Mit tudhatunk a memóriáról? Hogyan működik az emlékezet? Többek között erre a két kérdésre igyekszik magyarázatot adni a két norvég nővér, Hilde és Ylva Østby könyve, amely nálunk nemrég Titokzatos memória címmel jelent meg a Park kiadó gondozásában. Tartsatok velünk, és nyerjetek egy példányt a kötetből!
Miért választottam ezt a könyvet?
Nos, a memória működése mindig is nagyon érdekelt. Egyszer valaki azt mondta, hogy bármit elvehetnek tőled, kivéve az emlékeidet, én pedig csak pislogtam nagyokat, hogy: de hát ez nem igaz! Hiszen folyamatosan elfelejtjük életünk legtöbb eseményét, összemosódnak, kitörlődnek, módosulnak, sőt, olyasmikre is emlékszünk néha, amik a valóságban meg sem történtek. Aztán ott vannak a betegségek, balesetek, az öregség, ami simán egyik pillanatról a másikra megfoszthat minket az emlékeinktől. Akár még azt is elfelejthetjük, kik vagyunk, vagy előfordulhat, hogy nem ismerjük fel azokat, akiket addig tiszta szívünkből szerettünk. Szóval az emlékeket még csak el sem kell venni tőlünk, simán eltűnnek maguktól. Ez sokszor idegesítő, bosszantó, esetenként ijesztő is, ezért akartam megérteni, hogyan is működik az agyunk azon része, amely a memóriát irányítja, és úgy tűnt, ez a könyv tökéletes ehhez.
Véleményem a könyvről
Tudományos könyv esetében mindig kicsit izgulok olvasás előtt. Egyfelől, mert csak remélni tudom, hogy számomra, egy laikusnak is érthető módon van megírva a kötet. Másfelől, mert szintén csak remélem, hogy nemcsak érthető, hanem egyben szórakoztató is a stílusa. Szerencsére ez a könyv beváltotta a reményeimet, érthető és nagyon szórakoztató módon magyarázza el nekünk, hogyan is működik az emberi memória, az emlékezés és a felejtés. Már persze, amennyit eddig tudunk róla, hiszen még sok mindent nem értenek az ezzel foglalkozó tudósaink.
Kísérletek, szórakoztató sztorik, érdekességek által magyaráznak a szerzők úgy, hogy a laikus olvasó képtelen legyen letenni a könyvet, és úgy tanuljon egy csomó mindent, hogy észre sem veszi.
A kötet sok témát bemutat a memóriával kapcsolatban. Egyfelől olvashatunk arról, amikor valakinek nem jól működik az emlékezete. Ennek két véglete van, akad, aki azt is elfelejti, kicsoda, vagy mit csinált előző nap, és akad olyan ember is, aki minden apróságra emlékszik, semmit nem képes elfelejteni. Az biztos, hogy ha én e két betegség közül választhatnék, döntésképtelen lennék. Egyfelől pocsék lenne, ha nem tudnám, ki vagyok, nem emlékeznék, mit csináltam előző nap, esetleg nem ismerném fel a szeretteimet. Így nem lehet normális életet élni, az ember rá van szorulva mások jóindulatára. Viszont ha semmit nem tudsz elfelejteni, az is pocsék lehet. A sok felesleges emlék ott zizeghet az agyadban, nem mellesleg, a rossz emlékek sem tompulnának, minden apróságra emlékeznék ezekkel kapcsolatban. Szóval mindkét eset szörnyű.
Arról is olvashatunk, hogyan fejleszthető az emlékezet. Nagyon érdekes volt például a londoni taxisok esete, akiknek egy komoly vizsgán kell átmenniük, mielőtt dolgozni kezdenének. Fejből ismerniük kell minden utcát, útvonalat, ami nem kevés. Izgalmas, hogy az ő hippocampusuk konkrétan megnagyobbodik a megfelelő helyen egy normális emberéhez képest a memóriájuk ilyen szintű használata során. Aztán amikor nyugdíjba mennek, a méret ismét a normálisra csökken. Érdekességként azt is meg kell említeni, hogy csak az utcák, útvonalak esetében működik ilyen élesen a memóriájuk, mással kapcsolatban nem képesek ilyen magasfokú emlékezésre.
Számomra a legérdekesebb téma az volt, hogy hogyan módosulhatnak az emlékeink. Ugyanis többször megtörtént már velem, hogy olyasmire emlékeztem, amiről aztán kiderült, hogy meg sem történt, vagy nem úgy történt, ahogyan én azt hittem. Például sokáig azt meséltem mindenkinek, hogy háromévesen írtam egy levelet a gólyának, hogy hozzon nekem kisbabát. Aztán egyszer anyumnak is említettem, mire közölte, hogy nem, az nem én voltam, hanem ő. Ő írt gyerekként a gólyának, aztán én gyerekkoromban hallottam valakitől a sztorit, és annyira megtetszett, hogy az agyam átmódosította úgy, mintha velem történt volna. Talán, mert én is már kisgyerekkoromtól vágytam az anyaságra.
Furcsa és ijesztő, hogy az ember emlékei képesek megváltozni, hiszen így a saját emlékezetünkben sem bízhatunk.
Amiért még érdekelt ez a téma, az a nő- és gyerekvédelemmel kapcsolatos. Mint tudjátok, nagyon érdekelnek a női és gyerekjogok. Rengeteg olyan esetről hallottam, ahol az apát megvádolták molesztálással, mire az apa visszavádolt, hogy csak az anya ültette el a hamis emlékeket a gyerek fejébe. Érdekelt, hogy ez vajon tényleg lehetséges-e, és ha igen, milyen módon.
Nos a könyv egyik szerzője neuropszichológus, vagyis szakember. Állítása szerint, igen, módosulhatnak az emlékek, de ez általában belső indíttatásra történik. Külsőleg, vagyis más ember által is lehetséges módosítani valaki emlékeit, ám ehhez különlegesen szakavatottnak kell lenni a témában. A könyvben végrehajtanak egy ilyen kísérletet, és még neki, neuropszichológusként sem sikerül egy másik ember emlékeinek a módosítása.
Vagyis én ezt a tanulságot szűrtem le, hogy annak az esélye, hogy egy átlagember, egy átlaganya képes legyen elhitetni a gyerekével, hogy az apja molesztálta, bántotta őt, miközben nem is, majdhogynem egyenlő a nullával. Persze ott a lehetőség, hogy a gyerek valamiért a saját emlékeit módosította, ahogyan én is tettem a gólyás levéllel kapcsolatban, de ennek is kell, hogy legyen valami nagyon oka. Szóval, az alapján, amit ebben a könyvben a memória módosulásáról, a hamis emlékekről olvastam, majdhogynem elképzelhetetlennek tartom, hogy egy anya hamis emléket ültessen a gyereke fejébe. És úgy hiszem, egy rendes, igazi apa esetében egy gyereknek sem jut eszébe semmi szörnyűség az apjáról, aminek köszönhetően hamis emlékei támadhatnának.
Újabb érdekesség volt számomra, hogy valójában a jövőnk érdekében vannak emlékeink a múltról. Egyfelől a múltbeli események, tapasztalatok segítenek abban, hogy túléljük a jövőben velünk szembe jövő veszélyeket. Másfelől, az emlékeinknek köszönhető, hogy képesek vagyunk álmodozni a jövőnkről. A múltban tapasztalt dolgok alapján vagyunk képesek eldönteni, mire is vágyunk, milyen úton akarunk haladni a céljaink felé, és a kitartásunk is annak köszönhető, hogy a múlt alapján képesek vagyunk elképzelni, milyen klassz is lesz, ha végre megvalósítjuk az álmainkat.
Hogy tetszett a könyv?
Érthetően és szórakoztatóan volt megírva, és nagyon-nagyon érdekes volt. Konkrétan le sem bírtam tenni, annyira belemélyedtem, és rengeteg dolgot tanulhattam belőle.
Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Akik szeretnének szórakoztató módon megismerkedni az emberi memória működésével.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
A könyv témájához hűen játékunk középpontjában is az emlékezet áll. Mindössze annyi a feladatotok, hogy kitaláljátok, mire utalnak a bejegyzésekben szereplő körülírások.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A könyv témájához hűen játékunk középpontjában is az emlékezet áll. Mindössze annyi a feladatotok, hogy kitaláljátok, mire utalnak a bejegyzésekben szereplő körülírások.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Körülírás a játékhoz:
Lehetővé teszi, hogy hosszú időn keresztül információkat tároljunk.
Állomáslista:
09. 26. Readinspo
09. 28. Flora the Sweaterist
09. 30. Könyv és más
10. 02. Spirit Bliss Sárga könyves út
[Blogturné Klub]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése