Amy Harmon: A madár és a kard

Miért választottam ezt a könyvet?

A fülszövege alapján érdekes fantasytörténetnek tűnt, és kivételesen a borítója is megfogott, pedig általában a borítók vagy nem tetszenek, vagy semlegesek és nem váltanak ki belőlem semmiféle érzést.

Véleményem a könyvről

A történet egy olyan világban játszódik, ahol a különleges képességgel bíró embereknek bujkálniuk kell, mert törvény szerint, pusztán azért, akik, halál vár rájuk. Lark kislány még, de képes a szavaival életre kelteni a tárgyakat. Amikor a király látogatóba érkezik Lark apjához, a gyerek hibát vét, egy játékbabája repkedni kezd a varázslata miatt. Az anyja magára vállalja a varázslatot, ám a rá váró büntetés előtt még megátkozza a király, a király fiát, a saját férjét és védelmet nyújt a lányának. Lark az anyja halála után képtelen lesz többé beszélni, így varázsolni is, és ha meghal, a saját apja is vele hal, így a férfi a lánya iránti ellenszenve ellenére kénytelen megvédeni őt. Hosszú évek telnek el, a király helyét a fia veszi át a trónon, aki újra megjelenik Lark családjánál, és elrabolja a lányt, hogy az apját sakkban tartsa vele egy politikai játszmában. Közben furcsa, veszélyes, madár-ember lények, a volgárok bukkannak fel, és valaki irányítására háborút robbantanak ki.

Az alaptörténetet elég sokszor feldolgozták már. A mágikus képességekkel bíró emberektől félnek az átlagemberek, ezért ki akarják irtani őket. Mire a mágiabírók bujkálni kezdenek, de a főszereplőről kiderül, hogy ő is különleges, és végül kivívja az egyenlőséget. Ám Harmon bebizonyította, hogy lehet még ebben a témában is valami újat mutatni. Az egész könyv hangulata nagyon kellemes és egyedi. Lark igazán kedves, tiszta lélek, és ez átsüt a sorokon. A sztori elsősorban az ő lelki fejlődéséről, megerősödéséről, az ifjú királlyal való kapcsolatának alakulásáról szól.

Tiras, az ifjú király teljesen más, mint az apja. Míg a régi király kegyetlen volt és támogatta a mágiával bírók üldözését, addig Tiras igyekszik igazságos és jó uralkodó lenni. Olyan fiú ő, aki rájött arra, hogy az apja gonosz ember volt, és úgy érzi, neki kell kijavítania a hibáit. Lényegében ez motiválja őt minden tettében. Abban is, hogy elrabolja magával Larkot, és ezt a lépését pont ezért tudom elnézni neki. A titka igazából nem volt nagy titok, legalábbis előttem, mert az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt, mit rejteget. Az viszont, ami az apjáról kiderült végül, meglepett.

– Hogyhogy nem tud írni? Egy nemesember lánya. Tudnia kell írni és olvasni. Hogyhogy nem tanították meg rá?

Elnagyolt vonalakkal, de felismerhetően lerajzoltam apám arcát. Már korábban megtanultam lerajzolni. Rámutattam. Tiras elgondolkodva vizslatta.

– Az apja nem engedte?

Bólintottam. Ismét a papír fölé hajoltam, és gyorsan lerajzoltam magamat is, megláncolva. Letettem a faszenet.

– Fogoly volt? – találgatott bizonytalanul.

ez volt a legpontosabb válasz, amit adhattam, és egész jól megértette. Valójában még mindig fogoly vagyok. Bólintottam a kérdésére, aztán megvetően felvontam a szemöldökömet, és körbemutattam.

– Még mindig fogoly – dünnyögte, mintha csak a fejembe látna.

Továbbra is rászegezve a tekintetemet, megdöntöttem a fejem, jelezve, hogy így van.

– De most az én foglyom. Nem az apjáé. És én szeretném, ha tudna olvasni. És írni.

A volgáros szál lényegében a történet végén válik csak igazán fontossá. Addig is megjelenik időnként ez a kalandos-háborús szál, de elhalványul a szerelmi főszál mellett. Leginkább csak azért bukkannak fel a volgárok, hogy Lark személyiségfejlődését, valamint a lány és Tiras kapcsolatát előremozdítsák. Vagyis szerintem ebben a regényben inkább a karakterek fejlődése és a romantikus szál áll a középpontban, semmint a kalandszál. Ez viszont cseppet sem zavart, mert Lark önmagára találása, valamint a Tirasszal közös jeleneteik teljesen lekötöttek. Talán még jobban, mint a mozgalmasabb, akciódúsabb szál.

A humor sem hiányzott a könyvből. Ezt elsősorban Boojohni, Lark troll dadája képviselte, akinek ahhoz képest, hogy egy apró, de marcona, szakállas, szőrös troll férfi, nagyon aranyos reakciói voltak. Egyébként külön tetszett, hogy nem női, hanem férfi dadája van Larknak, aki ugyanolyan ragaszkodással gondoskodik róla, szereti őt, vigyáz rá, mint ahogyan azt egy női dada tenné. Mert igen, egy férfi is képes a gyerekekről (aztán később a fiatalokról) gondoskodni, és ettől nem válik férfiatlanná, sőt!

Hirtelen Boojohni tört át a tömegen, arrébb lökve az embereket, átbújva a lábak és a szoknyák között. A szívem a torkomban dobogott, amikor térdre borult a kövön, a király előtt.

– A kisasszony szolgája vagyok, felség – sírta elfúlva. – Kérem! Ne bántsa! Vigyen el engem helyette!

A királyi testőrségben nevetés harsant, én pedig határozottan megráztam a fejem. Boojohni csak morgott elutasításomat látva, és megismételte a kérését.

– Vigyen el engem helyette!

Azt, hogy ki a főgonosz a sztoriban, nem tudtam előre, de a főgonosz segítőjének személyét sejtettem, és igazam is lett. A könyv tökéletesen bemutatja azt, hogy a mássággal szembeni félelmet két dolog válthatja ki az emberekből, az egyik a tudatlanság. Amit nem ismerünk, attól félünk. A másik pedig az önutálat. Ha képtelenek vagyunk elfogadni önmagunkat, akkor másokban pont azt fogjuk gyűlölni, amit önmagunkban gyűlölünk. Nem véletlenül mondják például, hogy a homofóbok nagy része valójában meleg, és az önutálatát vetíti ki a hozzá hasonlókra. A könyvben is ez a helyzet több személlyel is, akik rejtegetik valódi önmagukat, és közben a hozzájuk hasonlók eltüntetésén fáradoznak.

Hogy tetszett a könyv?

Őszintén szólva én azt hittem, hogy ez egy egyrészes történet, mert annyira kerek egész és teljesen lezárt a sztori, de utólag láttam, hogy lesz még folytatása. Talán kapunk még egy kicsit többet a fantasys kalandszálból, de Lark személyiségfejlődése, valamint a Tirasszal alakuló kapcsolata teljesen lekötött ebben a könyvben is.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretik a kellemes és egyedi hangulatú, fantasyszállal fűszerezett romantikus történeteket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT