Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. december 14., hétfő

Dr. Csernus Imre: Főnix – Blogturné

 

 
A Jaffa Kiadó jóvoltából egy igencsak aktuális könyvet vehetünk a kezünkbe Dr. Csernus Imrétől. A Főnix a koronavírus-járvány lelki és pszichés gondjait, kérdéseit, témáit járja körül az alapvető emberi bűnök és erények szemszögéből nézve. A turnéban ezúttal öt bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Sokat hallottam már innen-onnan Csernus doktorról, rosszat és jót is, de ez az első könyve, amit elolvastam. Ahogy már korábban is meséltem itt nektek, a mi családunkban nem szokás a lelki gondjainkkal foglalkozni, én is csak nemrég jöttem rá arra, hogy szükségem van erre ahhoz, hogy nyugodt, békés és boldog lehessek, amennyire ez csak lehetséges ebben a világban. Szóval mostanában sok pszichológiai, önfejlesztő könyvet olvasok. Persze nem nyalok be mindent, de találtam már olyan köteteket, amelyek valóban hasznosnak bizonyultak számomra. Azért vettem kézbe a Főnixet, mert a saját szememmel akartam látni, mit is tud adni Csernus doktor az embereknek, és ezen belül konkrétan nekem.

Emellett a koronavírus mindenki életére kihatással volt valamilyen szempontból. Számomra jót és kevésbé jót is hozott, borzalmasan rosszat szerencsére egyelőre nem (reméljük, nem is fog). Érdekelt, hogy Csernus hogyan is áll ehhez a témához, miket tanácsol, miként élte meg ő ezt az egész helyzetet. Vagyis a téma aktualitása miatt is érdekelt a könyv.
 

Véleményem a könyvről

Összességében nekem nincsen semmi bajom Csernus stílusával, legalábbis az adott könyv esetében, hiszen csak ezt olvastam. Határozott véleménye van, aminek egy részével teljesen egyetértek, egy másik részét másképp látom.
 
Szerintem az emberek többsége egyszerűen nem bír mit kezdeni azzal, ha valaki őszintén kimondja egyfelől, amit az életről gondol, másfelől, amit az illetőről gondol. Őszintén szólva, korábban én is támadásként éltem meg sokszor, ha valaki egyszerűen csak kimondta az igazat. Hányszor veszekedtem például anyával, amikor csak annyit mondott, hogy túl sokat szedtem a tányéromra, pedig fogynom kéne. Tudtam, hogy tökéletesen igaza van, de mivel rosszulesett, kifacsartam úgy az egészet, hogy csak azért "szólt be", mert sajnálja tőlem a kaját. Pedig én is tudtam, hogy ez egyáltalán nem igaz. Nem tudtam mit kezdeni az igazsággal, és a kimondóját büntettem a saját gyengeségem miatt. Szóval értem, milyen az, amikor másokon verjük le a saját hibáinkat, mert nem akarjuk beismerni őket. Ha egyszer sikerülne beszélgetnem Csernussal, valószínűleg sok olyan igazságot tudna számomra mondani, ami fájna, de mostanra eljutottam odáig, hogy már nem megsértődnék rajta, hanem elgondolkoznék.

Szóval a könyv szókimondása egyáltalán nem zavart, sőt, elgondolkoztatott. Csernus stílusa szórakoztató, könnyen érthető egy laikus számára is. Gyorsan haladtam a könyvvel, mert sikerült felkelteni az érdeklődésemet.

Amivel egyetértek, hogy a koronavírus miatt nem szabad rettegni, mert azzal az ember csak még inkább árt a testi-lelki egészségének. Olvastam a neten, hogy bizonyos emberek ezt úgy értelmezték, hogy Csernus azt mondja, nem kell óvatosnak lennünk, maszkot viselnünk, fertőtlenítenünk, de én nem ezt olvastam ki a soraiból. Szerintem azt írta, hogy meg kell tennünk mindent, ami csak tőlünk telik, hogy biztonságban legyünk és megóvjunk másokat, de egyfelől tudatosítanunk kell magunkban, hogy halandók vagyunk, ha vigyázunk, akkor is elkaphatjuk a betegséget, másfelől nem szabad ostoba túlzásokba esnünk és halálosan rettegnünk.

Én egyébként szerintem pont ezt teszem. Viselem a maszkot emberek között, lefertőtlenítem a kezem, amikor olyasmit fogtam, érintettem, ami nagyon veszélyes lehet, fertőtlenítem a mások által összefogdosott cuccokat, szedem az előírt vitaminokat, és életmódot váltottam. 22 kilót fogytam, és még legalább 15-öt akarok, valamint utána az életmódváltás életem végéig tartó betartásával tartani is akarom a súlyomat és megőrizni az egészségemet.
 
Anya éveken át kért erre, de most, a vírus hatására kattant át valami az agyamban, ami miatt össze tudtam szedni magam. Talán pont azért, mert tudatosult bennem, hogy halandó vagyok. Ahogyan az is, hogy a saját egészségem vagy épp betegségem kihatással lehet azokra is, akiket szeretek.
 
Emellett teljesen nyugodtan alszom. Amióta van ez a vírus, egyszer sem álmodtam ezzel kapcsolatban, és egyéb rémálmom sem volt (legalábbis olyan, amire emlékeznék, de általában minden reggel emlékszem arra, mit álmodtam). És talán pont azért alszom nyugodtan, mert tudom, hogy én mindent megtettem. Ha így is elkapjuk a vírust, az én lelkiismeretem tiszta lesz.

Csernus arról is ír, hogy akár pozitívvá is formálhatjuk a vírus okozta gondjainkat. Ő például ennek köszönhetően írta meg ezt a legújabb könyvét. Ezzel is egyetértek. A vírusnak köszönhetően végre van időm nekem is írni, megjelenik egy novellám éppen ma, és a novella ihlette regénnyel is szépen haladok. Vagyis kreativitásra használom azt a plusz időt, amit a home office adott számomra.

Azt nem állítom, hogy nincs bennem semmi félelem. De szerintem a rettegés és az egészséges félelem két különböző dolog. A rettegés lebénít, elvakít, megbetegít. Az készteti az embereket arra, hogy dőzsöljenek, jelen helyzetben is utazgassanak, mert hát nyár van, és a külsőségeknek éljenek. Hogy hisztizzenek egy maszkdarab viselésén, vagy azon, hogy x órától y óráig nem vásárolhatnak, esetleg nem tölthetik a szeretteikkel a karácsonyt (persze úgy fogják tölteni, mert nekik aztán senki ne mondja meg! – vagyis rettegnek attól, hogy másokra hallgassanak, olyanokra, akik talán okosabbak...). Az egészséges félelem viszont emlékeztet, hogy óvatosnak kell lenned, segít betartani azokat a szabályokat, amik megóvnak, és segít azt is elfogadni, hogy halandó vagy, akit a véletlen egy csettintéssel eltörölhet. Ahogyan a szeretteidet is. Az egészséges félelem az, aminek köszönhetően az ember zokszó nélkül kibírja, ha karácsonykor nem láthatja a szeretteit, és elviseli a maszkot orrot-szájat takarva teljes munkaidő alatt. Sőt, a korlátozásokban időnként még a jót is megtalálja (például hideg időben nem fagy le az orrom a maszk alatt).

Szóval nagyjából azt hiszem, egyetértek Csernussal, viszont olvasás közben kicsit azt éreztem, nem teljesen érzi át, mennyire nehéz is fiatal főnixszé válni egy olyan öreg főnixnek, aki nem csak önmagáért felelős. Számomra például sokkal ijesztőbb, hogy anya megbetegszik, ne adj isten, meghal, mint a saját halandóságom gondolata. Sokkal ijesztőbb, hogy ha mindketten kórházba kerülünk, akkor a két (több gazdát is már elvesztett) kutyusomra ez milyen hatással lesz (főképp lelkileg, mert etetni csak fogja őket valaki...), mint az, hogy mi lesz velem a kórházban. Ahogyan az is ijesztőbb a halál gondolatánál, hogy ha anyuval történik valami, akkor a húgom életének terhei mind az én nyakamat nyomják majd, és választhatok, hogy cserben hagyom őt, vagy én nyomorodom bele az ő egész életen át hozott rossz döntéseibe.
 
Őszintén szólva ezeket a félelmeket fogalmam sincs, hogyan rázhatnám le magamról. De totál szívesen meghallgatnám ezzel kapcsolatban Csernus doktor véleményét, hátha tudna olyat mondani, ami segítene abban, hogyan kéne ezekhez a problémákhoz állnom. Mert az, hogy de hát, még meg sem történt, akkor miért félsz tőle, valahogy nem győzi meg a tudatalattimat arról, hogy ne is gondoljon ezekre az eshetőségekre. Persze attól, hogy ezek a gondolatok ott vannak a fejemben, én még nyugodtan alszom, csak ébren időnként bevillannak.

Amiben egyébként a leginkább egyet tudok érteni Csernussal, az az, hogy a legfontosabb az önmagunkkal való őszinteség. Én ezt most tanulom. Úgy érzem, fejlődtem is már benne, de még mindig csak haladok azon az úton, hogy mindennel kapcsolatban a saját szemembe tudjam mondani az őszinte érzéseimet. A kövérséggel kapcsolatban már sikerült. Az anyuval való néhány konfliktusom esetében is már sikerült. Sőt, a magánéletem egy fontos szegmensével kapcsolatban is sikerült. De még van pár dolog, amit meg kell emésztenem, és aztán a saját szemembe kell mondanom.

A hét főbűn némelyikében is egyelőre még bűnös vagyok. Már képes vagyok ezt kimondani, de még nem jöttem rá, hogyan tudnék egy-egy helyzetben másképp reagálni. Főképp a harag az, amit nehéz legyőznöm. Pedig igen, elsősorban nekem árt. És sokszor azt sem értem, miért is érzem. Na, valószínűleg erre kéne rájönnöm, hogy végül megszabadulhassak tőle.
 
Ezen kívül sokszor gőgös is vagyok. Mindig is okosabb voltam, mint a körülöttem lévő legtöbb ember, és ami még fontosabb, mindig is éheztem a tudásra, szívtam magamba, ahogy csak tudtam. De annak köszönhetően, hogy az eszemre és tudásszomjamra büszke lehetek, sokszor lekezelem azokat, akik mondjuk nem foglalkoznak annyit a tanulással, és ezért kevesebb tudást birtokolnak. Tudom, hogy sokszor tartanak mások tudálékosnak. És bár a legtöbbször segíteni akarok másoknak a tudásommal, be kell ismernem, hogy ezt nem mindig a megfelelő módon, hangnemben, hozzáállással teszem, mert közben egyfelől haragszom is az illetőkre, amiért elcseszték a saját életüket és közvetve az enyémet is nehezítik, másfelől tényleg gőgös vagyok a tudásomra. Vagyis bár segítségnek szánom a szavaimat, tetteimet, mások jogosan bántódnak meg.

Ahogy látható, ez a könyv sok mindennel kapcsolatban elgondolkoztatott, és szerintem ez klassz. Ha nem is veszi az ember szentírásnak minden szavát, és nem ért egyet mindenben Csernussal, akkor is hasznos lehet számára. Hiszen, ha a megfelelő gondolatokat, kérdéseket és felismeréseket váltja ki belőlünk, akkor fejlődhetünk általa.

Az biztos, hogy én nem akarok öreg főnix lenni. Már most sokat fejlődtem önmagam megújításában, de bőven van még min változtatni a hozzáállásomban és az életemben. És ez a könyv is egy újabb lépcsőfok volt, ami a célom felé tart.
 

Hogy tetszett a könyv?

Csernus stílusa nekem bejött. Van, amiben teljesen egyetértek vele, és akad, amiben nem. Viszont a gondolatai kiváltottak belőlem is egy csomó gondolatot. Olyan kérdéseket tettem fel magamnak az olvasottaknak köszönhetően, amiket korábban még nem. Szóval úgy érzem, adott valamit, ami hozzásegít egy boldogabb, nyugodtabb "fiatal főnix"-élethez.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik nem tudják, hogyan élhetnék meg jól a koronavírus-járvány időszakát, és azoknak, akik érzik, hogy valami gond van velük, de még keresik a megfelelő kérdéseket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

Nyereményjáték:

Dr. Csernus Imrének sok könyve jelent meg különböző témákban. Ezúttal az állomásokon idézeteket találtok a köteteiből, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok az adott könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:
 
A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.


Állomáslista:

Blogturné
12. 14. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 16. Flora the Sweaterist
12. 18. A Szofisztikált Macska
12. 20. Könyvvilág
12. 22. Könyv és más
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése