A Folyó a sötétben egy olyan férfi önéletrajza, akinek sikerült megszöknie a kegyetlen észak-koreai rezsimből. Az idén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyvben Isikava Maszadzsi megrázó, szívszorító, ugyanakkor lebilincselő módon számol be a diktatúrában leélt éveiről, és arról, mi mindennel nézett szembe a szabadságért vívott küzdelmében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a nyereménykönyvért is!
Miért választottam ezt a könyvet?
Érdekel a keleti kultúra, a társadalmi kérdések, a diktatúrákról szóló regények (hátha egyszer még hasznos lesz a túlélés szempontjából valami, amit ezekben olvastam XD ), szóval úgy gondoltam, ez a könyv több szempontból is hasznos lesz számomra. Így is lett.
Véleményem a könyvről
A folyó a sötétben egy igaz történet, amelyben az író, Isikava Maszadzsi elmeséli nekünk szinte az egész életét. A gyerekkora első felét Japánban töltötte, de az apja, aki koreai, átköltöztette az egész családjukat Észak-Koreába. A költözés előtt persze ígértek nekik fűt-fát-tökéletes életet, ám amikor megérkeztek, rá kell jönniük, hogy minden csak hazugság volt. Egy Észak-Koreához hasonló diktatúrából pedig szinte lehetetlenség megszabadulni. A könyv végigköveti az író felnőtté válásának útját, felnőttkori életének szörnyűségeit, a szökését az országból és az ezt követő próbálkozásait, hogy a családját is kimenthesse a pokolból.
A könyv elég vékonyka, kétszáz oldalas sincs, mégis több mondanivaló van benne, mint sok öt-hatszáz vagy még ennél is vastagabb könyvben. Először is megismerhetjük belőle, milyen egy bántalmazó családban élő gyereknek. Isikava apja ugyanis nagyon durván bánik a családjával, főképp a feleségével, aki végül már az életéért menekül előle. Érdekes, hogy Isikava nem éri be annyival, hogy az apját pusztán bántalmazó agresszorként jelenítse meg. Anélkül, hogy mentegetné a férfit vagy a tetteit, megérteti velünk az okokat, hogy miért is vált az apja ilyenné, és azt is megmutatja, hogy végül képes volt teljesen megváltozni. A férfit a magány és a harag, az otthontalanság és a kitaszítottság tette szörnyeteggé, ugyanis koreaiként élni Japánban egyet jelentett a megvetettséggel. Ha pedig azt mondják rád, szörnyeteg vagy, végül el is kezdesz akképp viselkedni. Ezért is tudták becsapni az apát, mert annyira vágyott egy hazára, ahol elfogadják, ahol közösséghez tartozhat, hogy nem vette észre, minden csak ámítás. Megbocsáthatatlan, amit Japánban tett a feleségével, a családjával, de amikor lehullt a hályog a szeméről, és rájött, hová vitte a családját, őszintén megváltozott, és ez értékelendő. Ritka az olyan férfi, aki képes ekkora változásra. A bűnei ettől még nem váltak semmissé, de legalább olyan emberré lett, aki többé nem követte el az adott bűnöket.
A családon belüli bántalmazás mellett bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan működik az idegengyűlölet. Japánban azért vetették meg Isikava apját, mert koreai volt, Észak-Koreában pedig azért vetették meg a feleségét és a félig japán gyerekeit, mert japánok. Nem tudtak igazán beilleszkedni sem Japánban, sem Észak-Koreában, mert két országhoz is tartoztak és mégsem tartoztak igazán egyikhez sem.
Természetesen megismerkedhetünk a könyv által a diktatúrák borzalmaival is, amikkel kéz a kézben járnak a társadalmi problémák. Az adott diktatúra egyszerre groteszk módon komikus és félelmetes. Tisztán látszik, hogy ha egy ilyen helyen a király meztelenül megy végig az alattvalói között bemutatva az "új ruháját", akkor a tömeg hiába látja, hogy meztelen, tapsolni fog neki. Amikor a kötelező földművesmunka esetében totálisan ostoba módon kellett ültetniük, mindenki tudta, hogy ezzel a módszerrel sokkal kevesebb termés lesz, mégis csinálták, amit mondtak nekik. Mert ha az életedről van szó, főképp, ha a szeretteid életéről, akkor simán bólogatsz, ha egy feletted álló azt mondja, a macskák ugatnak, a kutyák pedig nyávognak. És ez borzalmasan groteszk. Mintha az emberek agya meg lenne erőszakolva nap mint nap. És attól függ a túlélésük, hogy csendben hagyják-e magukat, vagy küzdenek és meghalnak. Egy idő után pedig már annyira belefásulsz a megerőszakolásba, hogy kezded meggyőzni magad, neked is jó ez. Ez a fajta agymosás halálra rémít. Mert az emberek többségét végül meg lehetne törni vele.
A legszörnyűbb a reménytelenség volt, amely benne volt minden egyes mondatban. A tudat, hogy nincs miért küzdeni, mert ha erődön felül tanulsz, dolgozol, akkor sem lesz jobb. Akkor is éhezni fog a családod és te magad is. Nem olyan kicsit korog a gyomrom, mert kimaradt a reggeli módon, hanem olyan füvön élsz hónapok óta, csak hogy élő csontvázként túléld a következő huszonnégy órát is módon. Nagyon rossz érzés volt az emberek szenvedéséről olvasni, miközben nekünk lényegében mindenünk megvan, bármennyit is panaszkodunk. És a legrosszabb az, hogy még mindig hagyjuk, hogy egy ilyen diktatúra működjön és egyre erősebb legyen. Nem tudom, mit lehetne tenni az emberek megmentéséért, de az, hogy senki nem tesz semmit, biztosan nem helyes.
Gyomorgörccsel, könnyekkel a szememben fejeztem be a könyvet, és az volt az első dolgom, hogy rákeressek az íróra. Meg akartam tudni, hogy mi történt vele és a családjával a könyv után. Amikor nem találtam semmit, ráírtam a kiadó egyik emberére, aki egyben az ismerősöm is, hátha ő hallott valamit az íróról. Ennyire nagy hatással volt rám a könyv. Nyugtalan voltam az utolsó oldal után és azóta is a történeten és szerencsétlen íróján meg a családján kattog az agyam.
Ez egy olyan könyv volt számomra, mint Orwelltől az 1984, csak még durvább, hiszen végig tudtam, hogy amiről olvasok, az valóban megtörtént. Megviselte a gyomromat és a lelkemet, de nagyon örülök, hogy elolvashattam. Mert tudnunk kell a világban történő borzalmakról. Hátha egyszer nemcsak rájövünk arra, mit tehetünk ellenük, hanem meg is merünk mozdulni, hogy cselekedjünk. Addig pedig azzal a tudattal kell együtt élnünk, hogy minden egyes nap minden egyes percében emberek milliói élnek borzalmas körülmények között a világ egyes tájain. Bennem ez a könyv ezt tudatosította, és arra kényszerített, hogy szembenézzek a világ sötét felével és a saját felelősségemmel is.
Hogy tetszett ez a könyv?
Megviselte a lelkemet, de hálás vagyok Rácz-Stefán Tibinek, amiért anno felhívta rá a figyelmemet. Hatalmas kár lett volna, ha nem olvasom el.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Minden felnőtt embernek, aki hajlandó meggyötörni a lelkét, hogy kitárhassa azt az egész világ felé.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
A diktatúrák erősnek és egységesnek tűnnek, de mindig gyengébbek, mint amilyennek látszanak. Egyetlen ember szeszélye irányítja őket, és ez az ember nem meríthet sokszínű véleményekből, vitákból, mint a demokráciákban, mert az ő uralma a megfélemlítésre épül, és egyetlen igazság van, az övé.
Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
A diktatúrák erősnek és egységesnek tűnnek, de mindig gyengébbek, mint amilyennek látszanak. Egyetlen ember szeszélye irányítja őket, és ez az ember nem meríthet sokszínű véleményekből, vitákból, mint a demokráciákban, mert az ő uralma a megfélemlítésre épül, és egyetlen igazság van, az övé.
Állomáslista:
10. 21. Readinspo
10. 22. Könyv és más
10. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
10. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 28. Csak olvass!
10. 30. Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése