Spirit Bliss oldala: F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve először 2004-ben jelent meg. Ez a regény az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek, melyet Tóth Barnabás rendezett. Magyarország ezt az alkotást nevezte a 2020-as Oscar-díjra a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában, és felkerült a legjobb 10 filmet tartalmazó rövidített listára. A történet két, traumát átélt, holokauszt-túlélő barátságát, lelki egymásra találásának szépségeit és nehézségeit meséli el.
Kövesd végig a Blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyikét!

Miért választottam ezt a könyvet?

A cím alapján, Férfiidők lányregénye, úgy gondoltam, hogy a történet arról fog szólni, hogyan boldogul egy fiatal lány egy olyan világban, amelyet a férfiak uralnak. Nos, tévedtem, mert bár az egyik főszereplő valóban egy fiatal lány, a problémái nem elsősorban abból fakadnak, hogy olyan korba született, amelyben a férfiak erőteljesen domináltak és elnyomták a nőket.

Első gondolatok

Annak ellenére, hogy az előzetes elvárásaim nem jöttek be a témával kapcsolatban, nagyon hamar beszippantott a történet, sikerült megkedvelnem a karaktereket, és az alaptörténet is megfogott. Szóval végül nem bántam, hogy a cím rossz asszociációt keltett bennem és belekezdtem a könyvbe.

A történet

A könyv egy Klára nevű tinédzserlányról és egy Aldó nevű nőgyógyászról szól, akik mindketten átmentek a poklon a II. világháború során. Klára elvesztette a szüleit és az egyik testvérét, Aldónak meghalt a felesége és a gyerekei. A tinédzserlány és a férfi a háború lezártával találkoznak először, és valahogy lelkileg is azonnal egymásra találnak. Klárának egyfajta apapótlék Aldó, Aldónak pedig a családot jelenti Klára. Kölcsönösen gyógyítják egymás lelkét, segítik a másikat, Aldó ráveszi Klárát, hogy rendesen bejárjon az iskolába és tanuljon, Klára pedig új értelmet ad cserébe a férfi életének.

A történet cselekménye nem túl akciódús és pörgős, de ez nem is baj. Ez a regény a lelki fájdalomról, a szeretetről, a karakterek érzéseiről, személyiségfejlődéséről, lélekgyógyulásáról szól. Ennek ellenére persze azért történnek benne dolgok, a karakterekkel átélhetjük a fekete autós korszakot, amikor attól kellett félni, hogy ismét elviszik az embert és soha többé nem kerül elő. Olyan morális kérdések is előkerülnek, mint az abortusz. Valamint végigkövethetjük Klára nővé serdülését, szerelemre találását. Szóval nem unatkozunk olvasás közben, csak épp a lélekben zajló dolgok érdekesebbek és inkább előtérben vannak a sztoriban, mint a valódi történések.

„– A Vera már csókolózott is egy ilyen hülyével! Hozzám is próbált az egyik odadörgölőzni. De mondtam neki, hogy ha hozzám ér, nem fogom eltéveszteni, hogy hol kell megrúgni. Erre megsértődött! Most mit nevetsz ezen?... Aldó, ti ugye nem voltatok ilyen hülyék? Szerintem a Papus se lehetett ilyen… Ezek olyan… nyálasak… meg izzadt a tenyerük… meg nincs is jó szaguk. Miért nem használnak szagtalanítót, mint te… meg én? Nekem egy ilyen sose kellene! – Aztán még nevetve hozzátette: – Én kivonnám a fiúkat a forgalomból, amíg nem lesznek rendes… férfiak.

– De hát épp a forgalomtól lesznek rendes férfiak.
– Igen?... Na de nem velem!”

Nekem egyébként nagyon tetszett, hogy tökéletesen át tudtam érezni a karakterek érzéseit. Talán a fekete autós rész volt a legnyomasztóbb, lélegzet-visszafojtva olvastam és Aldóval együtt rettegtem, mintha én is veszélyben lennék, engem is elvihetnének.

A Klára és Aldó között kialakult szeretetteljes kapcsolat is nagyon lekötött. Aranyosak voltak együtt, nagyon átjött az a kötődés, szükségszerű kapocs, ami kialakult közöttük. Az egyetlen, ami nem igazán jött be, az az, ami Klára és Aldó között történt a fekete autós éjjelen. Azt kitöröltem a fejemből, meg sem történt, kihúzta a szerkesztő és én csak képzeltem. Nekem az oda nagyon nem kellett, mert sokkal szebb és tisztább ez a történet úgy, hogy Klára és Aldó csak és kizárólag apa-lánya érzésekkel viseltetik egymás iránt. Szóval úgy voltam ezzel a résszel, mint pl. a Szólíts a neveden című könyv számomra kizökkentő két jelenetével, töröltem a fejemből, és úgy olvastam tovább, mintha az adott oldalak nem is léteznének.

Bejött, hogy bár a történet kapcsolódik a II. világháború eseményeihez, nem a szokásos holokausztregényt kapjuk. Itt a hangsúly nem a szenvedésen, hanem a gyógyuláson van. Azon, hogyan lehet újrakezdeni az életet a pokolból hazatérve. Sőt, hogyan lehet boldogságot találni a sok szörnyűség után az életben.

Szóval egyetlen jelenet kivételével nekem nagyon tetszett ez a könyv. Lekötött, erőteljes érzéseket keltett bennem, elgondolkoztatott, és bele tudtam élni magam a főszereplők helyébe.

Karakterek

Klára egy lelki sebekkel teli tinédzserlány. Elvesztette a családja nagy részét, csak a fiútestvére élte túl a világháborút, de ő is utána külföldre költözött, így Klárának csak egy nagynénje maradt. A nagynéni szereti őt, próbál gondoskodni róla, de természetben nagyon különböznek egymástól, így Klára nem találja a helyét az új otthonában. Lázadozik, semmi nem érdekli igazán, nincs célja az életének. Számomra teljesen érthető volt a viselkedése, olyasmiken ment keresztül, amiket még egy felnőtt ember sem tudott volna egyszerűen feldolgozni. Sikerült megkedvelnem a karaktert, azt akartam, hogy összeszedje magát, új célokat találjon, boldog legyen. Biztonságban akartam tudni Aldó mellett.

Aldó is szimpatikus férfi. Ő lényegében minden közeli szerettét elvesztette, így évekig csak vegetált, aztán Klára lett az életének egyetlen értelme. Nekem egyetlen jelenet kivételével az jött át, hogy apaként szereti Klárát, amolyan ajándéknak tekinti őt a saját gyerekeiért cserébe. Őt is sikerült megkedvelnem, tetszett, hogy férfi létére vállalja a felelősséget egy számára teljesen idegen gyerek sorsáért úgy, hogy cserébe igazából semmit nem vár el. Ritka az olyan férfi, akiben zsigerből ott van az apaság ösztöne.

A többi karakter mellékszereplő volt. Klára nénikéje kedves nő, csak más természet, mint az unokahúga, de próbálja megtalálni a hangot Klárával és igyekszik igazi otthont biztosítani számára. Az kicsit furcsa volt vele kapcsolatban, hogy egy kiborulás után simán megengedte volna, hogy Klára Aldóval éljen, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy az emberek képesek olyasmiket tenni a valóságban is, amit én furának tartok.

A könyv vége felé kerül elő még egy fontos mellékszereplő, Pepe. Egy fiatal férfi, akinek szerelmi szála lesz Klárával. Pepe is kellemes karakter volt, megoldotta a helyzeteket, nem rettent meg akkor sem, amikor életveszélyről volt szó. Kicsit sajnáltam azt, ahogyan a végén alakultak a dolgaik, de ennek ellenére elégedett voltam a történet lezárásával.

Hogy tetszett a könyv?

Kellemes olvasmány volt. Nem túl akciódús, de sok érzelmet és gondolkodnivalót adott számomra. A karaktereket is megkedveltem.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiknek nincs szükségük nagy csavarokra, akciódús történésekre, elég nekik, ha beleláthatnak a karakterek mélyen kifejtett érzelmi életébe.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT

Nyereményjáték:

F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve az alapja az Akik maradtak című 2019-es filmnek. A mostani játékunk során olyan filmekből láthattok képeket, amelyeket magyar/magyar származású írók könyvei ihlettek.
Nincs más dolgotok, mint beírni a Rafflocopter doboz megfelelő sorába annak a könyvnek a címét és íróját, amihez köthető az adott film.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: