenkor is pozitív visszacsatolást küld: „Legközelebb majd még szebb lesz.” És folyamatosan dicséri a kicsiket, ügyes vagy, de szép lett stb. Ezen kívül nem szájba rágósan tanítja őket, hanem inkább kérdez (Tudod, hogy miért csináljuk ezt így vagy úgy?), és ez a kérdés-felelet módszer sokkal hasznosabb, mint a tudás ráöntése a gyerekekre. Szóval öröm és játék egy ilyen felnőtt mellett sütni-főzni gyerekként.

Én is ilyen könnyed, játékos módon próbálok mindig hozzáállni a receptekhez, nem stresszelem túl. Élvezem a sütögetést, és ha valami nem sikerül, kit érdekel. Lesz, amilyen lesz, a lényeg, hogy ízre finom legyen. Legközelebb pedig majd kijavítom a hibáimat, és szebben is sikerül majd az adott sütemény.

Ezúttal a receptkönyvből a marcipános fatörzs kávés csokikrémmel nevű receptet választottam kipróbálásra. A piskóta elkészítésével nem volt gond, egyszerűen ment. Szerencsére volt egy tipp a könyvben, hogyan is tekerjük fel még melegen a piskótát egy sütőpapír segítségével. Ennek köszönhetően nem repedt meg a piskóta, miután kihűlt, megtöltöttem és feltekertem.

Amivel gondom akadt, az a krém, ugyanis folyósabbra sikeredett, mint amilyennek szerintem lennie kellett volna. Pontosan követtem a receptet, szerintem az lehetett a gond, hogy valószínűleg valamiből rosszabb minőséget használtam (pl. a vajból vagy a habtejszínből). Szóval, amikor kívül akartam megkenni a piskótát, lecsurgott róla a krém, és félig szétfolyt a sütőpapírral leterített tálcán. Belehúzkodtam villával rá így is a kis vonalkákat, de nagyon nem hasonlított fatörzshöz. Elég kis csúnyácska lett elsőre…

Így egy életre megtanultam, hogy ha sütni szeretnék, akkor érdemes egy kicsivel többet költeni a minőségibb alapanyagra. Úgyis ritkán sütök, néhányszor egy évben megengedhetjük magunknak ezt is.

Az első beletörődés után, hogy szétfolyt a sütim, végül támadt egy ötletem, és újra visszatettem a hűtőbe kb. 1 órára, ami segített a dolgon, ugyanis kívül is megdermedt a krém. Így miután felvágtam a sütit, a szeletek már egészen gusztusosan néztek ki. Ízre pedig mennyei lett, mindenkinek ízlett, az egyetlen gond az volt vele, hogy hamar elfogyott. Szóval ünnepekre, ha megint elkészítem majd (mert el fogom, csak ezúttal minőségibb alapanyagokból), valószínűleg dupla adaggal készülök.



A könyvet azoknak ajánlom, akik szabadidejükben szívesen készítenének gyönyörű és finom édességeket akár a gyerekeikkel együtt, akár a párjukkal, barátaikkal vagy éppen egyedül, mert jó játékként fogják fel a sütést.

Értékelés: IMÁDOM.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

Ezúttal alap csokoládéfajtákat kell kitalálnotok a blogjainkon található leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás mely csokifajtához tartozik.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.


Leírás a játékhoz:


Kakaótartalma legalább 43%-os, de ideálisabb ha 55–75% közötti. Minél magasabb a kakaótartalom, annál minőségibb termékről beszélhetünk.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 28. Könyv és más
01. 29. Kelly és Lupi olvas
01. 31. Ambivalentina

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése