Miért választottam ezt a könyvet?
Több emlékezetkiesős történetet láttam már filmként, de könyvként azt hiszem, ez volt az első ilyen sztori, amit olvashattam. Érdekelt, hogy vajon ezúttal miféle titok állhat az emlékezetkiesés hátterében, tud-e valami újat kitalálni a történet írója.
Véleményem a könyvről
Marie 1988-ban, huszonöt évesen éppen az új állásának örült, és találkozott egy jóképű pasival, Pablóval. Másnap viszont már úgy ébred, hogy Pablo a férje és közös gyerekeik vannak. Valamint a naptár azt mutatja, hogy 2000-ben járunk. Nem érti, mi történt vele, miért nem emlékszik az eltűnt évekre. Próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna, még a férjének sem árulja el, hogy kiesett neki az elmúlt tizenkét év és idegenként tekint rá és a gyerekeikre, a nehéz színjáték közben nekiáll az után nyomozni, milyen sokk érhette őt, ami miatt törölt mindent az agya.
Amikor belekezdtem a könyvbe, ezernyi ötlet merült fel bennem, mi történhetett. Azt hittem, valamiféle krimit vagy thrillert kapok majd, amiben kiderül, hogy a háttérben mozgatja valaki a szálakat a saját érdekében. Talán Pabló nem is az, akinek mondja magát? Marie valójában nem is a felesége és a gyerekek anyja? De a család és ismerősök akkor miért nem tudják ezt? Ők is benne vannak valahogyan az összeesküvésben? Esetleg Pabló tényleg Marie férje, de Marie azért vesztette el az emlékezetét, mert a férfi tett vele valamit? Vagy a később előkerülő szerető áll a háttérben?
Bár a kérdések megmaradtak bennem, végül rájöttem, hogy ez nem egy tipikus krimi, hanem inkább valamiféle lélektani, családi történet. Ami által betekintést nyerhetünk egy házasság működésébe is. Abba, hogyan hatnak az évek két ember kötelékére, miféle hibákat követnek el egymással szemben, sőt, miféle bűnöket.
Amikor épp csend van, Lola egyszer csak felkiált:–Az én mamim elment! Egy másik mami jött helyette.Pablo rám pillant.– A gyerekek néha különös dolgokat mondanak, nem?Összeszorult torokkal bólintok.
Érdekes volt, hogy Marie karaktere sem tökéletes a könyvben. Neki is megvannak a hibái, ő is tett olyan dolgokat az elfelejtett múltban és az amnézia alatt is, amikkel nagyon nem értettem egyet. Más történetekben, amikben előkerült az amnézia, egyértelműen a memóriazavaros nő volt az áldozat, itt viszont időnként felmerült bennem az is, hogy Marie esetleg belekeveredett valami butaságba, ami miatt végül fejsérülést vagy sokkot szenvedhetett, és az hatott ki a memóriájára.
Érdekes volt arról olvasni, egy nő, aki semmire nem emlékszik az elmúlt több mint egy évtizedről, miképpen próbál beépülni a családjába úgy, hogy azok semmit ne sejtsenek. Azt külön izgalmasnak találtam, hogy egy magát még 25 évesnek érző gyermektelen nő miképpen tud idomulni a nem is ismert gyerekeihez. Vajon nem érzik meg a gyerekek, hogy valami nem stimmel az anyjukkal? És a férje?
Szép lassan kerülnek elő a csontvázak a szekrényből, szép lassan áll össze a kép, és értjük meg, mi is történt pontosan mind Marie-val, mind Pablóval, valamint a kettejük házasságával. Mivel én krimire számítottam, egy kicsit ütősebb fordulatot vártam a történet végén, de pszichológiai szempontból nézve teljesen érthető, miért vesztette el Marie önmagát.
Hogy tetszett a könyv?
Őszintén szólva eredetileg másra számítottam, valami krimire vagy thrillerre, de miután rájöttem, hogy nem ezt fogom kapni, teljesen lekötött Marie családjának, házasságának története, kíváncsian vártam, mi történhetett vele.
Vagyis összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti a pszichológiai szempontból szépen felépített, emberi történeteket egy kis titokkal, egy kis csavarral.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése