Bloggereink ezúttal R. L. Stine igazi klasszikusait veszik górcső alá! Legújabb blogturnénkban a Könyvmolyképző Kiadó által újonnan kiadott két részről olvashattok – tartsatok velünk a turnén, és játsszatok a kiadó által felajánlott Kísértet-part (1.) és Váljunk láthatatlanná! / A Láz-mocsár vérfarkasa (2-3.) kötetekért.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, ha már olvastam az első részt, és tetszett, gondoltam, az egy kötetben található második és harmadik rész sem fog csalódást okozni.
Véleményem a könyvről
A kötet két különálló történetet tartalmaz. Az első a Váljunk láthatatlanná! Ebben Max, a testvére, Bali és a barátaik egy furcsa tükröt találnak Maxék házának padlásán, egy rejtekajtó mögött. Ha valaki meghúzza a tükör feletti lámpa zsinórját, láthatatlanná válik, amint pedig a zsinórt újra meghúzzák, visszaváltozik láthatóvá. A gyerekek játszani kezdenek ezzel a furcsa és veszélyes holmival, csak azt nem tudják, mi történik, ha valaki túl későn húzza meg másodszorra a zsinórt, vagy egyáltalán meg sem húzza.
Az 1. rész is elég para volt számomra, de ez a 2. nálam vitte a prímet. Konkrét gyomorgörccsel olvastam végig, folyton azt vártam, hogy valami baj történik, és nem tudnak valakit visszaváltoztatni a láthatatlanságból. Stine annyira jól adagolja a stresszt, hogy az elképesztő. Míg az első könyvben az volt a stresszfaktor, hogy a főszereplő gyerekek és az olvasók nem tudhatták, kiben bízhatnak, itt az, hogy olvasóként pontosan tudtuk, történni fog valami baj, csak azt nem tudtuk, pontosan kivel és mikor. A folyamatos várakozás pedig tökéletesen kikészítette olvasás közben az idegeimet.
Max igazán kedvelhető karakter. Bár először ő is játéknak veszi a láthatatlanságot, később rájön, hogy ez mennyire veszélyes. Okos kölyök, tudja, hogy nem kéne egy ilyen veszélyes tükörrel szórakozniuk, de képtelen nemet mondani a barátainak, képtelen veszíteni egy versenyben, és elviselni, hogy gyávának bélyegzik. Egyszóval, tipikus gyerek, akinek fontos, hogy a társai mit gondolnak róla. Szinte biztosra vettem, hogy ő lesz az, aki végül pórul jár, és láthatatlan marad, vagy legalábbis ő lesz az egyik. De hogy tényleg így történt-e, vagy sikerült meglepnie Stine-nak, azt nem árulom el.
Érdekes volt, ahogyan Stine a csehovi puskát felhasználta egy labda által. Az első pillanattól tudtam, hogy annak a labdának majd fontos szerepe lesz a történetben, de legnagyobb meglepetésemre nem úgy lett fontos szerepe, ahogyan én azt hittem. És ez tetszett. Tetszett, hogy az író képes megvezetni, és egy kliséből valami egyedit kreálni.
A történet vége is nagyon ijesztő volt, de kicsit másképp zárult, mint azt sejtettem. Viszont teljesen elégedett voltam ezzel a történettel az első betűtől az utolsóig.
A harmadik rész A Láz-mocsár vérfarkasa címet viseli. A főszereplő egy Grady nevű gyerek, aki a családjával együtt a floridai mocsarakhoz költözött, hogy a szülei valamiféle tudományos munkát végezzenek ott mocsári szarvasokkal. A környéken az a hír járja, hogy a mocsárban lakik egy furcsa remete. Egyesek szerint veszélytelen, mások szerint vérfarkas. Egy hatalmas kutya (akit Grady Farkasnak nevez el) is felbukkan váratlanul Gradyék házánál, akinek úgy tűnik, nincsen gazdája, így Grady szeretné megtartani. Ám valaki vagy valami elkezd állatokat ölni a környéken, és Grady szülei azt hiszik, talán Farkas a tettes. Grady elhatározza, hogy a barátaival bebizonyítja, a kutyája ártatlan.
Nagyon tetszett Grady mocsárban való kalandozásainak leírása. Olvasás közben úgy éreztem, mintha én is ott lennék vele, és együtt fedeznénk fel a terepet.
A három közül talán ez a történet volt rám a legkevésbé ijesztő hatással. Érdekes és szórakoztató volt, de nem volt meg benne az a feszültség, ami az első kettőben. Pedig kalandokból, rejtélyekből nem volt hiány, szóval talán csak a szellemmé és láthatatlanná válás gondolata ijesztőbb számomra, mint a vérfarkassá válásé, nem tudom...
Mindennek ellenére ez volt az a sztori, amiben sikerült meglepni a végén azzal, hogy ki is a farkasember. Még csak tippként sem merült volna fel bennem az a csavar, amit végül Stine megírt. A sztori legvégét viszont sejteni lehetett, csak azt nem értem, hogy a többi karakter miért nem jött rá, mi történt, amikor teljesen nyilvánvaló.
A könyv végén ismét vár ránk egy interjú R. L. Stine-nal, valamint néhány játék és érdekesség.
Hogy tetszett ez a könyv?
A láthatatlanná válós rész zseniálisan para volt, legalább olyan gyomorgörccsel olvastam, mintha horrorfilmet néztem volna, pedig egy csepp vér sem hullt a történetben. A farkasemberes rész pedig kalandos volt, és élveztem az olvasását.
Szóval a második történetet IMÁDTAM, a harmadik pedig NAGYON TETSZETT.
Kiknek ajánlom ezt a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a fiataloknak való, mégis totál para történeteket.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Vessetek árgus pillantásokat a Libabőr-sorozat borítóira, ugyanis a feladatotok nem más, mint az állomásokon található borítórészletekből a könyvek címeinek a kitalálása! Jó kutatást kívánunk!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Borító a játékhoz:
Állomáslista:
06. 03. Könyv és más (1. könyv)
06. 06. Zakkant olvas (1. és 2. könyv)
06. 12. Hagyjatok! Olvasok! (1. könyv)
06. 15. Hagyjatok! Olvasok! ~ extra
06. 21. Könyv és más (2. könyv)
06. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (2. könyv)
06. 27. Hagyjatok! Olvasok! (2. könyv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése