~ Sárga könyves út ~

2019. november 27., szerda

R. F. Kuang: Mákháború – Blogturné


R. F. Kuang Mákháború című regénye az Agave gondozásában jelent meg idén, 2019-ben. A történet egy Kínához nagyon hasonló fantasyvilágban játszódik, amelyben a béke csak látszat. Az emberek többsége már megfeledkezett az istenekről, de Zsin visszatér hozzájuk, hogy megnyerhesse a háborút az országának, Nikannak a Mugeni Föderációval szemben. Zsin izgalmas történetét ezúttal négy bloggerünkkel követheted végig, természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből. 

R. F. Kuang Mákháború könyvét azért szerettem volna elolvasni, mert érdekel a keleti kultúra, így a keleti írók könyvei is. Az ő stílusuk teljesen más, mint a nyugati íróké, és ez nem mindig jön be nekem, de amikor igen, akkor nagyon. A Mákháború esetében abban reménykedtem, hogy ez utóbbi eset áll majd fenn, és amint elkezdtem olvasni a történetet, azonnal meg is nyugodtam, hogy így van.

Ami tetszett

1. Menő főszereplő

Zsin a legérdekesebb női főhős, akiről eddig "kemény, belevaló nő"-kategóriában olvashattam. Nemcsak azért izgalmas a személyisége, mert összetett, hanem azért is, mert Kuang bátran mert hozzányúlni a megalkotásához. Simán fel merte vállalni, hogy olyan tulajdonságokat, gondolatokat, cselekedeteket társít Zsinhez, amelyek közül néhány erősen megosztja majd az olvasókat. Például Zsin minden vágya az, hogy felvegyék a Szinegardba, Nikan legelitebb iskolájába, és ezért szó szerint olyan dolgokat tesz meg, amiktől a legtöbb embert kirázza a hideg. Vagy ott van az a döntése, hogy ha ő akar lenni a legjobb diák az iskolában, akkor nem pazarolhatja az idejét azzal, hogy a menstruációjával szenved havi rendszerességgel, így gondolkodás nélkül bevesz egy olyan szert, ami a szenvedés mellett megfosztja őt attól is, amit a legtöbb ember a nőiesség szimbólumának tart: az anyaságtól. És ez még csak a könyv legeleje... Zsin a történet során rengeteg elgondolkodtató, megkérdőjelezhető döntést hoz, amitől a legemberibb főszereplő karakter lesz számomra, akiről csak valaha olvastam. Kuang pedig a legbátrabb író, akitől csak valaha olvastam.

Számomra egyébként Zsin annak ellenére szerethető volt, hogy nem feltétlenül cselekedtem volna úgy bizonyos helyzetekben, ahogyan ő. De valahol mélyen minden döntésére találtam okot, még akkor is, ha egyáltalán nem értettem egyet ezzel az okkal.

A regény vége egyébként szintén baromi bátor húzás volt. Én ilyen még nem láttam írótól. Természetesen nem lövöm le a poént, mert nem akarom senki élményét elrontani, de az biztos, hogy a regény legvége egyáltalán nem úgy alakul, ahogyan azt mi, olvasók megszokhattuk a könyvek többségétől. De ez persze, nekem nagyon bejött.

2. Keleti stílus, történelem, lelkület

Bár a regény nem a valódi Kínában játszódik, Kuang egy Kínához nagyon hasonló országot hozott létre a könyvben. A hagyományokban, az életmódban, az emberek gondolkodási mechanizmusaiban felismerhetőek a valós elemek. Ez azért klassz, mert ha tényeket nem is tudhatunk meg a könyvből Kínáról, mégis sok mindent megtudhatunk arról, hogyan éreznek, élnek, gondolkoznak az ottani emberek (vagy hogyan éreztek, éltek gondolkoztak a múltban).

A történet egyébként azért is érdekes, mert ahogyan a Harry Potterből sokat megtudhatunk a II. világháborúról, annak ellenére, hogy egyáltalán nem arról szól, úgy a Mákháborúból sokat megtudhatunk Kína történelméről. A párhuzamok még egy olyan ember számára is látszanak, aki nincsen otthon úgy igazán a keleti történelemben.

3. Realista

A történetben két ország áll egymással szemben, Nikan (Zsin országa) és a Mugeni Föderáció. Zsin és a barátai számára a mugeniek az ellenség, a mugeniek számára a nikaniak az ellenség. Az olvasó persze Zsinéknek drukkol, lévén az ő életét követhette végig a regény olvasása során, és így megkedvelte őt, azt akarja, hogy győzzön, ne haljon meg, boldog véget érjen a története. De közben meg Kuang elgondolkoztat azon, hogy mindkét oldalon emberek állnak, de ezt mindkét oldal teljesen elfelejti.

A mugeni katonák azért képesek a lehető legkegyetlenebb módon legyilkolni a nikani embereket (civileket is), mert egyszerűen nem tartják őket embernek. Nekik ők az ellenség, értéktelen dolgok, amiket ki kell iktatni, és közben miért lenne baj, ha ők kedvüket lelik a kiiktatás módjában. A vezetőik átmosták az agyukat, mert tudják, hogy egy katona csak akkor igazán hatékony, ha nincs lelkifurdalása amiatt, hogy öl. Márpedig ez csak akkor lehetséges, ha úgy gondolja, nem érző emberek állnak vele szemben, hanem lelketlen, tárgyiasított ellenség.

Vagyis Kuang tökéletesen visszaadja azt, milyen a háború szelleme, hogyan csinálhatnak egy emberből kegyetlen gyilkológépet, mi okból képesek egyébként, a békés hétköznapokon kedvesnek, rendesnek tűnő emberek átmenni szörnyetegbe, és megerőszakolni, megkínozni, meggyilkolni férfiakat, nőket, gyerekeket.

4. Bármi megtörténhet

Nos, ez is egy olyan könyv, ami esetében úgy gondolod, hogy tudod, mi fog történni, vagy épp azt, hogy mely karakterek vannak biztonságban, és nem kell félteni őket a haláltól, de aztán puff, pofon csap a valóság (és a zseniális, de kegyetlen író).

Szeretem az olyan könyveket, amelyek kiszámíthatatlanok. Amikről tudom, hogy fájni fog miattuk a szívem, mert bárkivel bármi megtörténhet bennük. Azokkal is, akiket az író nagyon megkedveltet, akiket érdekesnek, izgalmasnak tartok, és úgy érzem, még ezer dolog vár rájuk, aztán mégsem így alakulnak a dolgok.

5. Istenek

Ez úgy látszik, a legek könyve számomra, mert a könyvben található istenek talán eddig a legérdekesebb és legfélelmetesebb istenek, akikkel találkoztam.

Zsin mestere azért vállalja a lány tanítását, hogy segítsen neki elzárnia önmagát az istenek világától. Mert szerinte az istenek szeszélyesek és veszélyesek. Olyan istenek, akik látszólag erőt adnak neked és elhitetik veled, hogy te irányítod őket, miközben végül ők irányítanak majd téged. Méghozzá úgy, hogy az emberek, az emberi élet totál hidegen hagyja őket, csak a saját kis játszmáik számítanak nekik.

Közben viszont ott van Zsin egyik idősebb iskolatársa és későbbi parancsnoka, Altan, aki nem elzárta magát az istenektől, hanem erőt kapott tőlük, méghozzá nem is kicsit. Ő hisz benne, hogy a háború megnyerésében és az ellenségeikkel szembeni bosszúban az istenek segíteni fognak a Ceko tagjainak (olyan katonai egység tagjainak, akik képesek belépni az istenek világába), mert ha nagyon akarják, akkor képesek kordában tartani őket, és úgy használni az istenek erejét, hogy közben nem engedik át nekik a testük és lelkük felett a teljes uralmat.

Zsin pedig ott áll középen a mestere és a parancsnoka között, és fogalma sincs róla, mi az igazság, ahogyan az olvasónak sincs. Olvasás közben mindkét felet megértettem, mindkét félnek hinni tudtam. A dilemma nemcsak Zsint gyötörte, hanem engem is. Meg lehet kockáztatni, hogy az ellenség lemészárolja a népedet, a szeretteidet, anélkül, hogy mindent megtettél volna a megmentésükért? Vállalhatod a kockázatot azért, hogy még az emberi ellenségeidnél is kegyetlenebb erőket engedsz szabadon?

Zsinnek olyan nehéz kérdésekkel kellett megküzdenie a könyv során, hogy egyáltalán nem tudtam őt irigyelni.

6. Kedvenc mellékszereplő

Imádtam Nö-csa karakterét. Nem tudom, miért, de odavagyok azokért a karakterekért, akik a jó és gonosz határán egyensúlyoznak, mert sokkal izgalmasabbak, mint a simán gonosz vagy simán jó karakterek.

Nö-csa egy gonoszkodó, jó családból származó, elkényeztetett suhanc, aki az első naptól kezdve megkeseríti Zsin életét az iskolában. De mellette baromi tehetséges harcos. És van benne valami, amitől az ember úgy érzi, a jóság is ott lapul nagyon mélyen benne. Szóval igen, Zsin mellett talán a legérdekesebb karakter ő volt számomra, és perverz módon sikerült a szemétségei ellenére is megkedvelnem.

Kedvenc idézetek:

Valószínűleg a szexuális felvilágosítás hiányának lehetett betudni, hogy Zsin egészen addig a reggelig nem is hallott a menstruációról. A következő tizenöt percben az orvos segédje részletesen elmagyarázta neki, milyen változások mennek végbe a testében. A nő az ábra különböző helyeire mutatott, és hevesen gesztikulált.
– Szóval, nem fogsz meghalni, kedvesem, csak most szabadul meg a tested a méhedet kibélelő szövetektől.
Zsin szája már egy teljes perce tátva maradt.
– Mi a fasz?

A háború nem játék, ahol a becsületért és a csodálatért harcolnak, vagy ahol a mesterek elején veszik annak, hogy bárki is valós sérülést szerezzen.
A háború egy rémálom.
 
Kinek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, akit érdekel a keleti kultúra, és bírja a gyomra a realista fantasytörténeteket.

Értékelés: IMÁDOM! 

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet: KATT 


Nyereményjáték:

A Mákháborúban fontos szerepük van a rég elfeledett isteneknek, ezért most különböző népek isteneivel fogunk játszani. Minden blogon találtok egy képet, amely valamilyen kapcsolódik egy istenhez vagy istennőhöz, a feladatotok annyi lenne, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok ennek az istennek vagy istennőnek a nevét (ha több néphez is kapcsolódik, pl. létezik görög és római változata is, bármelyik nevét elfogadjuk). Ez alkalommal egy szerencsés olvasónk nyerhet majd egy példányt a könyvből.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz:


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 29. Nem félünk a könyvektől
12. 01. Utószó
12. 03. Könyv és más


Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Oszd meg a Citromail-lel! Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése