Jay Shetty: Gondolkodj úgy, mint egy szerzetes

Miért választottam ezt a könyvet?

Nos, az életmódváltásomhoz nem csak az tartozott hozzá, hogy egészségesebben étkezem, többet mozgok és ezáltal lefogyok annyira, hogy kellemesen érezzem magam a bőrömben és tovább élhessek. Az is fontos, hogy a lelkemet rendbe tegyem és rendben is tartsam hosszú távon. Ami valljuk be, ebben a világban nem túl könnyű. Stressz, létbizonytalanság, családi gondok, anyagi problémák. Valószínűleg kevés ember van, aki ezeket nem tapasztalta meg kisebb-nagyobb mértékben. Én viszont boldog, nyugodt, békés életet szeretnék élni, mert hát, a hitem (vagy hitetlenségem) szerint, csak ez az egy lehetőségem van rá. Egyszer élünk. Ezért egyre több olyan könyvet veszek a kezembe, amely úgy gondolom, segíthet abban, hogy jobb, minőségibb életet élhessek lelki és szellemi szempontból.

Véleményem a könyvről

A könyv írója, Jay Shetty szerzetesként élt egy ideig. Azóta visszatért a civilizációba, de a szerzetesek gondolkodásmódját magával hozta. Ezáltal az élete a modern világban is sokkal nyugodtabb, pozitívabb. Megtalálta a saját útját. A könyvvel elmondása szerint segíteni (szolgálni) akar, hogy mi is megtalálhassuk.

Tudni kell rólam, hogy egész életemben nagyon hitetlen voltam, inkább a tudomány és ész embere, semmint a hité, lelki dolgoké. Ez még mindig jellemző rám, ezért az összes ilyen típusú önképzős könyvet kétkedve veszem a kezembe, mégis nyitottan. Nem hiszek bennük feltétel nélkül, hanem elolvasom őket, kipróbálom, amit írnak, és aztán az vagy tényleg működik, vagy nem. Szóval nem hiszek, de mindennek adok egy esélyt, hátha...

A másik, amire nagyon szoktam figyelni, hogy odafigyeljek a mondanivalóra, de arra is, hogy az adott író (szerzetes, coaching, életmódtanácsadó, motivációs tréner stb.) személye ne ragadjon magával. Sokan, akik ilyen témák iránt érdeklődnek, elkövetik azt a hibát, hogy elkezdik istenként követni az adott coachingot, és elhiszik szent igazságként minden szavát. Szerintem ez hibás hozzáállás, ezért igyekszem nem ezt a példát követni.

Az viszont, hogy megtartom a megfelelő érzelmi távolságot az adott embertől, nem jelenti, hogy ne tanulhatnék tőle. És azt hiszem, kijelenthetem, hogy Shettytől nagyon sokat tanultam. Nem építettem be mindent az életembe, amit tanácsolt, mert pl. a böjttől és hasonlóktól a frász kerülget. Igen, tudom, hogy biztosan hasznosak, és ha egy lakatlan szigeten kötnék ki, túlélném, ha pl. néhány napig nem ehetnék, de önként sosem vállalkoznék erre.

Viszont, rengeteg olyan tanácsot és gondolkoznivalót is adott számomra, amik határozottan beváltak. Lényegében elmondhatom, hogy ennek a könyvnek köszönhetően volt talán az eddig legnyugodtabb, legbékésebb karácsonyom. Nem stresszeltem, csak csináltam a dolgomat mindig az adott pillanatra koncentrálva. És röhej, mert egész életemben utáltam takarítani, de ezúttal a könyvben leírt hozzáállásnak köszönhetően megláttam benne a szépséget, és igen, még élveztem is. Ami érdekes, hogy sokkal hamarabb végeztem több házimunkával, mint akkor, amikor utálkozva és ímmel-ámmal álltam neki. Máskor december 24-én (mindig aznap takarítok) fele ennyi munkát végeztem el estig. Most meg dupla annyit, és amikor mindennel végezve az órára néztem, még csak délután fél 2 volt. El sem hittem!

Egy családi szituációt is a könyvben található gondolatoknak köszönhetően fordítottam át negatív megélésből, ha nem is pozitívba (egyelőre), de semlegesbe. Ezt a majomelme–szerzeteselme tézisének köszönhetem. Ahogy megértettem, mi is ez az egész, miért reagálok úgy néhány dologra, ahogy, és miképpen tehetek ellene, azonnal éreztem a változást. Ez persze egyelőre még nem gyökeres változás, de határozottan elindult valami. És ha többet beszélgetek a majomelmémmel, jobban megértem őt, akkor ennél még sokkal jobban meg fogom tudni zabolázni.

A légzés-, meditációs és vizualizációs technikák is bejöttek. Nem mondom, hogy megváltották az életemet, legalábbis egyelőre, de amióta csinálom őket, sokkal nyugodtabbnak érzem magam. És sok mindent megértettem az egómmal és a dühömmel kapcsolatban is.

De Shetty könyvének középpontjában a szolgálat van. És szerintem ez a legnehezebb és egyben legfontosabb dolog. Főképp a mai, elembertelenedett világban. Nagyon nehéz rávenni magunkat, hogy a pénzünket, időnket, tudásunkat, figyelmünket más embereknek adjuk úgy, hogy nem várunk cserébe viszonzást. Hiszen amúgy is olyan kevés időnk, pénzünk van, napi szinten annyi inger ér minket, hogy a figyelmünket is erőfeszítés fenntartani valaki iránt, a tudásunkat pedig kemény munka révén szereztük, miért adnánk hát könnyedén másoknak. Az önzés folyton ott van az emberben, de amikor végül ráveszi magát a szolgálatra, legyen az apróság vagy nagyobb dolog, végül tényleg jó érzést nyer cserébe.

A másik, amit fontosnak találok, a hála. Sokszor nyafogunk mindenféle apróságon, miközben emberek milliói élnek olyan borzalmas körülmények között, amit mi elképzelni sem tudunk. Hálásak lehetünk, hogy van hol laknunk, nem kell éheznünk, nem bántalmaznak minket, van állásunk, vannak, akik szeretnek minket stb. Ezt sokan tudjuk, valahogy mégsem tudatosult bennünk. A napi hálaadással, azzal, hogy minden nap elején és/vagy végén átgondoljuk, mi mindenünk van, amiért hálásak lehetünk, egyfelől jó érzést keltünk az agyunkban, másfelől nagyobb együttérzést élhetünk meg mások iránt.

Egyébként, ahogy a könyvet olvastam, rájöttem, hogy én elég sok mindent magamtól úgy csináltam már, mint ahogyan azt Shetty leírja. Például néhány éve rávettem magam arra, hogy korábban keljek, mint ahogyan szoktam. A reggeleim a legtöbbször nyugisak, egyáltalán nem rohanok (na jó, vannak rohanós napok is, de hála az égnek, ritkán), a reggelizéssel, kávézással, kutyasétáltatással felkészülök a napra lelkileg is. Szerencsére telefonfüggő sem vagyok, nem az okostelefonom az első, amit ébredés után a kezembe kapok, sőt, alig foglalkozom a mobilommal.

A könyv végén van egy teszt is, amelyből megtudhatjuk, hogy mi lehet a varnánk. A varna a velünk született tehetségünk és szenvedélyünk, ami ha összekapcsolódik a szevával (az univerzum szükségleteivel), akkor megtalálhatjuk a dharmánkat, vagyis azt, amit örömmel csinálunk, amiben jók vagyunk, és ami érték is egyben a világnak. Mondhatnánk úgy is, hogy az utunkat, ami teljessé tehet minket és egyben szolgálhatjuk vele a világot is.

Van két meghatározó hazugság, amit gyermekkorukban sokan hallhattak. Az egyik: „Soha nem viszed semmire az életben.” A másik pedig: „Bármi lehet belőled, csak akarnod kell.” Az igazság viszont a következő:

Nem lehet belőled bármi.

De minden lehet belőled, ami eleve benned van.

Négyféle varna van: bölcs, vezér, teremtő és alkotó. Nos, én a bölcs csoporthoz tartozom a teszt alapján, és úgy érzem, ez valóban így is van. A bölcsek alapvetően tanárok, én gyerekkorom óta tanár akartam lenni, és még ha nem is úgy alakult az életem, hogy ebben a szakmában dolgozzak, alapvetően így is tanító jellegű a személyiségem. A munkahelyemen például én vagyok az, akitől kérdeznek, mert tudják, hogy vagy tudok válaszolni, vagy nem, de akkor örömmel utánanézek a válasznak, megkeresem és elárulom. Vagyis a tanár varnával rendelkezők képességeivel bírok, ami a tanulás, kutatás, a tudás megosztása és a bölcsesség. Mondjuk ez utóbbival nem tudom, mennyire rendelkezem, sokszor úgy érzem, nagyon nem vagyok bölcs, de az biztos, hogy szeretek tanulni, fejlődni, és szeretek másokat is tanítani, fejleszteni. Ami még igaz rám a varnámmal kapcsolatban, hogy valóban a tudást tartom a legnagyobb értéknek, szeretek tanulni, szeretek egyedül dolgozni, és imádom a szellemi kihívásokat, mint például az olvasás, vita, beszélgetés.

Most már csak annyi a dolgom, hogy kitaláljam, ezzel a varnával hogyan tudnám szolgálni a világot, és miképpen kezelhetném az egómat és majomelmémet megfelelően ahhoz, hogy ezt tényleg meg is tegyem. Valószínűleg nem megy majd egyik napról a másikra, de szép lassan eljuthatok arra a szintre, hogy az változást hozzon bennem és a világban is.

Shetty stílusa egyébként nagyon olvasmányos, könnyed, baráti. Könnyű olvasni és könnyű belemerülni a szavaiba. Tetszik, hogy saját példákat is hoz magyarázatként, ahogyan az is, hogy nem próbálja önmagát jó színben, tökéletesnek feltüntetni. Elmeséli a botladozásait, kétségeit, hibáit, nem szégyelli ezeket, és ez azt mutatja, hogy valóban megtanult bánni az egójával.

A másik, ami tetszett, hogy bár Shetty beszél a megbocsátásról, a szolgálatról, azért azt is kifejti, hogy vannak bizonyos helyzetek, emberek, akiket a megbocsátás ellenére sem szabad a közelünkbe engedni. És arról is olvashatunk, hogy a másokkal szembeni bizalmunkat és elvárásainkat is jól át kell gondolnunk ahhoz, hogy ne csalódjunk.

Hogy tetszett a könyv?

Nagyon olvasmányos, érdekes volt. Tele olyan gondolattal, ami szerintem érdemes a kipróbálásra, megfontolásra. Az biztos, hogy számomra hasznos volt már most, pedig még csak egy részét próbáltam ki és fogadtam meg. De mélyen elgondolkoztatott, és azt hiszem, változásokat indított el bennem. Persze meglátjuk, hogy ezek hosszú távon is megmaradnak-e, vagy csak a könyv hatására lettem lelkes. De azt hiszem, tényleg olyasmiről olvashattam, amiket ha sikerül megfogadnom, békésebb, boldogabb életem lehet.

Vagyis összességében IMÁDOM ezt a könyvet.

Kiknek ajánlom a könyvet?

Azoknak, akik szeretnének ebben a felgyorsult, negatív érzésekkel teli világban pozitívabb, nyugodtabb, boldogabb emberként élni, de nem hisznek el mindent és bármit, hanem képesek megfontolni az író szavait, és kiválogatni ezek közül azokat, amik valóban hasznosak lehetnek számukra.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

KATT