A Park kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Hervé Le Tellier Anomália című könyve, mely 2020-ban elnyerte a Goncourt-díjat. A kötet külföldön már hatalmas népszerűségnek örvend, most pedig a Blogturné Klub bloggerei véleményezik állomásaikon ezt a nem mindennapi történetet.
A kiadó jóvoltából megnyerhetitek a könyv egy példányát, ehhez nem kell mást tennetek, mint velünk tartani és játszani.
Miért választottam ezt a könyvet?
A fülszövege alapján nagyon izgalmas sci-fi történetnek tűnt, ami tele van rejtéllyel, kalanddal, és talán elgondolkoztat majd az élet értelméről.
Véleményem a könyvről
A történet egy repülőgépjárat utasairól szól, akik viharba keverednek, de végül rendben landolnak. Majd 106 nap múlva ugyanaz a repülő pontosan ugyanazokkal az utasokkal ismét egy vihar után biztonságban landol. Vagyis a repülőgép személyzete és az utasok duplikálódnak, kettő lesz belőlük. Senki nem tudja, mi történt, az eredeti példányoknak és a fénymásolatoknak pedig valahogyan fel kell dolgozniuk, hogy mostantól osztozniuk kell azon az életen, amit eddig csak a magukénak hittek.
Őszintén megmondom, a fülszöveg alapján teljesen másféle regényre számítottam. Azt gondoltam, hogy majd a sci-fi szál kerül az előtérbe, és egy kalandokkal teli történetet kapok. Ezzel szemben a sztori fókuszában inkább a karakterek személyisége, valamint néhány filozófiai-tudományos teória állt.
A könyv első felében a fejezetek bemutatnak nekünk egy-egy utast, bepillantást nyerhetünk az eredeti példányok életébe, megismerhetjük a személyiségüket, gondjaikat, érzéseiket. Találkozhatunk egy kettős életet élő férfival, aki szerető férj és családapa, valamint bérgyilkos egyszerre. Egy fiatal anyával és idősödő élettársával, akik között kezd kihunyni a láng a férfi bizonytalanságából eredő fojtogató ragaszkodása miatt. Egy nigériai popsztárral, akinek titkolnia kell, hogy meleg, mert a kultúrájában ezért a halál várna rá. Egy íróval, aki megírja Anomália című regényét, majd öngyilkos lesz. Egy kislánnyal, akinek van egy szörnyűséges titka. Egy férfival, aki rákos és haldoklik. És egy ügyvédnővel, aki épp szerelmes és gyereket vár. Ezen kívül találkozhatunk egy a valószínűségszámításra szakosodott matematikaprofesszorral, akinek sok-sok évvel ezelőtt az volt a feladata, hogy protokollt írjon olyan lehetetlennek tűnő eseményekre, mint például a duplikálódott repülőgép. Azt hitte, sosem kerül majd sor a protokollja használatára, de ezúttal tévedett.
Érdekes volt ennyi ember életébe bepillantást nyerni, kicsit olyan volt a kötet eleje, mint egy novellagyűjtemény, amiben különböző emberek különböző élethelyzetét ismerhetjük meg. Blake a bérgyilkos családapa fejezete krimibe illő volt. Az ő szála azért volt érdekes, mert a másodszorra leszállt utasok közül ő volt az egyetlen cselekvő karakter, aki nem másokra várt, hanem a kezébe vette az élete irányítását. Az pedig, ahogyan ezt megtette, nagyon brutális, a Gyilkos elmék című sorozatba is illő lett volna.
Victor, az író szála annyira nem fogott meg. Azt érdekesnek találtam, hogy ő is írt egy Anomália című könyvet, és ez elgondolkoztam azon, vajon az ő története miképpen kapcsolódik össze a valódi könyvvel és Tellierrel. De egyébként az öngyilkossága érdektelen volt számomra. Ahogyan lényegében az is, hogy a másolata miképpen állt az eredeti Victor halálához és a saját életéhez.
David, a rákban haldokló férfi szála szívfacsaró volt. Annyira vágytam rá, hogy legalább a másolat David túlélje a betegséget, de természetesen nem árulom el, mi lett vele. Érdekes volt belegondolni, hogy a felesége mit érezhet, hiszen az eredeti férje haldoklik, erre itt egy másolat, aki lényegében a férje, de valahogy mégsem. És mivel nem tudják, az ő jövője miképpen alakul, lehet, hogy még egyszer el kellene veszítenie őt a rák miatt.
Sophia, a kislány esetében már az első fejezetében megéreztem, hogy mi a titka. Nem volt konkrétan benne, mégis egyszerűen tudni lehetett, ugyanis az egyik jelenettől konkrétan a hideg rázott, és biztosra vettem, hogy nem értem félre a dolgot, még ha nem is volt teljesen nyilvánvaló. Azt hiszem, neki jól jött egy "ikertestvér", valaki, aki ugyanazon ment át, amin ő, ezért megérti. Így, ketten talán könnyebben fel tudja majd dolgozni az egészet.
Joanna, az ügyvédnő szála az elején szintén hidegen hagyott, csak akkor kezdett izgalmassá válni, amikor megérkezett a másolat is. Adott két Joanna, aki egy férfit szeret, a férfi pedig, mivel ők mindketten Joannák, szintén szereti mindkettejüket. De nem élhet egyszerre két nővel, a Joannák képtelenek lennének osztozni rajta. Szívszorító volt ez a szerelmi hármas, mert egyikőjük sem tehetett az érzéseiről, és mind igazán szenvedtek. Nagyon át tudtam érezni az egészet.
Slimboy, a nigériai popsztár esetében ugyanazt éreztem, mint Sophiánál. Szegény végre kapott egy "ikertestvért", aki átérzi, megérti a szenvedését. És akivel támaszkodhatnak egymásra, segíthetik egymást, hogy végre nem kelljen hazugságban élniük.
Lucie és André szerelmi szála azért volt érdekes, mert bemutatta, miért nem működik egy kapcsolat, amiben az egyik fél bizonytalan, és emiatt túlságosan kapaszkodik a másikba. Érdekes volt, hogy az eredeti André a másolatának és a másolat Lucie-nak köszönhetően kívülről, külső szemlélőként is megláthatta a saját hibáit, és tanulhatott belőlük. Időnként talán nem ártana egyikünknek sem kívülről megszemlélni magunkat, mert az önkritika sokszor sokat segít.
A könyv második felében került csak előtérbe maga a duplikáció, az, hogy mi lehet a hátterében, és hogy miként lehetne megoldani ezt a helyzetet.
Nagyon tetszettek azok az elméletek, amiket Adrian, a matematikaprofesszor és a furcsa vészhelyzetek protokolljának kidolgozója felvetett a munkatársával. Lényegében a három közül bármelyik megoldást el tudtam volna képzelni, mert logikusnak tűntek. A másik dimenziósat, a 3D-s fénymásolósat és a programosat is. Mégis ez utóbbi tetszett a legjobban, talán azért, mert egyben ez a legijesztőbb is. Az első két esetben ugyanis a világunk és mi magunk is létezők vagyunk, a programos elmélet esetében viszont nem is létezünk, csak úgy hisszük, hogy igen. És ez totál para.
Vagy... – tombol Meredith – vagy ellentétben azzal, amit mi tudunk, a Neander-völgyi sapiensek ötvenezer éve tényleg megcsinálták, és mi most a Neander-völgyiek cro-magnoni szimulációjában vagyunk? Mert kíváncsiak voltak, mi lett volna ezekkel a hiperagresszív afrikai főemlősökkel, ha nem pusztulnak ki szegények? Hát most tudják: a cro-magnoni ember olyan konokul ostoba, hogy sikerült elpusztítania virtuális környezetét, letarolta az erdőket, beszennyezte az óceánok vizét, abszurd módon elszaporodott, lenullázta a fosszilis energiakészleteit, és szimulált fél évszázad múlva ki is fog pusztulni a hőségtől és a saját hülyeségétől.
Igazán kíváncsi voltam, hogy végül választ kapunk-e a nagy kérdésre, vagy az író megmarad annál, hogy felvetett három elméletet, és döntsük el mi, melyik tetszik a legjobban. Végül örültem annak, ahogyan döntött a történet végével kapcsolatban.
Az a rész is nagyon izgalmas volt, amikor a vallási vezetőkkel közölték, hogy mi történt, és megtanácskozták, hogy ez értelmezhető-e a vallásuk keretein belül úgy, hogy ne törjön ki pánik vagy lincselés. Én alapvetően boszorkányüldözést és vasvillákat vártam némely vallás képviselőitől, úgyhogy lényegében meglepett a reakciójuk, de ezúttal pozitív értelemben. Mondjuk a híveikben nem kellett csalódnom sajnos, köztük ott voltak a fanatikusok, akik az istenük nevében, de nagyon nem a szeretet jegyében cselekedtek.
Az is érdekes volt, hogy a nagyobb államok elnökei miképpen reagáltak a helyzetre. Ahogyan egymás előtt is titkolóznak, olyan döntéseket hoznak, amik ha nyilvánosságra kerülnének, biztosan botrány lenne belőle, és végül az utolsó elnöki döntés, aminek valószínűleg a történet legvége köszönhető. A szomorú az, hogy lényegében el tudnám képzelni, hogy ha hasonló dolgok történnének a valóságban, akkor ugyanezek a játszmák folynának le a világ vezetői között. Mondjuk nem biztos, hogy olyan felállásban, mint ahogyan a regényben történik.
Hogy tetszett a könyv?
Nos nagyon nem azt kaptam, amire előzetesen számítottam. Kalandos sci-fi helyett egy lassú, a karaktereket középpontba állító, elmélkedős sztorit olvashattam. Mivel én szeretek elmélkedni, gondolkozni, ezért ez nem okozott akkora csalódást, de egy pörgős sztorikhoz szokott olvasó valószínűleg nem így érezne.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Azoknak, akik szeretik az elmélkedősebb, lassabb cselekményű sztorikat, amik inkább a karakterek személyiségrajzára és filozófiai, tudományos teóriák kidolgozására fekteti a hangsúlyt, nem az akciódús jelenetekre.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Minden állomás értékelése rejt egy kulcsszót, keressétek meg, mert a szó elrepít titeket egy képhez!
Mi van a képen?
Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
01.08. Spirit Bliss Sárga könyves út
01.10. Könyv és más
01.12. Szaffi polca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése