~ Sárga könyves út ~

2022. január 22., szombat

Sarah J. Maas: Üvegtrón (Üvegtrón 1.)



Miért választottam ezt a könyvet?

Nagyon szeretem Sarah J. Maas másik sorozatát, a Tüskék és rózsák udvarát, és már régóta kíváncsi voltam, az Üvegtrón-sorozatára is, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy bele is kezdjek. Aztán most megtört a jég, végre sikerült kézbe venni az első könyvet.


Véleményem a könyvről

Celaena Sardothien a leghíresebb és leghírhedtebb orgyilkos volt, mígnem valaki elárulta, elfogták, és a sóbányák mélyére zárták rabszolgaként. Egy éve sínylődik elítéltként, amikor is felbukkan az őt elítélő király fia és a testőrség kapitánya, hogy alkut ajánljanak neki. Vegyen részt a király által hirdetett versenyen, amelyen birodalmi orgyilkost keres, nyerje meg azt, és négy év szolgálat után visszakaphatja a szabadságát. Celanea vállalja a feladatot, ám arra nem számít, hogy a verseny hónapjai alatt valaki szép sorjában gyilkolni kezdi a résztvevőket.

Azért is kíváncsi voltam erre a regényre, mert tudtommal ez Maas első megjelent műve, és érdekelt, hogy vajon már ebben is ugyanolyan kiforrott volt-e a stílusa, mint a Tüskék és rózsák udvarában, vagy azóta változott, ahogyan ír. Nos, igen, a stílus terén lényegében ugyanolyan kiemelkedőt kaptam. És a könyv hatása is hasonló volt a másik sorozatának első részéhez. Ugyanis ez az első rész egy amolyan lassú bevezető volt.

A Tüskék és rózsák udvara első könyvénél is azt éreztem, hogy Maas stílusa nagyon jó, élvezem olvasni, de a történet lassú cselekményű és átlagosan izgalmas. Csak a második könyvnél szerettem bele a sztoriba és a karakterekbe, akkor viszont nagyon és véglegesen. Az Üvegtrón esetében is valószínűleg így lesz majd. Az első kötet is szórakoztatott, de bevezetőjellegű volt, lassú cselekményű, és sztori tekintetében is jó, de nem kiemelkedő. Ennek ellenére nagyon kíváncsian várom a második részt, mert ha Maas beindul, én biztosan megint szerelmes leszek a történetébe.


Celaena karaktere a fiatal kora ellenére nagyon kemény. Gyerekkorától kezdve orgyilkosnak képezték, úgyhogy teljesen elfogadható, hogy túlélt egy évet a sóbányák mélyén ép ésszel és viszonylag ép testtel. Tetszett, hogy nem valamiféle sérthetetlen szuperhősnek alkotta meg Maas, neki is megvannak a gyenge pontjai, a félelmei, ám mindezek ellenére is belevaló. Mivel a múltjáról nem sokat tudunk meg ebből az első részből, azt sem lehet tudni, orgyilkosként vajon kikkel végzett. Annyi kiderült, hogy gyerekeket sosem ölt, ami viszonylag megnyugtató, de semmi mást nem tudunk az áldozatairól. Vagyis azt sem lehet felmérni teljesen, hogy hol húzódnak az erkölcsi határai a munkája során, de egy bizonyos segítőjének a belé vetett bizalma, azt engedi sejtetni, hogy valószínűleg nem ártatlanokat ölt, hiszen az illető bízik benne, hogy a király parancsára sem fogja ezt megtenni, ha végül ő győz a versenyen.

A verseny... Nos, nekem azonnal Az éhezők viadala, valamint a Harry Potter és a Tűz Serlege ugrott be, csak ezúttal gyerekek helyett különféle kétes alakokkal. Vagyis Maas egy már sokszor megírt alapot dolgozott fel újra, belevíve a saját stílusát és fantáziáját. Lényegében ez az egész első könyv erről a versenyről szól, a felkészülésről, a próbatételekről és a végső párbajról. Közben persze történnek más dolgok is, van többfelé ágazó szerelmi szál és egy misztikus-gyilkolós szál is, ám ezek csak fel-felvillannak a verseny mellett.

Maas a romantikus szálat itt is egy szerelmi háromszögre alapozza, ezért kicsit megijedtem, hogy ugyanazt a konfliktust kapom majd, mint a Tüskék és rózsák udvara-sorozatában, de szerencsére ez a háromszög teljesen más volt. Vagyis egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy már megint ugyanazt olvasom.

– Na nehogy már leálljak az erkölcsről vitatkozni egy orgyilkossal! Talán elfeledkeztél arról, hogy te pénzért ölöd az embereket?
A lány elkomorodott, és az ajtó felé mutatott:
– Felséged távozhat.
– Kidobsz engem? – hitetlenkedett a herceg. Nem tudta eldönteni, hogy nevessen vagy kiabáljon.

Dorian herceg nagyon különbözik az apjától. Míg a király egy gyilkos zsarnok, Dorian inkább romantikus, idealista lélek. Hisz abban, hogy az igaz szerelmével kell összeházasodnia, szeretne jobb király lenni majd, mint az apja, nem akar szenvedést okozni a népének és más népeknek. Ám egyelőre meg van kötve a keze, amíg nem ő ül a trónon. Őszintén szólva én a könyv legvégén kedveltem meg őt úgy igazán. Celanea végső döntésekor azt hittem, hogy Dorian rosszul fog reagálni. Úgy, mint a legtöbb férfi tenné. De nagyon pozitívan csalódtam benne. Ő nem férfiként, hanem Férfiként viselkedett.

Chaol Westfall kapitány már a kezdetektől érdekes karakter volt számomra. Kicsit titokzatos, kicsit magának való, de becsületes. Először csak muszájból segítette Celanea felkészülését a versenyre, de szép lassan megkedvelte a lányt. Míg Dorian nyitott személyiség, és képes volt kimutatni Celaneának az érzéseit, addig Chaol elég zárkózott. Persze érezni lehetett a viselkedésén, hogy nagyon is kedveli Celaneát, de elfojtotta az érzéseit, még a barátságát is csak a kötet vége felé mutatta ki úgy igazán.

Őszintén szólva így, a könyv végére érve, fogalmam sincs, hogy melyik párosításnak örülnék a végén. Míg a Tüskék és rózsák udvarában ez kérdés sem volt számomra, addig itt mind Doriant, mind Chaolt el tudnám képzelni Celanea mellett. Szóval rábízom Maasra, és kíváncsian várom, ő miképpen dönt majd a sorozat végén.

A fantasyszál a mágikus kapukkal, többféle világgal (jóval és gonosszal egyaránt) egész érdekesnek tűnt, de talán ezzel kapcsolatban éreztem a leginkább azt, hogy ez még csak az első könyv. Ugyanis nem sok mindent tudhattunk meg a mágiáról, hogy a múltban miképpen működött, és most hogyan létezik. De talán részben ezért várom a második könyv olvasását, mert abban remélhetőleg Maas jobban beavat minket ebbe is.


Hogy tetszett a könyv?

Érezni rajta, hogy ez csak egy bevezető rész, elég lassú a cselekménye, sok minden nincs kifejtve benne még (főképp a fantasyszállal kapcsolatban), de megkedveltem Celaneát, Doriant és Chaolt is, lekötött a történetük eleje, és kíváncsian várom a folytatást.

Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akiket érdekel egy jó stílusban megírt fantasysorozat első, bevezetésnek szánt része, és szeretik a belevaló női főszereplőket.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése