Stahl Judit nevét valószínűleg mindenki ismeri, és nincs olyan ember az országban, aki ne látta volna már őt főzni a tévében. Most megjelent Ázsiai kalandok című receptkönyve, amely a keleti gasztronómiába vezeti be az érdeklődőket. Ezúttal négy bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Stahl Judit Ázsiai kalandok című receptkönyvére azért voltam kíváncsi, mert rengetegszer láttam őt a tévében főzni, és több általa bemutatott étel is tetszett. Ezen kívül az ázsiai konyha nagyon távol áll tőlem (legalább is eddig távol állt), itthon ezelőtt sosem főztem még ilyen ételt, csak máshol ettem, azt is ritkán, ezért úgy gondoltam, ez a könyv biztosan tud majd újat tanítani nekem.
Ahogy már a könyv borítóján is látszik, összesen száz recept található a kötetben. Ezek mindegyike az ázsiai gasztronómiához kapcsolódik, melyek külön fejezeteket kaptak. Így van Falatok, lepények, palacsinták; Levesek, wokos ételek; Raguk, curryk; És ha még ennél valamit, valamint Édességek című fejezet is.
Nemzeteket tekintve is sokszínű a kötet. Megtalálhatók benne kínai, thai, indiai, Srí Lanka-i, japán és vietnámi ételek receptjei is.
Felépítés
Minden oldalpár ugyanúgy épül fel. Az egyik felén van egy gyönyörűséges kép az adott ételről, amely teljesen biztos, hogy beindítja az ember nyálelválasztását. Élénk színek, csodás kompozíciók. Arra számítottam a korábbi tapasztalataim alapján, hogy ha elkészítek egy receptet, az azért nem lesz ennyire szép, de úgy gondolom, hogy még látványra is elég jól sikerült, amit próbaként összehoztam. Szóval elég jók a receptek ahhoz, hogy egy laikus háziasszony legalább megközelítse szépségben is a főztjével azt a szintet, amit a receptkönyv lapjain lát, és ez nagyon klassz, mert sikerélményt okoz.
Az oldalpár másik felén két recept található, egy általam főreceptnek nevezett, és egy másik, ami valamilyen módon alternatív változata a főreceptnek. Mondjuk, a főreceptben marhahús szerepel, de el lehet készíteni csirkéből is az adott ételt, így az alrecept azt a változatot írja le. Vagy a főreceptben megtöltik az adott tésztát, az alreceptben viszont különleges lasagnét készítenek belőle.
A receptek is három részből állnak. Először is van egy kis bevezetőszöveg arról, hogy milyen típusú ételről is van szó, mitől különleges, és hasonlók. Aztán jön a hozzávalók listája, végül lépésenként leírva a recept maga.
Érthető, pontos
Amikor recepteket keresek a neten, újságokban, könyvekben vagy mondjuk főzős műsorokat nézek a tévében, sokszor előfordul, hogy azt érzem, az adott receptet egy profin felszerelt konyhával rendelkező, gazdagabb emberke részére találták ki, nem pedig egy egyszerű, középosztálybeli, laikus háziasszonynak. Olyan eszközök, olyan alapanyagok kellenek sok recepthez, amik vagy egyáltalán nem kaphatók nálunk, vagy csak nem frissen, nem jó minőségben, esetleg minőségit csak nagyon drágán találunk.
Amikor végiglapoztam ezt a könyvet, kicsit féltem tőle, hogy találok-e majd olyan receptet, amit el tudok készíteni én is, egyszerű, magyar lányka, egy totál átlagos, a túlzott modernséget nélkülöző konyhában átlag magyar keresetből. Aztán hamar megnyugodtam, mert végignézve a receptek alapanyagát rájöttem, hogy a többségüket én magam is használom a mindennapokban, a maradékot pedig simán be tudom szerezni. És különleges eszközökre sincsen szükségem a főzőcskézéshez.
Szóval azt hiszem, elmondhatjuk, hogy bár ázsiai receptekről van szó, ezek bizony nekünk, egyszerű háziasszonyoknak szólnak. Mi is simán el tudjuk készíteni őket ebédre a családnak.
A receptek utasításai is nagyon pontosak és követhetőek. Ha valaki képes az alapszintű szövegértelmezésre, akkor biztos, hogy nem fog elrontani semmit.
Ahogy már a könyv borítóján is látszik, összesen száz recept található a kötetben. Ezek mindegyike az ázsiai gasztronómiához kapcsolódik, melyek külön fejezeteket kaptak. Így van Falatok, lepények, palacsinták; Levesek, wokos ételek; Raguk, curryk; És ha még ennél valamit, valamint Édességek című fejezet is.
Nemzeteket tekintve is sokszínű a kötet. Megtalálhatók benne kínai, thai, indiai, Srí Lanka-i, japán és vietnámi ételek receptjei is.
Felépítés
Minden oldalpár ugyanúgy épül fel. Az egyik felén van egy gyönyörűséges kép az adott ételről, amely teljesen biztos, hogy beindítja az ember nyálelválasztását. Élénk színek, csodás kompozíciók. Arra számítottam a korábbi tapasztalataim alapján, hogy ha elkészítek egy receptet, az azért nem lesz ennyire szép, de úgy gondolom, hogy még látványra is elég jól sikerült, amit próbaként összehoztam. Szóval elég jók a receptek ahhoz, hogy egy laikus háziasszony legalább megközelítse szépségben is a főztjével azt a szintet, amit a receptkönyv lapjain lát, és ez nagyon klassz, mert sikerélményt okoz.
Az oldalpár másik felén két recept található, egy általam főreceptnek nevezett, és egy másik, ami valamilyen módon alternatív változata a főreceptnek. Mondjuk, a főreceptben marhahús szerepel, de el lehet készíteni csirkéből is az adott ételt, így az alrecept azt a változatot írja le. Vagy a főreceptben megtöltik az adott tésztát, az alreceptben viszont különleges lasagnét készítenek belőle.
A receptek is három részből állnak. Először is van egy kis bevezetőszöveg arról, hogy milyen típusú ételről is van szó, mitől különleges, és hasonlók. Aztán jön a hozzávalók listája, végül lépésenként leírva a recept maga.
Érthető, pontos
Amikor recepteket keresek a neten, újságokban, könyvekben vagy mondjuk főzős műsorokat nézek a tévében, sokszor előfordul, hogy azt érzem, az adott receptet egy profin felszerelt konyhával rendelkező, gazdagabb emberke részére találták ki, nem pedig egy egyszerű, középosztálybeli, laikus háziasszonynak. Olyan eszközök, olyan alapanyagok kellenek sok recepthez, amik vagy egyáltalán nem kaphatók nálunk, vagy csak nem frissen, nem jó minőségben, esetleg minőségit csak nagyon drágán találunk.
Amikor végiglapoztam ezt a könyvet, kicsit féltem tőle, hogy találok-e majd olyan receptet, amit el tudok készíteni én is, egyszerű, magyar lányka, egy totál átlagos, a túlzott modernséget nélkülöző konyhában átlag magyar keresetből. Aztán hamar megnyugodtam, mert végignézve a receptek alapanyagát rájöttem, hogy a többségüket én magam is használom a mindennapokban, a maradékot pedig simán be tudom szerezni. És különleges eszközökre sincsen szükségem a főzőcskézéshez.
Szóval azt hiszem, elmondhatjuk, hogy bár ázsiai receptekről van szó, ezek bizony nekünk, egyszerű háziasszonyoknak szólnak. Mi is simán el tudjuk készíteni őket ebédre a családnak.
A receptek utasításai is nagyon pontosak és követhetőek. Ha valaki képes az alapszintű szövegértelmezésre, akkor biztos, hogy nem fog elrontani semmit.
Saját tapasztalat
Természetesen, hogy ne csak elméletben tudjak beszélni a könyvről, kiválasztottam belőle egy receptet is, amit elkészítettem itthon ebédre. A választásom a zöldséges-csirkés rétesre esett, mert úgy gondoltam, azt az egész család szívesen megkóstolná. Még soha az életben nem készítettem rétest, sem édeset, sem sósat, szóval kicsit féltem tőle, hogy vajon menni fog-e, de szerencsére nem volt olyan nehéz, mint gondoltam.
Én a receptekkel úgy vagyok, hogy azok útmutatók, amiket jó követni, de időnként, ha alapjában véve tetszene az étel a családnak, de egy-egy alapanyag annyira nem jön be, akkor egy kis kreativitással simán lehet változtatni is a recepten. Ebben az esetben egyetlen változást eszközöltem, hogy tálaláskor nem szójaszószt, hanem egy fokhagymás tejfölös szószt készítettem a rétes mellé. Nem igazán vagyunk oda a szójaszószért, és úgy gondoltam, hogy ezzel kiküszöbölöm, hogy töményen kelljen éreznünk az ízét.
Az utasítások ez esetben is pontosak voltak, a csirkét és a zöldségeket egyszerű volt elő- és elkészíteni, ami kicsit nehezebb volt számomra, az a réteslapokkal való bánásmód. Féltem, hogy olajozás vagy feltekerés közben elszakadnak, de ez szerencsére nem történt meg. Viszont, miután a rétesek megsültek, valószínűleg túl melegen próbáltam meg felvágni őket (vagy életlen volt a kés), mert kicsit megtöredeztek.
Ez azonban egyáltalán nem vont le az íz értékéből, ugyanis a rétes szó szerint mennyeire sikerült. Az egész család odavolt érte. Laktató volt, finom, a szemnek is kellemes, és elkészíteni sem volt nehéz. Szóval biztos vagyok benne, hogy szép lassan az összes receptet kipróbálom majd a könyvből. Biztos, hogy jókat fogunk enni – és ahogy elnéztem a recepteket, egészségeseket is, ami szintén plusz pont.
Természetesen, hogy ne csak elméletben tudjak beszélni a könyvről, kiválasztottam belőle egy receptet is, amit elkészítettem itthon ebédre. A választásom a zöldséges-csirkés rétesre esett, mert úgy gondoltam, azt az egész család szívesen megkóstolná. Még soha az életben nem készítettem rétest, sem édeset, sem sósat, szóval kicsit féltem tőle, hogy vajon menni fog-e, de szerencsére nem volt olyan nehéz, mint gondoltam.
Én a receptekkel úgy vagyok, hogy azok útmutatók, amiket jó követni, de időnként, ha alapjában véve tetszene az étel a családnak, de egy-egy alapanyag annyira nem jön be, akkor egy kis kreativitással simán lehet változtatni is a recepten. Ebben az esetben egyetlen változást eszközöltem, hogy tálaláskor nem szójaszószt, hanem egy fokhagymás tejfölös szószt készítettem a rétes mellé. Nem igazán vagyunk oda a szójaszószért, és úgy gondoltam, hogy ezzel kiküszöbölöm, hogy töményen kelljen éreznünk az ízét.
Az utasítások ez esetben is pontosak voltak, a csirkét és a zöldségeket egyszerű volt elő- és elkészíteni, ami kicsit nehezebb volt számomra, az a réteslapokkal való bánásmód. Féltem, hogy olajozás vagy feltekerés közben elszakadnak, de ez szerencsére nem történt meg. Viszont, miután a rétesek megsültek, valószínűleg túl melegen próbáltam meg felvágni őket (vagy életlen volt a kés), mert kicsit megtöredeztek.
Ez azonban egyáltalán nem vont le az íz értékéből, ugyanis a rétes szó szerint mennyeire sikerült. Az egész család odavolt érte. Laktató volt, finom, a szemnek is kellemes, és elkészíteni sem volt nehéz. Szóval biztos vagyok benne, hogy szép lassan az összes receptet kipróbálom majd a könyvből. Biztos, hogy jókat fogunk enni – és ahogy elnéztem a recepteket, egészségeseket is, ami szintén plusz pont.
A könyvet azoknak ajánlom, akik szeretnének kicsit elmerülni az ázsiai ízekben, de átlagos háziasszonyként (vagy főzni szerető férfiként) eddig nem mertek belevágni a gasztronómiai kalandba.
Értékelés: IMÁDOM.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT
Nyereményjáték:
A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.
Kép a játékhoz:
A receptkönyv ázsiai ételeket tartalmaz, így kalandozzunk egy kicsit mi is Ázsiában. A játék során egy-egy ázsiai ország zászlaját találjátok mindegyik blogger oldalán, azt kell majd beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik országhoz tartozik az adott zászló.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.
Kép a játékhoz:
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
01. 21. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 23. Könyv és más
01. 25. Kelly és Lupi olvas
01. 27. Ambivalentina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése