Az Athenaeum kiadónak köszönhetően idén újabb Vámos Miklós könyvet vehetünk kézbe Dunapest címmel. A regény egy múltbeli idősíkon mutatja be nekünk a pesti zsidók sorsát. A jelen idősíkján pedig bepillantást nyerhetünk négy 21. századi fiatal életébe is. Ezúttal három bloggerünk írta meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Miért választottam ezt a könyvet?
Több könyvet is olvastam már Vámos Miklóstól, regényeket és novellákat egyaránt, és eddig még mindig tetszett, amit írt, szóval úgy gondoltam, ezzel a könyvvel sem lőhetek mellé. Főképp, hogy a második világháború az én családomra is hatással volt. Szerencsére a dédszüleim és a nagypapám túlélték a borzalmakat, ennek köszönhetően írhatok én most itt nektek, de az emlékeik bennük és bennem is nyomokat hagytak. Sok zsidókról, a második világháborúról szóló könyvet olvastam már, de olyan, ami a Magyarországon történtekről szól, egyelőre még nem került a kezembe. Talán csak véletlen, talán féltem attól, hogy mélyebben belelássak, min mentek át a dédszüleim és a nagypapám, nem tudom... De most úgy éreztem, eljött az ideje egy ilyen regénynek is.
Véleményem a könyvről
A könyv két idősíkon, de egy helyszínen játszódik. A Pozsonyi út 38–40. fontos szerepet játszott a második világháborúban. Az egybeépített ház 38-as fele csillagos ház volt, a 40-es viszont svájci védettségű. A múltbeli síkon végigkövethetjük olyan átlagos és híres emberek sorsát a háború idején, akik valamiképpen kötődnek az adott házhoz. A jelen síkján pedig három magyar fiatallal és egy Magyarországra érkező, francia nővel ismerkedhetünk meg, akiknek a sorsa szintén összekapcsolódik a fent említett épülettel.
A múltbeli idősíkon több ember életébe is bepillantást nyerhetünk. Zsidókéba és nem zsidókéba egyaránt. Őszintén szólva, engem valamiért ez az idősík érdekelt jobban. Izgultam azért, hogy az adott karakterekkel ne történjen semmi, megmeneküljenek, vagy épp sikerüljön megmenteniük valaki mást. Többször meg is hatódtam olvasás közben, mert borzalmas volt arról olvasni, hogyan bántak emberek más emberekkel, csak azért, mert valamiben mások. Sosem fogom megérteni, hogyan válhatnak egyszerű emberek az ostoba gyűlölködés hatására ilyen pokolbéli szörnyetegekké.
Főképp Carl Lutz és a barátja, Raoul Gustaf Wallenberg életének alakulása érdekelt. Előbbi Svájc magyarországi alkonzulja volt, utóbbi pedig a svéd nagykövetség harmadtitkára. Mindketten igyekeztek megmenteni a lehető legtöbb embert a náciktól, hamis papírokat állítottak ki számukra, amik alapján Svájc vagy Svédország oltalma alá vonták a magyar zsidó embereket. Rengeteg életet mentettek meg, miközben mentesség ide, mentesség oda, szó szerint kockáztatták a saját és a szeretteik életét is. Számomra ilyenek az igazi nagybetűs Hősök, és ilyenek az igazi nagybetűs Emberek. Nagyon szerettem róluk olvasni.
A jelenbeli szál is érdekes volt, de mivel nem vagyok egy romantikus típus, ezért abból is inkább az egyéni lelki változások és a baráti szálak érdekeltek. Linda egy negyvenes éveiben járó, külföldi nő, akinek elég egyedi házassága volt, és aki a magyar származású férje halála után fogta magát, és Budapestre jött. Nem volt valódi célja, fogalma sem volt róla, mit kezdjen magával, épp ezért jól jött neki, hogy egy kávézóban összeismerkedett Julival, aki azonnal felajánlotta, lakjon nála a nő egy kis ideig.
A két nő esetében nagyon tetszett az a sponteneitás, ahogyan élnek. Én nagyon nem vagyok spontán ember, amit valahol bánok, és kicsit irigylem azokat, akik képesek félretenni a félelmeiket, és csak úgy hirtelen belevágni valamibe. Olyan dolgokba, amik akár rosszul is elsülhetnek. Engem Linda és Juli szála azért érdekelt, mert bár különbözünk egymástól, nem is kicsit, mégis kedvelhetőnek tartom a személyiségüket.
"Mi a jó büdös francnak mész te Berlinbe, amikor utálod a németeket? Igen... vagyis nem, Juli, én nem ezeket a németeket utálom, hanem a régieket, a fasisztákat, a wehrmachtosokat, az eszeszeket, a nácikat, meg főleg a horthystákat, akik most megint kidugták a fejüket a szarból, rohad egy feudalista ország lett ez, nyomják a háború előtti szlogeneket, megy az utambátyám rendszer, az antiszemitizmus, az anticigányizmus, nem látom, mitől lesz ennek vége, én már túl idős vagyok, hogy kivárjam, akkor inkább sok pénzt keresek Berlinben, és élvezem az életet... gyertek ti is, jó lesz, meglátod!"
A két srác, Dani és Ákos... Nos, ők is kedvelhetőek voltak, rendes srácok, de valahogy az érdeklődésemet nem igazán keltették fel karakterként. Ők számomra csak Juli és Linda szálának kísérői voltak.
Érdekes volt számomra, ahogyan a jelent átfonta a múlt. A karakterek nem élték át a második világháborút, mégis át tudták érezni a történteket. Fizikailag, lelkileg megviselte őket, ha felbukkantak a múlt emlékei. Ezt valószínűleg az emberek többsége nem érti, de mint túlélő dédszülők és nagypapa leszármazottja, én pontosan értem, milyen a generációs emlékezet. Sokkal érzékenyebb vagyok én is a szélsőséges, agresszív megnyilvánulásokra, szóljanak a zsidók, romák, feketék, menekültek vagy melegek ellen. Valahányszor ilyesmit látok, ilyesmiről hallok, a dédimamám jut eszembe, és az, hogy nem hagyhatjuk, hogy újra olyasmi történjen, amit neki és a szeretteinek át kellett élnie. Bennem van a szorongás is emiatt, mintha az ő emlékei kicsit az enyémek is lennének. Szóval teljesen megértettem a karaktereket ebből a szempontból. Nem mindegyikük rokonai voltak zsidók, de együttérző, jó emberek, akik ismerve a régi történeteket, átérzik mások szenvedését.
Hogy tetszett a könyv?
A múltbeli szálakat nagyon szerettem, a jelenbeliek is tetszettek, de egy hajszállal kevésbé sikerült megfogniuk. Nagyon megkedveltem Lutz, Wallenberg, Linda és Juli karakterét, és tetszett az, ahogyan az épület és a 21. századi emberek érzései által beszivárgott a jelenbe is a múlt.
Szóval összességében NAGYON TETSZETT ez a könyv.
Kiknek ajánlom a könyvet?
Mindenkinek, akit érdekel, mi történt a zsidókkal a második világháború ideje alatt Budapesten.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
A második világháborúba és az akkori zsidók életébe repít vissza a Dunapest című könyv, ezért mostani nyereményjátékunkban mi is ebbe a korszakba nézünk vissza. Minden egyes állomáson találhattok egy kérdést, amelyre a választ be kell írnotok a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek nyílik rá, hogy megnyerjétek a könyvet!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A második világháborúba és az akkori zsidók életébe repít vissza a Dunapest című könyv, ezért mostani nyereményjátékunkban mi is ebbe a korszakba nézünk vissza. Minden egyes állomáson találhattok egy kérdést, amelyre a választ be kell írnotok a Rafflecopter dobozba, és máris esélyetek nyílik rá, hogy megnyerjétek a könyvet!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Kérdés a játékhoz:
Melyik a II. világháborúról szóló könyvet ajánlanád olvasásra a Blogturné Klub tagjainak?
Állomáslista:
10. 15. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 17. A Szofisztikált Macska
10. 19. Flora the Sweaterist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése