Spirit Bliss oldala: Lovranits Júlia Villő: Bajban az öreg tölgy (Bodza, a természetmentő 1.)

Lovranits Júlia Villő legújabb gyerekkönyvében megismerkedhetünk egy különleges és bátor kislánnyal, Bodzával, aki mókás nagymamájával benevez egy természetfotó pályázatra. Miközben éppen egy csodaszép, öreg tölgyfát szeretnének lefotózni, megtudják, hogy a hatalmas növény nagy bajban van, ugyanis ki akarják vágni. Vajon sikerül Bodzának megmentenie a tölgyfát? Ha három bloggerünkkel tartotok, ti is megtudhatjátok, és még a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt is megnyerhetitek!

1. A Bajban az öreg tölgy a Bodza, a természetmentő-sorozat 1. része. Ha jól tudom, ez az első olyan megjelent mesekönyved, amelyben nincsen semmiféle varázslat, mágikus teremtmény. Miért döntöttél úgy, hogy ezúttal kimarad a mesédből a mágia?

Inkább az volt furcsa az ismerőseim számára, hogy az eddigiekben volt. Eredeti végzettségem szerint biológus vagyok, környezeti nevelőként, múzeumpedagógusként dolgozom. Így aztán évek óta unszoltak a barátaim, hogy mikor írok már végre valami madarasat. Csak ha az ember jobbára parkokban, erdőkben dolgozik, utána nem túl valószínű, hogy szabadidejében erdőbe akar menni kirándulni, sokkal inkább vágyódna pihenni mondjuk egy csapágygyárba. Így én, aki eredendően madarásznak tartom magam, szabadidőmben rengeteg népmesét és műmesét olvasok, főleg tündérekről, manókról, boszorkányokról és más effélékről. Pihenésképp főleg ilyenekről szoktam írni. Bár nem esküszöm meg, hogy ha a tündérek ugyanolyan könnyedén megfigyelhetőek lennének, mint a madarak, akkor nem mentem volna-e ugyanolyan szívesen néprajzkutatónak. És akkor nem tudom… most talán a tündérek szárnyerezete alapján foglalkoznék a különböző tündérek rendszertani besorolásaival. De egyelőre még minden állítólagos tündérfotó hamisnak bizonyult, a madarak viszont kétségtelenül megfigyelhetőek, így maradt a biológus szakma.

2. Bodza még kislány, de máris nagyon sokat tud a természetről, főképp a madarakról. Tudom, hogy hozzád is közel áll a természet, az állatok. Bodza személyisége is hasonló a tiédhez, önmagadról mintáztad őt?

Bodzával néhány dologban hasonlítunk egymásra, de nem mondanám, hogy kifejezetten saját magamról mintáztam. Én is hátulról a második voltam a tornasorban alsó tagozatban, és én is gyerekkorom óta szeretem a madarakat, de nagyjából ennyi a hasonlóság. Az ember persze mindig beleteszi szívét-lelkét, egy kicsit önmagát a meséibe, de ebben a történetben kimondott alteregóm nincsen.

3. A mesekönyved arról szól, hogy Bodzának és a nagymamájának meg kell mentenie egy csoda szép tölgyet attól, hogy a modernizáció nevében kivágják. Sok olyan téma van a környezetvédelem terén, amelyről érdemes írni, te miért a fák megmentését választottad ezek közül?

Ennek viszont egészen konkrét oka van, nem is valami, hanem valaki. Kettőezer-tizenhat telén vettem részt egy erdei sétán, amit egy azóta kedves ismerősömmé vált természetvédelmi őr vezetett, Németh András. A túrán a fő attrakció két hatalmas, idős tölgy volt, több száz évesek. Ott hallottam ezt a gondolatot, hogy igazából mennyire szomorú, hogy egy ennyi idős fát attrakcióként kell mutogatni, holott a tölgyek természetes körülmények között simán megérnék ezt a kort, ha hagynák nekik. Mert amikor egy erdő „vágásérett lesz”, vagyis a tölgyeket kivágják az erdőgazdálkodás során, akkor még egyetemistakorúaknak számítanak. Sajnos a városban is gyakran látni ilyet, hogy idős, értékes, őshonos fákra nem vigyáznak, hanem kivágják őket. Szerintem valahol hátborzongató belegondolni, hogy mi, hozzájuk képest kérészéletű lények honnan vesszük magunknak a bátorságot, hogy döntsünk a sorsukról. Persze, nem vagyok „sötétzöld”, nem gondolom, hogy minden fához oda kéne láncolnia magát valakinek, de azt igen, hogy sokkal-sokkal nagyobb tisztelettel kéne bánnunk a körülöttünk lévő élővilággal.

Bodzáék fája egyébként létezik, szerencsére semmilyen veszély nem fenyegeti egyelőre. Ha valaki szeretne elmenni megnézni, akkor meg is találja a XIII. kerületben, a Tom Lantos sétány öreg tölgyfája ihlette. Andrással pedig ennél a fánál jártunk a túrázó csapattal: https://www.dendromania.hu/index.php?old=fareszletezo&id=236&id2=4&megye=&telepules=G%F6d%F6ll%F5&nemzetseg=&fbclid=IwAR0GM8ZeIMDcU9w4tex0O55c-jBaxEXlAsygmH2mNajbtYVYs38LXvPmANo

4. A környezetvédelem nagyon fontos téma manapság, hiszen a bolygónk nincsen túl jó állapotban. Legyél egy kicsit ismét Bodza szócsöve! Ha Bodza valódi kislány lenne, mit mondana az olvasóinak, mit kérne tőlük?

Hogy hallgassatok Greta Thunbergre! Bodza egészen biztosan két copfot fonna magának, és ott csücsülne a Fridays for Future első soraiban. Azután elvonatozna a nagymamájával békát menteni Farmosra!

5. Bodza és a nagyija egy fotópályázaton is részt vesznek a mesében. Ha te is jelentkezhettél volna a könyvbeli pályázatra, milyen madárról készítettél volna képet, és miért róla?

Vörösbegyről. Az egyik legkedvesebb madaram. Szépek a színei, kedves „arckifejezése” van a viszonylag nagy szemei miatt. Szeretem az énekét is.

6. Bodza és a nagyija igazán határozott és belevaló. Nem hagyják lerázni, eltántorítani magukat a céljuktól. Számodra mi az a cél, ami miatt hajlandó lennél tűzön-vízen átkelni, ha kell?

A természetvédelem. Ezért elég sok mindenre képes vagyok.

7. Tudod már, hogy milyen természetvédelmi téma kerül elő Bodza következő meséjében?

Igen, a folytatást már régebben megírtam, a szerkesztése is elkészült, jelenleg az illusztrálás folyik. A következő rész a Sas-hegyen játszódik majd, ami egy megdöbbentően szép, csizmatalpnyi természetvédelmi terület Budapest szívében.

8. A vírushelyzet miatt sajnos mostanában nem valószínű, hogy dedikálni tudnád az olvasóid mesekönyveit. Addig is, míg vége lesz ennek az egésznek, van esetleg valami online terved, ami feldobhatja az olvasóid „szobafogságát”?

Igen, április 28-án 18 órától egy online biológiai konferencia előadója leszek, amit a Szupraindividuális Klub szervez. Az előadás elsősorban a szakmai közönségnek szól, de alapvetően nyitott, szívesen látunk érdeklődőket is. A többi előadó jobbára kutató biológus, a saját témájukról, békákról, farkasokról, hódokról és ilyesmikről mesélnek. Én a múzeumpedagógiai munkámat fogom bemutatni. Arról szeretnék beszélni, hogy mennyire fontos, hogy a kutatók és a környezeti nevelők, múzeumpedagógusok között párbeszéd, együttműködés legyen. A mostani munkahelyem, a Magyar Természettudományi Múzeum egy rendkívül pozitív példa erre.

Az interneten a Facebook-oldalamon is lehet követni, hogy mi mindent csinálok a „karantén” alatt: például egy mozgásérzékelős kamerával megfigyelem a kerti itatónál éjjel és nappal megforduló állatokat, a legjobban sikerült felvételeket közzéteszem a Facebookon. Sok mesémet a saját festményeim ihletik, mert egy kicsit tudok akvarellezni, a mostanában készülő képeimet is ki szoktam tenni, és ajánlom az illusztrátorom, Imelda Green online akvarellworkshopjait is!

Én mindenképpen meg fogom nézni képeidet! Köszönöm szépen az interjút!

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT

Nyereményjáték:

A könyvben központi szerepe van egy fának, nevezetesen a tölgynek. Aktuális nyereményjátékunkban további fafajták után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy a fafajta nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kép a játékhoz: