Dion Leonard: Találkozás Góbival

Miért választottam ezt a könyvet?

Őszintén szólva nem is emlékszem rá, hogy kiválasztottam, egyszerűen csak megjött a többi könyvet tartalmazó csomaggal. Persze, biztosan el akartam olvasni az adott pillanatban, amikor összeállítottam a listámat, csak aztán teljesen elfelejtkeztem róla. Valószínűleg a borítón lévő kutyus volt az, ami miatt akkor és ott felírtam a listámra. De bármi is vett rá arra, hogy így tegyek, nagyon örülök neki, hogy megérkezett hozzám ez a könyv és elolvashattam. Szerintem a sors akarta.

Első gondolatok

Amikor kézbe vettem a könyvet, és úgy igazán elolvastam a fülszövegét, először megrémültem. Fogalmam sem volt, miért választottam egy futással kapcsolatos könyvet, még ha kutya is van a borítóján. Egész életemben gyűlöltem futni, a versenyszerű sportokat pedig egyáltalán nem kedvelem. Szóval kicsit tartottam tőle, vajon le fog-e kötni a történet. Főképp úgy, hogy a könyv eleje még nem Góbiről, a kiskutyáról szól, hanem a Góbi sivatagban lévő futóversenyről, amin az író részt vett.

Szóval félve kezdtem bele a sztoriba, de észre sem vettem, máris beszippantott. Annyira átélhetően, átérezhetően írta le a szerző a versennyel kapcsolatos lelki és fizikai tapasztalatait, hogy képtelenség volt unni még egy ilyen a sport iránt egyáltalán nem érdeklődő emberkének is. Lélekben ott futottam a hőségben, homokviharban, dombra fel, vízen át, és bár végig azon gondolkoztam, én biztos, hogy nem vállalnék ilyen önkínzást semmi pénzért, valahol mélyen mégis megértettem, hogy Dion Leonard miért tette.

Akkor pedig, amikor Góbi is bejött a képbe, még jobban élveztem az olvasást. Imádom a kutyákat, ezeket a kistestű kutyusokat meg még annál is jobban, hiszen nekem is két shi-tzum van, szóval simán el tudtam képzelni, ahogyan Góbi a sárga lábszárvédő után kapkod futás közben, lohol Dion után, megáll a vízparton és vinnyog, hogy ugyan vigye már át a férfi a karjában és hasonlók.

Történet

A sztori egy igaz történt. Egy Dion Leonard nevű sportoló részt vett egy többnapos futóversenyen a Góbi sivatagban, ahol a nyomába szegődött egy kóbor kiskutya. Anélkül, hogy Dion észrevette volna, Góbi belopta magát a szívébe. Olyannyira, hogy mikor véget ért a verseny, a férfi vállalta azt a hosszú, bonyolult és költséges tortúrát, aminek köszönhetően Góbit Kínából hazavihette magával Skóciába.

A történet egyfelől a futásról, másfelől az "örökbefogadási és költöztetési" tortúráról, valamint az egész világot átjáró reményről szól.

Ahogy fentebb is írtam, bár nem szeretem a sportot, nagyon érdekes volt olvasni arról, hogyan áll Dion a futáshoz, hogyan változott meg az élete, és lett túlsúlyos férfiból sportoló, valamint a konkrét verseny eseményei is izgalmasak voltak. Egyetlen percig sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Az is tetszett, hogy bár eredetileg Dion azt mondta, azért kezdett pont futni, mert nem csapatjátékos, a saját győzni vágyása motiválja, a történet végére Góbi keresése mégis megtanította arra, hogyan legyen egy csapat része, és hogyan örüljön egy csapat sikerének.

Az, ahogy Góbit végül kihozták Kínából, elég bonyolult eljárás volt, ami közben ezernyi akadályt kellett leküzdeni. Nemcsak a bürokrácia nehezítette Dion és Góbi egymásra találását, hanem például az is, hogy Góbi megszökött azoktól, akikre Dion rábízta a kutyát. Bántalmazták, vagy csak baleset történt? Esetleg a pénz volt a mozgatórugó, és Góbit valójában elrabolták? A kínai állam tényleg megfigyeltette Diont, követték őket, és veszélyben voltak? Vagy csak a sok gond és az idegen ország miatt az ok nélküli paranoia uralkodott el Dionon?

Ezernyi kérdés merült fel a történetben és bennem is olvasás közben. Aggódtam Góbiért, aggódtam Dionért, és drukkoltam nekik, hogy gond nélkül kijuthassanak az országból, és új életet kezdhessenek együtt.

Karakterek

Dion múltjáról, gyerekkoráról is megtudhatunk egy-két dolgot a könyvből. Az egyik múltbéli jelenetnek már a könyv elején sikerült könnyet csalni a szemembe. Nem volt Dionnak könnyű gyerekkora, és az anyját sosem fogom megérteni. Egy anya nem viselkedhet így a gyerekével. De a szomszédokat, a korábbi barátai szüleit sem értem, miért egy gyereken verték le az anya hibáit.

Az biztos, hogy Dion nagyon erős lélek. Már tinédzserként olyan körülmények között is képes volt boldogulni, amiben mások felnőttként is összeomlottak volna. Épp ezért tökéletes számára szerintem az ilyen extrém körülmények között való futás. Mert szívós, kitartó, erős és persze intelligens.

Jó ember is, hiszen csak egy jó ember képes ennyire kötődni egy állathoz, és a saját érdekeit az állat érdekei mögé helyezni. Dion képes lett volna az összes pénzét rááldozni arra, hogy Góbit megmentse, sőt, az állását is otthagyta volna, ha kell. Egyébként a főnökei csoda emberek lehetnek, mert adott körülmények között szerintem 1000-ből 999 főnök elbocsátotta volna Diont, míg az ő főnökei támogatták őt. Szóval kíváncsi vagyok, hol is dolgozik pontosan, mert az egy jó munkahely lehet ilyen főnökökkel. Akinek szakmájába vág, érdemes jelentkeznie oda.

De nemcsak a főnökei, hanem a felesége is kérdés és kétség nélkül támogatta őt olyasmikben is, amik elsőre őrültségnek tűntek. Szerintem 1000-ből 999 feleség is másképp reagált volna. Szóval Dion iszonyatosan szerencsés, amiért ilyen társa és munkahelye van.

„Még mindig húsz perccel Brett előtt voltam, és úgy láttam, ha továbbra is előtte maradok, biztos a második helyezésem.

Így is tettem egész nap, de amikor félúton megálltam egy homokdomb tetején, hogy megitassam Góbit, láttam, hogy Brett közeledik mögöttem. Megállt mellettem. Bizonyára fürkésző pillantást vethettem rá, mert rám mosolygott, majd vállat vont.

– Nem futhatok el melletted, amíg te inni adsz a kutyának, nemdebár?

Visszamosolyogtam rá.

– Köszönöm – feleltem.”

Na meg persze azért is szerencsés, mert rengeteg jó lelkű, idegen ember is az ügye mellé állt. Támogatták Góbi kihozatalát Kínából anyagilag. Amikor eltűnt, napokig hajlandóak voltak járni Kína utcáit, hogy megtalálják a kutyát. Utána is segítették őt lakhatással, a bürokrácia útvesztőiben, az állatorvos-keresésben.

Szóval lényegében összefogott a fél világ azért, hogy Góbi új életet és családot kaphasson Dion mellett. Ez az összefogás pedig szívmelengető. Ha minden jó ügy érdekében így összetartanánk, egy egészen más világban élhetnénk. De Góbi története egy kis remény arra nézve, hogy egyszer talán így lesz.

Góbi pedig... hát egy okos, édes kiskutya, akinek sok szörnyűségen kellett keresztülmennie, míg rá nem talált a gazdájára. Nagyon remélem, hogy hosszú, boldog, egészséges élete lesz Skóciában, Dion mellett.

Hogy tetszett a könyv?

Beszippantott magába a történet, a leírások. Odavoltam mind a múltbeli történetekért, mind a sporttal kapcsolatos gondolatokért, mind a futóverseny leírásáért, és persze Góbi megmentésének izgalmas sztorijáért is.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szereti az állatokat, a szívmelengető, reménykeltő történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT