Sándor Anikó: Férfimesék

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, szeretem a novellákat, és a cím – Férfimesék – felkeltette az érdeklődésemet. Tudni akartam, vajon mikről mesélnek a férfiak a kötetben.

Véleményem a könyvről

A kötetben 19 novella található. Sándor Anikó megkérte a férfiismerőseit, hogy meséljenek neki egy-egy érdekes, másokat is érdekelhető sztorit az életükből. Egy kivételével – amit a megkérdezett férfiismerős maga írt meg – aztán az író novellaformába öntötte ezeket a sztorikat.

Korábban még sosem olvastam semmit Sándor Anikótól, de tetszett a stílusa. A történetek – bár a bennük szereplő férfiak nagy része nem volt túl szimpatikus számomra – teljesen lekötöttek, beszippantottak. Érdekesnek találtam őket irodalmi művekként, és sok mindenről elgondolkoztattak, ami számomra nagyon fontos olvasóként.

Bár az olvasás szórakoztatott mint olvasót, nőként őszintén szólva ez a kötet még inkább elvette a kedvem a férfiaktól és egy kapcsolattól. A legtöbb történet, amit a férfiak elmesélésre érdemesnek ítéltek, arról szólt, hogyan csalták meg a feleségüket, párjukat, miképpen tartottak több barátnőt egyszerre, hogyan trükköztek vagy vásárolták meg a szexet, és mindezt a többség lelkiismeret-furdalás nélkül, majdhogynem büszkén adta elő, mintha ez lenne a normális. Azért én remélem, hogy még léteznek a világban becsületes, hűséges férfiak is, de a kötet novelláinak többsége nem ezt mutatja sajnos.

Többször nem tudtam, hogy most nevessek vagy szörnyülködjek, olyan trükköket, átveréseket kiviteleztek rezzenéstelen arccal az adott férfiak. Az egyikük a legjobb barátja feleségét a legjobb barátja házában fektette meg, amikor a férj váratlanul hazaért egy üzleti útról. Ő pedig kiment lepedőben ajtót nyitni, és azt hazudta, hogy egy másik nővel van odabent, mert a barátja felesége kölcsönadta neki néhány órára a házat. Mindezt szemrebbenés nélkül. Nekem lesült volna a képemről a bőr. Közben viszont valahol mélyen humoros is volt a helyzet, mert a barát helyében én tuti nem hittem volna el ezt a mesét. De legalább ennyire arcátlan és elképesztő volt az a pasas, aki két családot tartott fent egyszerre, és a titkos családban született gyerekét, amikor épp nem tudott sem ő, sem a titkos nője a munka miatt vigyázni rá, rábízta a saját anyjára, vagyis a titkolt gyerek nagyanyjára. A nő persze nem tudta, hogy épp az unokájára vigyáz, míg elő nem került egy fényképalbum.

Szóval igen, a könyvbeli férfiak nagy részét az életben messziről elkerülném, még barátként sem viselnék el ilyen gondolkodásmódú embereket. A történeteik viszont jól voltak megírva, szórakoztatóan, érdekesen. Bár általában novelláskötet esetén mindig van néhány novella, amit unok, ebben az esetben egyetlen történetet sem tudnék mondani, amit ne érdeklődéssel olvastam volna. Talán, mert mindig is érdekelt a pszichológia, és ha nem is pozitív dolgokat tudtam meg a férfi nemről, beleláthattam a fejükbe, az érzéseikbe, a gondolkodásmódjukba, és ezt a csalódottság, elképedés, esetenként undor mellett is izgalmasnak találtam. Na meg persze az író stílusa is sokat segített, tényleg nagyon jól ír, ezért az érzéseimtől függetlenül szívesen olvastam a történeteket.

Persze azért a nők sem szentek a novellákban. Akadtak olyan nők is, akiket én nagy ívben elkerülnék, mert bár úgy gondolom, mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar, míg nem árt azzal másoknak, én olyan emberekkel veszem körbe magam, aki körülbelül azonosan gondolkoznak az erkölcsökről, akikkel érzelmileg azonosulni tudok. Nos a könyvbeli nők egy része nagyon nem ilyen volt. Például elképzelni sem tudom, mi visz rá valakit, hogy sugardaddyt keressen. Nincs a világon annyi pénz számomra, ami miatt eladnám a testem és ezáltal a lelkem. Vannak persze lányok, nők, akiknek nincs más választásuk, velük szívemből együttérzek, és egyáltalán nem tartom erkölcstelennek őket, de azokat, akik élhetnének másképp is, csak a luxusért bevállalják a kurválkodást, képtelen vagyok megérteni, bármennyire is próbálom. Persze a sugardaddyket sem értem. Fogalmam sincs, hogyan képesek úgy együtt lennie egy megfizetett nővel, hogy pontosan tudják, az adott nő csak a pénzért van velük. Amúgy lehet, hogy konkrétan undorodik tőlük. Nincs önbecsülése ezeknek a férfiaknak? Én biztosan nem akarnék olyannal együtt lenni, aki nem akar engem úgy igazán. Akkor inkább éljek és haljak meg egyedül.

Volt azért néhány megindító novella is, és olyan, aminek a férfi ihletője nem erősítette meg bennem a "jobb a férfiaktól távol maradni" érzést. Tetszett az a novella, amiben egy férfi arról mesélt, hogy a nagyapja és az apja is Alzheimer-kórban szenvedett. Nagyon érdekes kérdést vet fel a tette, ugyanis direkt elöl hagyott egy nagy adag gyógyszert, mert azt remélte, hogy az apja majd egy tiszta pillanatában az öngyilkosságot választja – lévén végignézte gyerekként, ahogyan az anyja a nagyapjáról, aztán pedig később az apjáról (vagyis a nő férjéről) gondoskodott erőn felül, és úgy érezte, elég ebből. Nem csodálom, hogy ezt lelkileg már képtelen volt nézni. Ettől függetlenül persze nagyon jó vitatéma, hogy vajon bűn volt-e, amit tett erkölcsi és jogi szempontból. Valahol annak tartom, mégsem tudom elítélni, mert nem éltem át azt a szenvedést, amit ő gyerekkorában és később felnőttként is.

Az a novella is nagyon tetszett, amelyben egy egymásba szerelmes vak férfit és vak nőt elszakít egymástól az élet, és a véletlennek köszönhetően találkoznak újra egy illat és egy dallam által. Én romantikus lélekként ebben a sorsszerűségben szeretnék hinni és abban, hogy létezik igazi szerelem és rendes férfiak.

A szexmentes szerelem című novella főszereplője is pozitív érzéseket váltott ki belőlem, leginkább együttérzést. Szörnyű lehet úgy élni, hogy nem lehetsz önazonos magaddal. Hogy a világ elvárásai hatására úgy kell valakinek éreznie, valami nem stimmel vele. Aztán csodás érzés lehet, amikor valaki előtt kinyílik a világ, rájön, hogy ki is ő valójában, és hogy egyáltalán nincs egyedül az érzéseivel.

Nyomogatja beszéd közben a lábát, fáj nagyon most is, de nincs mit tenni. Gyógyszerre nem futja huszonnyolcezerből.

Óvatosan felajánlom, hogy kiválthatjuk együtt a gyógyszerét, de ő keményen visszautasítja. Akkor legalább egy fájdalomcsillapítót, ne fájjon folyton. Azt sem kér, egyáltalán semmit nem kér, köszöni szépen. Elszégyellem magam, minek tolakszom én itt. Megszokta a fájdalmat, nem kér a szánalomból, és ha sajog is mindene, azért dolgozna szívesen, csakhogy senki nem ad fizetős munkát neki. Ingyen akarják dolgoztatni. Párszor átverték, pénzt ígértek neki trógerolásért, aztán amikor fizetni kellett volna, kiröhögték, elzavarták. Így már nem is nagyon merne belefogni semmibe, többször nem akar így járni.

Kedves volt az a férfi is, aki leült beszélgetni a nyaralása során egy vadidegen, mélyszegénységben élő férfival, akinek a feje fölül el akarta adni a rokonság a düledező házat is. A sztori vége reménykeltő volt, remélem, hogy végül sikerült segíteni.

Hogy tetszett a könyv?

A novellák nagyon jók voltak, nagyon jó stílusban írta meg őket Sándor Anikó, szórakoztattak és elgondolkoztattak. De a bennük lévő emberek nagy részétől önkéntelen undort éreztem. Viszont épp ezért örültem a nem megcsalásokról, átverésekről, pénzért szexről szóló novelláknak, mert így azokat felüdülés volt olvasni. Adtak egy kis reményt, hogy mégsem minden férfi "olyan". Remélem legalábbis... De amíg nem találom meg azt a nem "olyant", addig biztos, hogy inkább vagyok egyedül, mint rossz társaságban.

Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Lényegében mindenkinek, aki bepillantást szeretne nyerni a férfiak életébe. Vagy legalábbis tizenkilenc férfiéba. Aztán reménykedni velem együtt, hogy azért vannak még rendes pasik is valahol.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT