Ide pakolgatom fel a könyvajánlóimat, novelláimat, a saját könyveimmel kapcsolatos híreket és minden egyebet, amihez hirtelen kedvem támad. :)




2020. október 30., péntek

Emma Steinkellner: Egy kis boszi naplója – Blogturné

 
 
 
A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Emma Steinkellner Egy kis boszi naplója c. képregénye. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Luna boszorkányosan jó történetét, mely szédületes kalandra invitálja az olvasót, miközben olyan fontos dologra hívja fel a figyelmet, mint az elfogadás.
 

Miért választottam ezt a könyvet?

Egyfelől aranyosnak tűnt a borítója és fülszövege alapján. Másfelől a másságról, elfogadásról és gyűlöletről szól, ami mostanában eléggé aktuális téma, és nagyon fontos beszélni róla. Végül pedig, nagyon kíváncsi voltam, milyen is lehet egy képregénykönyv.
 

Véleményem a könyvről

A kötet pont jókor került a kezembe, mert halloweenre tökéletes szórakozás. A főszereplő, Luna Hush egész életében kívülállónak érezte magát Kramerville-ben, a kisvároskában, ahol él. Egy nap furcsa dolog történik vele, és rájön, hogy valójában boszorkány. Az édesanyja eltitkolta a származásukat, hogy normális életet élhessenek az emberek között. Luna azonban nem rejtegetni akarja a varázserejét, hanem kiélvezni, mert általa most először érzi azt, hogy végre önmaga lehet. Így mivel az anyja nem hajlandó tanítani őt, belenéz titokban a nő naplójába. Így jön rá, hogy az anyja valójában az 1600-as évek végén született Kramerville-ben, ahol az akkori polgármester és a lakók üldözték a boszorkányokat.

Kezdjük a külsőségekkel... Egy kemény borítós könyvről van szó. Az oldalak papírminősége jó, rendesen ki lehet nyitni a könyvet a képeket nézegetve anélkül, hogy szétesne az egész. A képregény rajzai kidolgozottak, a stílusuk kifejezetten tetszik. Főképp azért, mert nincsenek a karakterek túlidealizálva. Nem gyönyörűek, hanem szimplán csak emberiek. Imádtam az arckifejezéseiket, a haragtól kezdve az aggodalmon át a boldogságig mindenféle érzés megjelenik a karakterek arcán, ez pedig segített átélni az érzéseiket. A szövegbuborékokban lévő szövegek jól olvashatóak, az arányukat pont eltalálták, sem túl sok, sem túl kevés. Pont annyi, amennyi ahhoz kell, hogy megérthessük és élvezhessük a történetet.

Klassz, hogy Luna nemcsak abban különbözik a többiektől, hogy boszorkány, hanem ő egy afroamerikai karakter is. Szerintem fontos, hogy egyre több kisebbség kapjon lehetőséget saját hősök teremtésére a regényekben, filmekben, képregényekben és egyebekben, hogy néhány év, évtized múlva már egyáltalán ne menjen csodaszámba, ha egy főszereplő nem a többségi kategóriákba tartozik. Remélhetőleg, ha valaki tíz év múlva ír majd erről a kötetről, eszébe sem jut kiemelni, hogy afroamerikai a főszereplője, mert egyszerűen már nem lesz jelentősége ennek (hiszen megszokottá válik, hogy afroamerikai főszereplős könyveket olvashat az ember).

Egyébként a könyvben nincsen jelentősége Luna bőrszínének, ezzel senki nem foglalkozik a történetben, csak a boszorkányszármazásával. A boszorkánysággal kapcsolatban viszont nagyon szépen kirajzolódik a mások iránti gyűlölet működése, amely alapvetően a tudatlanságból fakad. Az emberek nem hajlandóak megismerni a boszorkányokat, és ismeretek hiányában veszélyesnek tartják őket. A félelem az, ami előhozza belőlük a gyűlöletet, és ez vezet ahhoz, hogy Luna édesanyjának, nagyanyjának és más boszorkányoknak is el kellett menekülniük, különben megölték volna őket.

Charlie, Luna legjobb barátja a bizonyíték arra, hogy mennyire fontos megismerni egymást. Ha valakit ismerünk, tudjuk, hogy jó ember, becsületes, kedves, akkor hiába derül ki, hogy valamiben más, mint mi, nem fogunk tartani tőle. Az ismeretlen félelmetes, de amint megismerjük, elkezdhetjük megérteni, megkedvelni vagy legalábbis elfogadni. Meglátjuk a másikban az embert, azt, hogy ha mások is vagyunk valamiben, a legfontosabb dolgokban mégis hasonlítunk.

Luna nagymamája is érdekes karakter. Ő az ellenpontja a boszorkánygyűlölő embereknek, mégsem különbözik tőlük sokban. Annyira eluralkodott rajta a félelem, hogy bármit megtenne azért, hogy elzárkózhasson a szeretteivel az emberi világtól. Nem látja, hogy az emberek is különbözőek. Igen, vannak köztük gonoszak, veszélyesek, de vannak kedvesek, elfogadók is. Szóval ő az a kisebbséghez tartozó személy, akit ugyanúgy elvakít a félelme, mint az őt gyűlölőket. És emiatt semmivel sem jobb náluk.

Az anya–lánya viszály elég realistán kirajzolódik a történetben. Luna anyja azt gondolja, ő pontosan tudja, mi a jó a lányának. Luna viszont lázadozik ellene. Vicces módon Luna nagymamája is úgy véli, pontosan tudja, mi a jó a lányának, és Luna anyja szintén lázadozik ez ellen. Az anyák képtelenek meghallgatni a lányaikat, a lányok pedig nem találják a módját, hogy őszintén megmagyarázzák az érzéseiket, és emiatt alakulnak ki a viták. Kommunikációs probléma. Szerintem ez sokunknak ismerős... Szeretjük a szüleinket, szeretjük a gyerekeinket, valahogy mégsem találjuk el velük kapcsolatban a megfelelő hangot. Talán, mert nem egyenlő partnerként kezeljük egymást. Adhatunk tanácsot, de nem tudhatjuk, hogy mi jó a másiknak, és ezért az akaratunkat sem kényszeríthetjük rá. És a másik oldalon állva nem kell megfogadnunk a tanácsot, de mondjuk el őszintén, mit is érzünk.

Nagyon tetszett a történet vége és az üzenete: ha valaki alapvetően jó ember, akkor képes lehet a változásra. Csak azonnali ítélkezés helyett inkább mutassunk neki példát, segítsünk neki ismeretekhez jutni. Mert bár rosszul gondolkozik, talán rossz dolgokat is tesz, nem biztos, hogy ez az ő hibája. Talán csak nem tud eleget ahhoz, hogy másképp cselekedhessen. Ez naivan hangozhat, de a valóságban is működik bizonyos esetekben. Volt olyan ismerősöm, aki homofób volt, leültem beszélgetni vele erről, és azóta teljesen nyitottan gondolkozik a melegekről, nyíltan kiáll mellettük. Egyszerűen csak vallásosnak lett nevelve, a vallásos környezete azt tanította neki, hogy melegnek lenni bűn, és amíg nem jutott másféle ismeretekhez, érvekhez, nem is tehetett arról, hogy helytelenül gondolkozik és érez. A változáshoz csak hallania kellett egy másik nézőpontot.
 

Hogy tetszett a könyv?

Egyfelől nagyon tetszett a képregény stílusa. Másfelől nagyon fontos témáról szól, az idegengyűlöletről. A történet szépen bemutatja, hogy mire képes a tudatlanság, de azt is, hogy mekkora ereje lehet a tudásnak. A sztori vége is efelé mutat, és ennek szintén örültem.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki szeretne tartalmas, érdekes, klasszul megrajzolt képregényt olvasni.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 
 
Nyereményjáték:

Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a fiatal boszorkányoké? Nincs más dolgotok, mint felismerni az állomásokon látható képek segítségével az adott boszorkányt, és a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Fontos, hogy a filmes-sorozatos karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!
 
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
 

Kép a játékhoz:
 
 


Állomáslista:

Blogturné Klub
10. 28. Hagyjatok! Olvasok!
10. 29. Utószó
10. 30. Spirit Bliss Sárga Könyves út
10. 31. A Szofisztikált Macska
11. 01. Dreamworld
11. 02. Könyv és más
11. 03. Csak olvass
11. 04. Olvasónapló
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése