Pötyi és Manó, a két shi-tzu kutya kiterülve hevert az előszoba kövén. A hőségtől lógott a nyelvük, pihegve vették a levegőt.
– Rettenetes. Nem bírom tovább! – nyafogott Pötyi az anyjának. Manó a hátára fordult, hogy azt is lehűtse kicsit a hasa után. – Miért csinál a gazda ilyen borzalmas meleget? Mikor hozza vissza a jó időt nekünk?
– A gazda jó és okos. Oka van ennek. Csak mi nem érthetjük… – mormolta Manó bölcsen.
– Lehet, hogy nem is tud kellemes levegőt csinálni – törtek elő Pötyiből a kétségek. Manó felmorrant.
– A gazda mindent tud. Tudja, mikor kell minket megetetni, mikor menjünk sétálni, azt is, mikor simogasson minket. Ő működteti az ajtót is, amin ha belépünk, aztán kilépünk, itthonról odakintre mehetünk. A kutyától is megvédett minket, aki ránk támadt. A gazda ráordított, toppantott egyet, és a kutya elszaladt. Milyen nagy volt, a fogai hegyesek! Ha a gazda nem lenne mindenre képes, szerinted megijedt volna tőle az a fenevad? Felfalt volna minket szőröstül-bőröstül.
– Nem tudom, mit higgyek… – mozgatta meg Pötyi lustán a farkát. – De azt tudom, hogy…
– Na, gyere, te pötty! – A beszélgetést a gazda megjelenése szakította félbe. Egyetlen mozdulattal felkapta Pötyit, és elindult vele a fürdőszobába. Ahogy a shi-tzu meglátta a vízzel telitöltött, műanyag fürdőkádat, pánikba esett.
– Jaj, jaj, hiszek benned! Kérlek, megbántam minden kétségemet! Ne bánts! – kapálózott a négy mancsával. – Anya, segíts, az életemre tör! – Manó leült a fürdőszoba elé, és bizalommal telve nézte, mi történik.
– Ne ellenkezz, a gazda tudja, mit csinál! – próbálta megnyugtatni a lányát, de az tovább nyüszített.
– Jaj, meghalok! Végem van! Jaaaj! – Aztán csend lett.
A víz kellemes volt, lehűtötte őt, a gazda pedig nem engedte elsüllyedni, biztos kézzel tartotta.
Kis idő múlva két vizes kutya feküdt a szobában kellemesen elnyújtózva.
– Na, mit mondtam? – sóhajtott fel Manó elégedetten. – A gazda mindig tudja, mire van szükségünk. Ő mindent tud.
– Rettenetes. Nem bírom tovább! – nyafogott Pötyi az anyjának. Manó a hátára fordult, hogy azt is lehűtse kicsit a hasa után. – Miért csinál a gazda ilyen borzalmas meleget? Mikor hozza vissza a jó időt nekünk?
– A gazda jó és okos. Oka van ennek. Csak mi nem érthetjük… – mormolta Manó bölcsen.
– Lehet, hogy nem is tud kellemes levegőt csinálni – törtek elő Pötyiből a kétségek. Manó felmorrant.
– A gazda mindent tud. Tudja, mikor kell minket megetetni, mikor menjünk sétálni, azt is, mikor simogasson minket. Ő működteti az ajtót is, amin ha belépünk, aztán kilépünk, itthonról odakintre mehetünk. A kutyától is megvédett minket, aki ránk támadt. A gazda ráordított, toppantott egyet, és a kutya elszaladt. Milyen nagy volt, a fogai hegyesek! Ha a gazda nem lenne mindenre képes, szerinted megijedt volna tőle az a fenevad? Felfalt volna minket szőröstül-bőröstül.
– Nem tudom, mit higgyek… – mozgatta meg Pötyi lustán a farkát. – De azt tudom, hogy…
– Na, gyere, te pötty! – A beszélgetést a gazda megjelenése szakította félbe. Egyetlen mozdulattal felkapta Pötyit, és elindult vele a fürdőszobába. Ahogy a shi-tzu meglátta a vízzel telitöltött, műanyag fürdőkádat, pánikba esett.
– Jaj, jaj, hiszek benned! Kérlek, megbántam minden kétségemet! Ne bánts! – kapálózott a négy mancsával. – Anya, segíts, az életemre tör! – Manó leült a fürdőszoba elé, és bizalommal telve nézte, mi történik.
– Ne ellenkezz, a gazda tudja, mit csinál! – próbálta megnyugtatni a lányát, de az tovább nyüszített.
– Jaj, meghalok! Végem van! Jaaaj! – Aztán csend lett.
A víz kellemes volt, lehűtötte őt, a gazda pedig nem engedte elsüllyedni, biztos kézzel tartotta.
Kis idő múlva két vizes kutya feküdt a szobában kellemesen elnyújtózva.
– Na, mit mondtam? – sóhajtott fel Manó elégedetten. – A gazda mindig tudja, mire van szükségünk. Ő mindent tud.
– Talán igazad van – felelte Pötyi.
Szia Drága!
VálaszTörlésVégre! Egy írás!
Nagyon édes volt, cuki. Sokszor eszembe jut nekem is hogy vajon mit gondolhat a macskám vagy a kutyám. Olyan kifejező a tekintetük meg a gesztusaik :D
Vicces lenne tudni hogy mi jár a fejükbe valójában.
Várom a folytatást.
Szallem ;)
Szia! :)
TörlésIgen, a háziállataink nagyon érdekesek, sokszor nem tudom eldönteni, hogy csak én képzelek bele többet egy-egy gesztusukba, tettükbe, vagy valóban olyan mélyen, összetetten tudnak gondolkozni, érezni, ahogyan látszik... Én is örülnék, ha belelátnék a kis fejükbe, de elképzelni is érdekes, hogy vajon mit gondolhatnak, mondjuk egy novella keretében. :)