A Menő Könyveknek köszönhetően nemrég megjelent Hádész és Perszephoné történetének feminista feldolgozása Pokolba a szerelemmel! címmel. Tartsatok öt bloggerünkkel az alvilágba, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, biztosan nem a borítója alapján. Ez a tiszta rózsaszín borító valahogy nagyon nem jön be. Értem én, hogy ez egy nőkről, nőknek (is) szóló könyv, de nem egy gagyin megírt erotikus-romantikus, hanem egy igazán minőségi feminista regény. Szóval nekem ez a túlzásba vitt rózsaszín valahogy alapból nem tetszik, és a történethez sem passzol. Persze, láttam, hogy a külföldi kiadás is ilyen, szóval ez nem a magyar kiadó hibája, de nem értem, hogy az író miért bólintott rá erre.
Egyébként a görög mitológia és az alvilág iránti érdeklődés volt az, ami miatt el akartam olvasni ezt a történetet. És mert a fülszöveg azt ígérte, hogy egy teljesen más szemszögből fogják nekem elmesélni ezúttal Perszephoné életét.
Véleményem a könyvről
A történet, ahogy azt a fülszöveg is ígérte, valóban Perszephoné történetét dolgozza fel, csak éppen másképp, mint azt a korábbi mitológiai történetekből ismertük. Perszephonét az anyja, Démétér, egy kis szigeten elzárva nevelte fel, hogy megvédje őt a veszélytől, amit főképp a férfiak (legyenek istenek vagy emberek) jelentenek a nőkre. Úgy gondolja, a végső védelmet a lánya számára a házasság nyújtja majd. Igaz, hogy akkor egyetlen férfi azt csinál vele, amit akar, de legalább nem az összes férfi. Perszephoné viszont nem akar férjhez menni, szabad akar lenni, világot látni, élvezni az életet, úgyhogy miközben a szülei épp férjet választanak neki, megszökik, és egy csellel ráveszi Hádészt, az alvilág istenét, hogy rejtse el őt a birodalmában. Ám Démétér és Zeusz nem hagyják ennyiben a dolgot.
– (...) Csak egy lány vagyok, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy túléljen ebben a világban. És ez a házasság az eszközöm.– Nem azzal kellene próbálkoznod, hogy túléld ezt a világot; inkább meg kellene próbálnod elpusztítani.
Ez eddig a legfeministább ifjúsági regény, amit életem során olvastam. Benne van a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség minden egyes problémája és a feminizmus minden egyes gondolata. És a legjobb, hogy nem szájbarágósan, hanem a karakterek és a cselekmény által átadva. Ami kifejezetten tetszett, hogy az egyenlőtlenségből nemcsak azt mutatta be az író, ami a nőknek rossz, hanem azt is, ami a férfiaknak. Mert igen, a patriarchátus mindkét nemnek rossz, csak másképp, és a nőknek több területen.
Az látszik, hogy Perszephoné a történet során még nagyon fiatal, mert időnként lobbanékony, butaságokat csinál, nem tudja megfelelően értelmezni a dolgokat, és hasonlók. Ettől függetlenül szerintem nagyon klassz feminista karakter, mert bátor, erős, valódi hatalommal bír, és igen, vágyja is a hatalmat. Például igazán érdekesnek találja a politikát, és sokkal szívesebben foglalkozik azzal, mint a „női dolgoknak” mondott tevékenységekkel. Perszephoné ugyanis nemcsak saját magának kívánja a biztonságot és szabadságot, hanem az összes nőtársának, és még a férfiaknak is. Nem kevesebbet akar, mint megreformálni az alvilágot, az istenek világát és ezáltal a halandók világát is.
– Te akarod kihívni Zeuszt.– De nem erőszakkal!– Ha az egyik oldal kezében összpontosul minden hatalom, az már önmagában erőszak.
Hádész pedig tökéletes társ ebben. Szó szerint imádtam a karakterét. Mivel nem volt választása, a múltban részt vett egy hatalmas háborúban annak ellenére, hogy irtózik a gyilkolástól, ennek a lelki, pszichés következményei pedig még mindig hatással vannak rá és az életére. Folyamatos illúziókkal tartja fenn azt a látszatot, hogy ő az alvilág veszélyes, véreskezű uralkodója, hogy ne tűnjön mások szemében férfiatlannak, gyengének, és ne vehessék el hatalmát, és ezáltal az otthonát. Ő a legérzékenyebb lelkű, legkedvesebb, legromantikusabb, legmegértőbb, legművészlelkűbb férfi az istenek világában, aki inkább elzárkózik az alvilágban, csak ne kelljen részt vennie a Zeusz-féle istenek másokat (főképp a nőket) elnyomó, megalázó, bántalmazó világában.
Persze ő sem tökéletes, mert a patriarchális világ a rendes férfiakra is rányomja a bélyegét, de mindig felismeri és beismeri, ha téved, ha a társadalmi megszokások miatt mond vagy tesz valamit ösztönösen, és folyamatosan változik a pozitív irányba, kijavítja a hibáit.
Bár eleinte Perszephonét is megpróbálja átverni, mert attól tart, csak Zeusz kéme, a lány szép lassan megismeri a valódi énjét, és összefogva nekilátnak az alvilág és a világ megreformálásának. Ami klassz, hogy bár Hádész egyáltalán nem hasonlít a hímsoviniszta férfiképre, mégis az egyik legférfiasabb és legvonzóbb férfi karakter, akiről valaha olvastam. Vagyis a könyv tökéletesen megmutatja, hogy nem bizonyos tevékenységektől lesz valaki igazi férfi, és nem is attól, hogy visszaél a fizikai erejével. Hanem attól, hogy az erejét jóra használja, hogy tisztel másokat, hogy jóságos, hogy kedves, hogy bízni lehet benne, hogy rombolás helyett inkább alkot, hogy a háború és gyilkolás helyett inkább a tudományokat és művészeteket pártolja. Hogy felfogja, amikor nemet mondasz neki, és nemcsak felfogja, hanem el is fogadja, nem sértődik meg rajta, nem borul ki, nem viselkedik veled másképp ezek után sem.
Szóval igen, Perszephoné tökéletes feminista női karakter, Hádész pedig tökéletes feminista férfi karakter. És imádom még Sztüx karakterét is, aki jó barát, és nagyon cuki és vicces.
Nagyon fontos hangsúlyt kap a történetben Perszephoné és Démétér anya-lánya kapcsolata. Démétér szereti a lányát, jót akar neki, de még istennőként is olyan elnyomásban él, hogy el sem tudja képzelni, akár szembe is szállhat nőként a férfiak, főképp Zeusz akaratával. Azt gondolja, hogy ha a lányát engedelmesnek neveli, ha arra tanítja, hogy elfogadja a férfiak szabályait és behódoljon nekik, akkor talán biztonságosabb, jobb élete lehet. A valóságban is sok nő van, aki fél szembeszállni a férfiak szabályaival, és azt hiszi, ha követi ezeket, akkor nem eshet baja (ami persze nem igaz). Ezért nem is hibáztatom őket, egy férfivilágban élni nőként baromi ijesztő. De ez a történet azt is megmutatja, hogy ha a nők és a nőket egyenlőnek tartó férfiak összefognak, akkor igenis létrehozhatnak egy jobb világot mindkét nem számára.
– Úgy hiszem, talán lehetetlen kihívás jó anyának lenni a világban, amit apám teremtett – szólok végül. A hangom elcsuklik a lesújtóan szomorú igazságtól Az volt a sorsom, hogy megéljem ezt a fájdalmat? Minden, amit anyám tett, az összes nehéz döntés, amit meghozott, mind kudarcra volt ítélve, mert ez nem olyan világ, ahol az ember sikert arathat azzal, ha van egy lánya.
Sajnos bármennyire is szeretnék, nem tudok ebben a bejegyzésben mindegyik fontos feminista témáról írni, ami előkerül a történetben, mert akkor kisregényt írnék, de felsorolás szintjén megpróbálom bemutatni, milyen sok is van ezekből. Többek között szerepel a regényben az áldozathibáztatás, a női kápóság, a gázlángozás, a nemi erőszak, a kényszerházasság, a bántalmazott nők egy helyre kényszerítése a bántalmazóikkal, a toxikus maszkulinitás, a „fejétől bűzlik a hal”-effektus, a nők szavainak, érzéseinek megkérdőjelezése, a problémáik lekezelése, és még napestig sorolhatnám. Szó szerint minden benne van ebben a könyvben, ami feministaként fontos, amiről érdemes beszélni.
Az egyetlen, amit kicsit gyengének találtam a történetben, az a Perszephoné és Hádész közötti kommunikáció. Sokszor félreértik egymást, pedig ha csak egyszer leülnének, és tényleg nyíltan és őszintén elmondanák, mit éreznek, fél perc alatt megoldódhatnának a problémáik. Egyébként... őszintén szólva, én kicsit bánom, hogy ez egy romantikus regény lett. Mert simán el tudtam volna azt is képzelni, hogy Perszephoné és Hádész szimplán nagyon jó barátok és feminista reformertársak lesznek. De ettől függetlenül nagyon megvolt köztük a kémia, imádtam a csipkelődéseiket, nagyon aranyosak voltak együtt, és szerettem a párosukat. Csak hát, igen, kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció! Ez minden jó kapcsolat (legyen az szerelmi, baráti vagy egyéb) alapja.
A könyv végéről körülbelül tudtam, mi lesz, hiszen ismerem az eredeti Perszephoné-sztorit, úgyhogy nagy meglepetés nem ért. Viszont én nem bánnék még egy második részt, amiben megnézhetjük, miként bontakoznak ki Perszephoné reformtervei, hogyan egyesítik az erejüket az istennők és úgy alapvetően a nők, meg a rendes férfiak, és húzzák ki Zeusz semmire nem jó hátsója alól a trónt, hogy az emberek világán is változtassanak. Szóval szerettem volna látni azt az új, jobb világot már működés közben, mert Perszephoné tervei és az első lépések nagyon tetszettek.
Hogy tetszett ez a könyv?
Féltem tőle, hogy csak egy újabb gagyi, nyálas romantikus regény lesz, de ez volt az egyik legjobb feminista ifjúsági regény, amit valaha olvastam. Sokkal többet kaptam tőle, mint azt reméltem. Imádtam Perszephoné és Hádész karakterét, és azt is, ahogyan együtt nekiálltak megreformálni az alvilágot és a fenti világot is. Csak bár más borítója lenne a könyvnek...
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden lánynak és nőnek, és a feminista témák iránt érdeklődő, nyitott férfiaknak is, akik szeretnék megismerni a nők problémáit, és rádöbbenni, hogy egy egyenlő világ számukra is sokkal boldogabb lenne.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Ezúttal olyan könyvek íróit keressük, akik szintén a görög mitológiát választották történetük témájául. A blogjainkon található betűkből rakjátok össze a neveiket, és írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Betűk a játékhoz:
KROADNIRICR
Állomáslista:
06. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
06. 18. Könyv és más
06. 21. Hagyjatok! Olvasok!
06. 24. Dreamworld
06. 27. Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése