Spirit Bliss oldala: Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Mörk Leonóra könyve, A papagájos ablak az eredetileg 2017-ben megjelent regényes útinapló új kiadása, amely most csodálatos borítóval csábít az olvasásra. Különleges kulturális utazásra indultunk a Luther-utak egyikén, amelyet Leonóra könnyed humorával és személyes élményeivel fűszerez. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát, tarts velünk.

Miért választottam ezt a könyvet?

Korábban több könyvet is olvastam már Mörk Leonórától, és mindig nagyon élveztem a történeteit, szóval gondoltam, épp itt az ideje, hogy egy újabbat elolvassak közülük.

Véleményem a könyvről

Amikor a fülszöveget elolvastam, nem voltam biztos benne, hogy ez most egy kitalált regény vagy pedig egy valós utazás naplója lesz-e, amin maga Mörk Leonóra vett részt. Mint olvasás közben kiderült, ez utóbbi. Szóval ez a könyv eléggé különbözött attól, amiket eddig tőle olvastam, lévén azok fikciók voltak.

Az író kicsit elvesztette önmagát a hétköznapok mókuskerekében, ezért úgy döntött, hogy szabadságra megy, és bejár egy németországi zarándokútvonalat, végigkövetve Luther életének fontosabb állomásait.

Kisiskolás korában a lányom egyszer kijelentette, szeretne már felnőtt lenni, mert akkor mindig azt csinálhatna, amit akar. Egymásra néztünk az apjával, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
– Kislányom, ha tudnád, mekkorát tévedsz! A felnőttek az esetek többségében nem azt csinálják, amit akarnak, hanem amit kell!
A gyerek gyanakodva méregetett minket, az arcocskáján világosan látszott, hogy azt hiszi, viccelünk. Azóta felnőtt, és belátta, hogy igazat mondtunk. Ritka pillanatok azok, amikor senki nem szól bele az életünkbe, meg kell őket becsülni.

Bár a saját személyiségéről, gyermekkori élményeiről, az érzéseiről, a különböző dolgokhoz való hozzáállásáról és gondolatairól is sokat megtudhatunk a könyvből, én úgy éreztem, hogy ez inkább egyfajta művészettörténeti bemutató könyv formába öntve. Bár a borítón alcímként az áll, hogy A Luther-út naplója, és az író valóban leírja, hogy melyik nap hol járt, mit nézett meg, kivel találkozott, mi történt vele, én mégsem éreztem naplószerűnek. Mert hát, a naplónkba nem írjuk le azokat a művészettörténeti tényeket saját magunknak, amiket ismerünk. Ezeket inkább olyan kívülállóknak meséljük el, akik esetleg nem ismerik ezeket a tényeket, de talán érdekelné őket, vagyis az olvasóknak.

Szóval igen, nekem ez konkrétan egy művészettörténeti könyv. De ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy tankönyvet, vagyis nem unalmas, száraz szövegként. Nagyon is érdekes volt felfedezni Németországot az író szemén keresztül. Még sosem jártam külföldön, pedig nagyon-nagyon szeretnék, és bár Németország eddig nem volt fent az „Öt ország, ahová mindenképpen el kell jutnom egyszer” listámon, most felkerült rá. Varázslatos és érdekes világnak tűnt Mörk Leonóra szavai által lefestve.

Leírt nekünk régi történelmi érdekességeket, múltbeli történeteket, nemcsak Lutherről, hanem más híres emberekről is, mint például Geothe és Bach. Mesélt nekünk épületekről, festményekről, szobrokról, zeneművekről. Ezek az említések, történetek egyébként arra késztettek, hogy olvasás közben rákeressek a különböző alkotásokra, és megnézzem, meghallgassam őket. Mert az író akkora rajongással mesélt mindenről, hogy ez a rajongás rám is átragadt. Egyszerűen látni, hallani, érezni akartam azt, amit ő is. Voltak olyan művészettörténeti történetek is a könyvben, amikről korábban már olvashattam az író korábbi könyveiben, mert a regényei festményeken, történelmi érdekességeken alapuló fikciók voltak, de ez egyáltalán nem zavart, nem untam az ilyen részeket, inkább egyfajta nosztalgikus érzést keltettek bennem.

Sokakkal ellentétben számomra a legfájdalmasabb kérdés nem az, hogy mi lett volna, ha, hanem az, hogy mi lesz, ha?

Azért a jelennel is foglalkozott a könyv. Megismerhettük a jelenbeli Németország helyeit, amiken Mörk Leonóra járt. Láthattuk, hogyan élnek ott a 21. századi emberek, mennyire kötődnek (vagy épp nem kötődnek) a saját történelmükhöz. És azt is végigkövethettük, hogy az íróra milyen hatással van az utazás. Például hogyan lett önállóbb, hogyan tanulta meg a férje (vagy bárki más) segítsége nélkül megoldani a felmerülő problémákat, miként tudta elengedni a jövőbeli, talán soha meg sem történő eseményekkel kapcsolatos félelmeit, és elérni egyfajta békés, stressz- és gondmentes mentális állapotot, és hasonlók.

„Azon nem tudsz változtatni, hogy a gond és a bánat madarai a fejed fölött repkedjenek. De azt meg tudod akadályozni, hogy fészket rakjanak a hajadban.” Nagyon jó kis mondás, lehet, hogy nem is a gyakorló depressziós Luthernek jutott eszébe, hanem a feleségének, akinek a feladata volt kirángatni a férjét mélabúrohamaiból?

Ennek a könyvnek az olvasása is egyébként előidézte a békés, stressz- és gondmentes mentális állapotot. Hogy a mélyvénás trombózisos lábamat is eddzem kicsit, fel-le sétálgatva olvastam a könyvet, és szó szerint teljesen elmerültem benne pszichésen. Nagyon jó kikapcsolódás volt, levitt egyfajta zen állapotba.

Hogy tetszett ez a könyv?

Más volt, mint az író fikciós regényei, de én nagyon élveztem az olvasását. Bár a német nyelvtől elvették a kedvemet az általános iskolás és gimis tanáraim, ezért sosem érdeklődtem Németország iránt sem, de ez most megváltozott. Nagyon szeretnék egyszer oda is elmenni, hogy lássam mindazt, amiről ebben a könyvben olvastam.

Szóval összességében IMÁDTAM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a történelmet, művészettörténetet, és szeretnének pszichésen, lelkileg kikapcsolódni egy kicsit.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során nincs más feladatod, mint kitalálni, kit rejtenek a képek.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítőlevélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Kép a játékhoz: