Spirit Bliss oldala: Park Dzsó-Szuk–Jon Szang-ho: Vonat Puszánba (Zombiexpressz)

A horror műfajának, különösen a zombifilmek rajongóinak már biztosan ismerős a kultikus dél-koreai film, ami Vonat Busanba - Zombi expressz címmel jelent meg 2016-ban. Az Athenaeum Kiadó jóvoltából idén a mozi regényesített verziója is eljutott az olvasókhoz, három bloggerünk most ennek tapasztalatait osztja meg veletek. Tartsatok velünk a vérfagyasztó állomásokon keresztül, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, aki közelebbről ismer, az tudja, hogy érzek egyfajta vonzódást Dél-Korea iránt. Szeretem a koreai nyelvet (ismerem az ábécéjét, alapszinten a nyelvtani dolgokat is tudom meg persze, van egy nagyon minimális szókincsem is), történelmet, filmeket, sorozatokat. Szóval mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, valamint ha a regény tetszett, akkor utána megnézni a filmet is, amely alapján a könyv készült.

Első gondolatok

Sok olyan könyvhöz volt szerencsém, amelyből aztán filmet készítettek, és ezekkel (néhány kivételtől eltekintve) általában úgy voltam, hogy a könyvváltozatukat szerettem, a filmeket kevésbé. Néhány olyan történet is a kezembe került már könyvként, amelynek elsőként a filmváltozata létezett, azután írtak belőle könyvet, nos ezek esetében nagyrészt az volt a helyzet, hogy a filmet nagyon bírtam, a könyvek viszont pocsékul sikerültek. A Vonat Puszánba talán az első kivétel, amellyel úgy vagyok, hogy hiába a könyv készült később, mégis minőségi és élvezhető olvasmány lett.

Ahogy belekezdtem a sztoriba, láttam, hogy nyelvileg, stílusban teljesen rendben van, nem olyan összecsapott, minimalista, mint a többi korábban általam olvasott, filmből készült regény. Azonnal be is indult a cselekmény, és magába szippantott, aztán el sem eresztett. Konkrétan (magamat is meglepve) néhány óra alatt végigolvastam a könyvet, mert egyszerűen képtelen voltam félbehagyni.

Cselekmény

A történet főszereplője egy nemrég elvált férfi, Szogu, aki egyedül neveli a kislányát, Szuant. Szogu, mint a koreaiak többsége, rengeteget dolgozik azért, hogy anyagi szempontból mindent megadhasson a lányának, ám ez azzal jár, hogy érzelmileg nem ad neki túl sokat. Pedig a világon mindennél és mindenkinél jobban szereti őt.

Szuannak születésnapja van, és azt kéri ajándékba, hogy Szogu vigye el őt Puszánba az édesanyjához. A férfi nem mondhat nemet, ezért nagy nehezen kivesz egy napot a munkahelyén és vonatra ül a lányával.

Itt kezdődik a zombisztori, ugyanis egy vírus elkezdi megfertőzni Korea lakosságát. A betegség következtében az emberek teljesen megvadulnak, emberhúst esznek, és akit megharapnak, megkarmolnak, az szintén átváltozik agresszív zombivá. Természetesen Szoguék vonatára is felkerül egy fertőzött, így rövid időn belül ő, Szuan és még néhány utas összezárva találják magukat több vagonnyi őrjöngő fertőzöttel. Szogu egyetlen dolgot fogad meg: bármi áron megvédi a lányát.

Az alapsztori átlagos zombiapokalipszises történetnek tűnik, amelyből szerintem mindenki látott már jó párat. Mi az mégis, ami a Vonat Puszánba című könyvet egyedivé teszi? Nos, az emberi, lelki háttér. Az a jellemfejlődés, ahogyan az egoistának, munkamániásnak tűnő Szoguból igazi hős lesz. Ezt a hősiességet az apai szeretet és a kedves, önfeláldozó Szuan példája indítja el benne. A kislány megtanítja neki, hogy a legborzalmasabb helyzetekben is lehetünk emberségesek, és hogy a túlélésnél fontosabb, hogy jó emberként éljünk (és ha úgy alakul, akkor haljunk meg).

„– Apa, te nem félsz?

A kislány kérdésére Szogu csillogó szeme enyhén megremegett. A férfi rögtön elmosolyodott.

– Dehogynem… Én is félek.

– Úgy féltem… Attól féltem, hogy nem látlak többé.

Szogu szíve megremegett. A kislánya nem a szörnyektől félt, sem attól, hogy megharapják. Félt, hogy többé nem láthatja őt… Szuan ettől félt a legjobban.”

A sztorinak sikerült néhányszor meglepnie, de voltak klisés elemei is, mindennek ellenére végigizgultam az egészet, és igen, többször is megbőgetett. A végét konkrétan végigzokogtam. És ami érdekes, hogy olvasás után megnéztem a filmet is, amit nagyon hűen visszaad a könyv, és képes voltam a filmen is sírni, pedig akkor már tudtam, mi fog történni. Szóval ez egy olyan történet, ami erőteljesen képes hatni az érzelmekre, és ez igazán egyedi egy zombisztoritól.

Karakterek

Hiába tűnt Szogu eleinte hidegnek, érzelemmentesnek, azonnal megkedveltem őt, mert pontosan tudom, mi játszódhat le a lelkében. Ez a modern világ elidegeníti az embereket egymástól, még akkor is, ha megvan a szeretet közöttük. Dolgozni, pénzt keresni, túlórázni, még többet dolgozni, túlélni... Ilyen őrült körforgásban nem csoda, hogy az embernek még a szeretteire sincs elég ideje, ereje. A kapitalista szemléletmódú világ elhiteti velünk, hogy ez az élet, és ahogy a könyvben is látjuk, csak egy vészhelyzet, tragédia tudja észhez téríteni az embert.

„– Hé, vakarcs. Jól vagy?

Szanghva volt az. A kislány felnézett a férfira, majd válaszként bólintott. Meglátta mögötte Szonggjongot is, egy tárolón ült, egyik kezével a nagy hasát simogatta. Az izmos férfi kiszúrta Szogut a hármas kocsiban, ahogy éppen a füléhez tapasztotta a telefonját. A kislányhoz fordult.

– Az a fickó az apád?

A kislány újra bólintott egyet.

– Vér szerinti apád?

– Hé!

Szonggjong öklével a férje hátára csapott, majd a kislány felé fordult, és nyugtatóan rámosolygott.

– Igen, ő az apukám.

– És mit dolgozik?

– Értékpapíralap-kezelő.

Szanghva horkantott egyet. Rögtön tudta, ahogy ránézett. A férfi barátai között is akadt néhány srác, aki befektetett, de az alapkezelők csalása miatt hatalmas veszteséggel zártak.

– Vagy úgy… alapkezelő… Vérszívó. Másokon élősködnek ezek a mocskok…

– Hé, Ju Szanghva! Megőrültél? Ne mondj ilyeneket a gyerek előtt…

A kismama komoly tekintettel szidta férjét, majd száját szomorúan lebiggyesztette. Szuan csöndesen megszólalt:

– Semmi baj. Mások is így gondolják.”

Szuan imádni való kislány. Tiszta lelkű, önfeláldozó, kedves, udvarias, és nagyon boldogtalan, mert hiányzik neki az édesanyja, és bár vele él, mégis hiányzik neki az apja is. A legveszélyesebb helyzetekben is képes emberséges maradni, nagyon érzékeny, nagyon át tudja érezni mások félelmét, fájdalmát. Egy igazi kis angyalka, így nem csoda, hogy végül képes hatással lenni Szuanra is.

Szanghva és Szonggjong egy házaspár, Szonggjong pedig éppen gyereket vár, szóval jó nagy pocakkal menekül a zombik elől. Ők is nagyon szerethető páros. Szanghva elsőre ijesztő pasasnak tűnhet, mert nagydarab, nagyhangú, az érzéseit egyáltalán nem visszafojtó férfi, de amint jobban megismerhetjük őket, rájövünk, hogy valójában kenyérre lehet kenni őt. Szonggjong az irányító kettejük közül, tökéletes összeillenek, és imádják egymást. Nagyon megkedveltem őket, és nagyon izgultam értük olvasás közben.

Jongguk és Dzsinhi tinédzserek. Szerelmesek egymásba, de Dzsinhi hiába próbálkozik, Jongguk nem meri kimutatni neki az érzéseit. Persze a zombik elől menekülés őket is megerősíti. Szimpatikus kölykök, de csak mellékszereplők, nem akartam, hogy meghaljanak, de annyira nem is aggódtam értük.

Ingil és Dzsonggil idős nők és testvérek. Nem volt könnyű életük, főképp Ingilnek, aki mindig mindenben a húgát helyezte előtérbe. Óvta őt, lemondott a saját boldogságáról, csak hogy Dzsonggilnek jó életet biztosítson. Sosem szakadtak el egymástól, még a legrosszabb időszakokban sem, ám most, a zombiapokalipszis idején az események két külön kocsiba sodorják őket a vonaton. Ha nem is az elejétől, de később valahogy megéreztem, hogy mi is lesz majd az ő sorsuk, és úgy is alakultak a dolgok, ahogyan azt sejtettem. Szomorú történetszál az övék, mégis morbid módon pozitív... Nekem bejött.

A hajléktalan férfi karaktere is nagyon érdekes. Egy név nélküli, alkoholista alak, aki azért menekült fel a vonatra, és bújt el induláskor az egyik mosdóban, mert már korábban látta, ahogy a zombik megölték pár hajléktalantársát. Fél életében kitaszított volt, átnéztek rajta, megvetették, és most, a zombiapokalipszis közepén jött el a pillanat, hogy megmutassa, valójában milyen értékes ember. Tökéletes példája annak, hogy nemcsak a rossz emberek csúszhatnak le, és hogy külsőségek alapján nem lehet pontosan megítélni senkit. Őt is nagyon megkedveltem.

És a negatív karakter, Jongszok... Szegénysorból tört nagyon magasra, és útközben elfelejtette azt, honnan is jött. Konkrétan megtagadta a családját csak azért, mert ők szegények, és bármire képes a túlélésért. A félelmét megértettem, a tettei miatt viszont alig vártam, hogy a sors és a zombihorda megbüntesse. Egy igazi gyenge jellemű ember, a többi hősiesen viselkedő karakter tökéletes ellenpólusa.

Na és persze ott vannak az arctalan mellékszereplők is, akik nagyon reális képet festenek az emberi társadalomról. Néhány hős van köztük, de többségük esendő ember. Nem annyira gonoszak, mint Jongszok, de önzők, csak a saját életük számít, és ami fontos, képtelenek az összetartásra, bizalmatlanok másokkal. A sztori tökéletesen bemutatja, hogy aki nem képes az összetartásra, annak esélye sincs sem a hosszú életre, sem a békés halálra. Persze a hősök közül sem él mindenki sokáig, de az ő haláluk az események ellenére nyugodt, békés, mert emberként, tiszta lélekkel haltak meg. Míg az egoista, paranoiás, bizalmatlan emberek rettegve, félelemben élik át az utolsó perceiket.

A mozdonyvezető lényegében a könyv nagy részében a vonatot vezeti, mégis érdekes a fejébe látni. Ő egy katonaszemélyiség. Mindegy, mi történik körülötte, végre kell hajtania a feladatát, hajtja a küldetéstudat a legmélyebb félelem közepette is. Márpedig neki az a feladata, hogy a vonatot és a túlélőket eljuttassa Puszánba. Ő is jó ember, megtehetné, hogy tesz a többiekre, és csak saját magát menti, de a túlélőösztönét a kötelességtudat és segíteni vágyás felülírja.

Hogy tetszett a könyv?

Magával sodortak az események, végigizgultam szinte az elsőtől az utolsó oldalig. Nagyon megkedveltem több karaktert is, és sikerült megríkatnia a történetnek. Na meg a könyv arra is rávett, hogy megnézzem a filmváltozatot. Erre egy rossz könyv biztosan nem lett volna képes.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki egy mély érzésekkel és gondolatokkal teli zombiapokalipszises könyvet szeretne olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Nyereményjáték:

Jelen turnénk során az állomásokon híres zombifilmekből fogtok képeket találni, a ti feladatotok pedig, hogy a film címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: