A Partvonal kiadó jóvoltából minden gazdi, eljövendő gazdi vagy egyszerű érdeklődő betekinthet egy állatorvosi rendelő kulisszáiba, mert Dr Philipp Schott kendőzetlenül beszél jó és rossz dolgokról, nehezen kezelhető gazdikról és elkényeztetett kedvencekről, és arról, hogy az állatorvoslás nem csupán bolyhos kiscicák simogatásáról szól.
Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, és tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, és tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, van itthon két shi-tzu kutyusom, akik szinte minden egyes nap produkálnak valami vicceset, megmosolyogtatót, vagyis azt reméltem a könyvtől, hogy ebben is olyan humoros kis sztorik lesznek, amelyek jó kedvre derítenek majd. Ezen kívül a kisebbik kutyusom, Pötyi sajnos elég beteges, így rendszeres látogatók vagyunk az állatorvosi rendelőben. Ezért kíváncsi voltam, hogy egy külföldi rendelő mennyiben más, mint az itthoni, milyen tanácsokat adnak, van-e esetleg valami olyan tudnivaló, amivel kutyagazdiként jó tisztában lenni, de eddig még senki nem szólt róla.
Első gondolatok
Amikor belekezdtem a könyvbe, rájöttem, hogy ez bizony nemcsak az állatokról fog szólni, hanem Dr. Philipp Schottról, az életéről is. Hogy miért döntött az állatorvosi pálya mellett, hogyan lett egy rendelő résztulajdonosa, hogyan működik az adott rendelő, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az állatorvosoknak, és persze, hogy milyen érdekes esetei voltak, milyen érdekes gazdákkal vagy állatokkal találkozott a munkája során.
Szerencsére az író-doktor stílusa könnyed, érdekes, olyan, mintha egy barát mesélne neked az életéről, úgyhogy érdeklődve "hallgattam" őt. És olyan dolgokat is megtudtam az állatorvosok életéről, amikről eddig fogalmam sem volt. Például, hogy elég nagy esetükben az öngyilkosságok száma, és hogy ennek mi is az oka. Ilyesmin korábban sosem gondolkoztam, és bár eddig is igyekeztem kedves és külön gondot nem okozó ügyfél lenni a kutyusaimmal, ezek után még inkább igyekszem majd.
Történet
Nos, mivel ez nem egy regény, így története sincs a szó megszokott értelmében. A könyv egyébként négy nagyobb részből áll. Az első részből megismerhetjük a gyerek Schottot, megtudhatjuk, milyen állatai voltak a családjának, hogy eredetileg nem is állatorvosnak készült, és miért lépett végül mégis erre az útra... Ebből a részből nekem a gyerekkori állatos történetek tetszettek a legjobban, mert azok olyan viccesek és kedvesek voltak.
A következő rész arról szól, hogy milyen nehézségei vannak az állatorvosi pályának, hogy az állatorvos is esendő ember, és hogy milyen a kapcsolat közte és a gazdik között, valamint hogyan könnyíthetnék meg a gazdik az állatorvosok életét és munkáját. Ezek a fejezetek nagyon emberiek voltak. Egy olyan orvos írta őket, aki imádja a munkáját, imádja az állatokat, kedveli a gazdikat is, de nem tévedhetetlen, nem tökéletes, időnként fáradt, kevés az ideje, és tudja, mennyire könnyű depresszióba esnie egy állatokkal foglalkozó orvosnak. Tetszett, hogy Dr. Schott felvállalta a könyvben ezt a kitárulkozást, vállalva esetleg azt, hogy néhány olvasónak ez majd nem lesz szimpatikus. Számomra az volt, mert emlékeztetett rá, hogy állatorvosnak lenni felelősségteljes munka, és hogy az orvosok sem tökéletes, mindent tudó robotok, hanem nagy tudású, de egyszerű emberek.
A harmadik rész az állatok nyavalyáiról szól. Milyen gyakori betegségeik vannak, milyenek a tünetek, mikor kell kétségbeesve az állatorvoshoz rohanni, és mit lehet tenni azért, hogy a házi kedvenceinknek kellemes, boldog, egészséges és minél hosszabb életük lehessen. Vannak kissé undi fejezetek is ebben a részben, pl. amelyik az ürülékkel, pisivel és hasonlókkal foglalkozik, de ha valakinek van háziállata, jó tudni a tényeket ezekkel az undi dolgokkal kapcsolatban is, mert egyszer a kutyánk, macskánk, egyéb állatunk élete múlhat rajta.
Az utolsó részben pedig előtérbe kerülnek az állatok, méghozzá a valamilyen okból különleges esetek. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak egzotikus állatokról olvashatunk a fejezetekben, hanem olyan állatokról, akiket különleges, vicces "baleset" ért, egyedi betegségük volt, a gazdájuk vagy ők maguk valamiért nagyon megragadtak Dr. Schott emlékezetében, vagy pozitív, vagy negatív értelemben.
Az állatokkal kapcsolatban olvashatunk vicces, megható, aranyos sztorikat, elég sokszínű a paletta. Ha őszinte akarok lenni, élvezettel olvastam Dr. Schott életéről, munkájáról, tanulságos volt sok fejezet, és élveztem az állatokról szóló történeteket is, de ha rajtam múlt volna, ez utóbbiakból sokkal többet tettem volna a könyvbe. Nekem az arányok kicsit túlzottan elmozdultak Dr. Schott élete és gondolatai felé, pedig az állati sztorikból kaphattam volna többet is.
Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, sokat tanultam belőle, jókat kuncogtam az állati sztorikon, és a kiemelkedően különlegeseket még a munkatársaimnak is felolvastam, elmeséltem. Sőt, az egyik kolléganőm a részletek hatására megvette magának a könyvet.
Karakterek
Nos, mivel ez nem egy regény, megint csak az a helyzet, hogy nincsenek a szó szoros értelmében vett karakterei.
Dr. Schott szimpatikus ember, és szimpatikus állatorvos. Főleg azért, mert minden során átüt, hogy tényleg szereti az állatokat, tényleg beleadja szívét-lelkét a gyógyításba. Ami külön tetszett, hogy számára nemcsak az állatok, hanem a gazdik is fontosak. Tudja, hogy az az igazán jó állatorvos, aki nemcsak az állatokat gyógyítja, hanem a gazdik bizalmát is elnyeri, és foglalkozik a gazdik félelmével, bánatával, esetenként örömével. Szóval, ha nem a világ másik felén élne, szívesen vinném hozzá a kutyáimat, amikor állatorvosra van szükség.
A történetekben szereplő gazdik és állatok változatos képet mutatnak. Vannak köztük nagyon szimpatikus emberek, vannak kevésbé kedvelhetők. Olyanok, aki mindent megtesznek a kutyájukért, és olyan is, aki a bizarr kérdése alapján túl sokat tesz vele (na ez a kérdés volt a legdurvább az egész könyvben, az tuti...). Vannak türelmesek, türelmetlenek. És kicsit bolondok is.
És hát, a rendelőben megjelennek kutyák, macskák, halak, strucc és kacsa is. Kedves állatok, harapósak, veszélyesek és viccesek. Na meg persze falánkok, akik nem tudni, hogyan, de a forró sütőből is kiszedik a sült csirkét úgy, hogy közben nem égetik meg magukat...
Nos, van itthon két shi-tzu kutyusom, akik szinte minden egyes nap produkálnak valami vicceset, megmosolyogtatót, vagyis azt reméltem a könyvtől, hogy ebben is olyan humoros kis sztorik lesznek, amelyek jó kedvre derítenek majd. Ezen kívül a kisebbik kutyusom, Pötyi sajnos elég beteges, így rendszeres látogatók vagyunk az állatorvosi rendelőben. Ezért kíváncsi voltam, hogy egy külföldi rendelő mennyiben más, mint az itthoni, milyen tanácsokat adnak, van-e esetleg valami olyan tudnivaló, amivel kutyagazdiként jó tisztában lenni, de eddig még senki nem szólt róla.
Első gondolatok
Amikor belekezdtem a könyvbe, rájöttem, hogy ez bizony nemcsak az állatokról fog szólni, hanem Dr. Philipp Schottról, az életéről is. Hogy miért döntött az állatorvosi pálya mellett, hogyan lett egy rendelő résztulajdonosa, hogyan működik az adott rendelő, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az állatorvosoknak, és persze, hogy milyen érdekes esetei voltak, milyen érdekes gazdákkal vagy állatokkal találkozott a munkája során.
Szerencsére az író-doktor stílusa könnyed, érdekes, olyan, mintha egy barát mesélne neked az életéről, úgyhogy érdeklődve "hallgattam" őt. És olyan dolgokat is megtudtam az állatorvosok életéről, amikről eddig fogalmam sem volt. Például, hogy elég nagy esetükben az öngyilkosságok száma, és hogy ennek mi is az oka. Ilyesmin korábban sosem gondolkoztam, és bár eddig is igyekeztem kedves és külön gondot nem okozó ügyfél lenni a kutyusaimmal, ezek után még inkább igyekszem majd.
Történet
Nos, mivel ez nem egy regény, így története sincs a szó megszokott értelmében. A könyv egyébként négy nagyobb részből áll. Az első részből megismerhetjük a gyerek Schottot, megtudhatjuk, milyen állatai voltak a családjának, hogy eredetileg nem is állatorvosnak készült, és miért lépett végül mégis erre az útra... Ebből a részből nekem a gyerekkori állatos történetek tetszettek a legjobban, mert azok olyan viccesek és kedvesek voltak.
A következő rész arról szól, hogy milyen nehézségei vannak az állatorvosi pályának, hogy az állatorvos is esendő ember, és hogy milyen a kapcsolat közte és a gazdik között, valamint hogyan könnyíthetnék meg a gazdik az állatorvosok életét és munkáját. Ezek a fejezetek nagyon emberiek voltak. Egy olyan orvos írta őket, aki imádja a munkáját, imádja az állatokat, kedveli a gazdikat is, de nem tévedhetetlen, nem tökéletes, időnként fáradt, kevés az ideje, és tudja, mennyire könnyű depresszióba esnie egy állatokkal foglalkozó orvosnak. Tetszett, hogy Dr. Schott felvállalta a könyvben ezt a kitárulkozást, vállalva esetleg azt, hogy néhány olvasónak ez majd nem lesz szimpatikus. Számomra az volt, mert emlékeztetett rá, hogy állatorvosnak lenni felelősségteljes munka, és hogy az orvosok sem tökéletes, mindent tudó robotok, hanem nagy tudású, de egyszerű emberek.
A harmadik rész az állatok nyavalyáiról szól. Milyen gyakori betegségeik vannak, milyenek a tünetek, mikor kell kétségbeesve az állatorvoshoz rohanni, és mit lehet tenni azért, hogy a házi kedvenceinknek kellemes, boldog, egészséges és minél hosszabb életük lehessen. Vannak kissé undi fejezetek is ebben a részben, pl. amelyik az ürülékkel, pisivel és hasonlókkal foglalkozik, de ha valakinek van háziállata, jó tudni a tényeket ezekkel az undi dolgokkal kapcsolatban is, mert egyszer a kutyánk, macskánk, egyéb állatunk élete múlhat rajta.
Az utolsó részben pedig előtérbe kerülnek az állatok, méghozzá a valamilyen okból különleges esetek. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy csak egzotikus állatokról olvashatunk a fejezetekben, hanem olyan állatokról, akiket különleges, vicces "baleset" ért, egyedi betegségük volt, a gazdájuk vagy ők maguk valamiért nagyon megragadtak Dr. Schott emlékezetében, vagy pozitív, vagy negatív értelemben.
Az állatokkal kapcsolatban olvashatunk vicces, megható, aranyos sztorikat, elég sokszínű a paletta. Ha őszinte akarok lenni, élvezettel olvastam Dr. Schott életéről, munkájáról, tanulságos volt sok fejezet, és élveztem az állatokról szóló történeteket is, de ha rajtam múlt volna, ez utóbbiakból sokkal többet tettem volna a könyvbe. Nekem az arányok kicsit túlzottan elmozdultak Dr. Schott élete és gondolatai felé, pedig az állati sztorikból kaphattam volna többet is.
Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, sokat tanultam belőle, jókat kuncogtam az állati sztorikon, és a kiemelkedően különlegeseket még a munkatársaimnak is felolvastam, elmeséltem. Sőt, az egyik kolléganőm a részletek hatására megvette magának a könyvet.
Karakterek
Nos, mivel ez nem egy regény, megint csak az a helyzet, hogy nincsenek a szó szoros értelmében vett karakterei.
Dr. Schott szimpatikus ember, és szimpatikus állatorvos. Főleg azért, mert minden során átüt, hogy tényleg szereti az állatokat, tényleg beleadja szívét-lelkét a gyógyításba. Ami külön tetszett, hogy számára nemcsak az állatok, hanem a gazdik is fontosak. Tudja, hogy az az igazán jó állatorvos, aki nemcsak az állatokat gyógyítja, hanem a gazdik bizalmát is elnyeri, és foglalkozik a gazdik félelmével, bánatával, esetenként örömével. Szóval, ha nem a világ másik felén élne, szívesen vinném hozzá a kutyáimat, amikor állatorvosra van szükség.
A történetekben szereplő gazdik és állatok változatos képet mutatnak. Vannak köztük nagyon szimpatikus emberek, vannak kevésbé kedvelhetők. Olyanok, aki mindent megtesznek a kutyájukért, és olyan is, aki a bizarr kérdése alapján túl sokat tesz vele (na ez a kérdés volt a legdurvább az egész könyvben, az tuti...). Vannak türelmesek, türelmetlenek. És kicsit bolondok is.
És hát, a rendelőben megjelennek kutyák, macskák, halak, strucc és kacsa is. Kedves állatok, harapósak, veszélyesek és viccesek. Na meg persze falánkok, akik nem tudni, hogyan, de a forró sütőből is kiszedik a sült csirkét úgy, hogy közben nem égetik meg magukat...
„A
nyulakról egyébként Lev Tolsztoj szavai szoktak eszembe jutni. Csodálatos
dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a szépség, ott a jóság
is. A gyilkos nyulak esetében talán ez lenne a találó megfogalmazás: Csodálatos
dolog, milyen teljes szokott lenni az illúzió, hogy ahol a cukiság, ott az
ártatlanság is.”
Hogy tetszett a könyv?
Tudott új információkkal is szolgálni, szimpatikusnak találtam Dr. Schottot, és volt egy csomó olyan állatos sztori, ami megnevettetett vagy épp könnycseppet csalt a szemembe.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, aki szereti az állatokat, és kíváncsi arra, hogyan is működik egy állatorvosi rendelő, hogyan éreznek az állatorvosok, milyen örömeik és nehézségeik vannak a munkájuk során.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
Nyereményjáték:
Miért visszük kedvenceinket az állatorvoshoz? A választ megtalálod minden állomáson elrejtve, ha összeolvasod a kiemelt betűket. A feladatotok csupán annyi, hogy a kapott szót beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem, a beírt válaszokon már nem tudunk módosítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Miért visszük kedvenceinket az állatorvoshoz? A választ megtalálod minden állomáson elrejtve, ha összeolvasod a kiemelt betűket. A feladatotok csupán annyi, hogy a kapott szót beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem, a beírt válaszokon már nem tudunk módosítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Állomáslista:
03. 02. Betonka szerint a világ…
03. 04. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 06. Kelly és Lupi olvas
03. 08. Könyv és más
03. 10. Flora the Sweaterist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése