~ Sárga könyves út ~

2020. október 23., péntek

Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok – Blogturné

 


Koreeda Hirokazu különleges hangulatú regényében egy nem mindennapi családdal ismerkedhetünk meg, melynek tagjai sajátos sorsokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. A szerző igen komoly kérdéseket vet fel ebben a rövidke kötetben, leginkább azt, hogy vajon a vér szerinti kötelékek erősebbek, vagy azok, amiket mi magunk választunk? Mi tesz igazán családdá egy családot? Ha kíváncsiak vagytok a történetre, tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Partvonal Könyvkiadó által felajánlott példányt!
 

Miért választottam ezt a könyvet?


Érdekel a keleti kultúra, ha van lehetőségem japán, koreai, kínai stb. íróktól olvasni, akkor azt megragadom. Volt már, amikor csalódtam, de olyan is, amikor valami nagyon klasszat sikerült kifognom. Ezúttal szerencsére a Bolti tolvajok által olyan könyv került a kezembe, ami nagy hatással volt rám.
 

Véleményem a könyvről

A regény egy "családról" szól, akik a legszegényebb réteghez tartoznak, és bolti lopásokból tartják fenn magukat. A családfő, Oszamu és a fia, Sóta az egyik "munkájuk" után hazafelé menet rábukkannak egy ötéves kislányra, akit kizártak a hidegbe a szülei. A gyereket egyértelműen bántalmazzák, elhanyagolják. Oszamu fogja, és szó nélkül hazaviszi magával a kicsit. Bár tartanak a következményektől, az egész család úgy dönt végül, hogy megtartják a gyereket. Új nevet adnak neki (Rin), levágják a haját, és onnantól kezdve ő is a család tagja.

Az első és legerősebb gondolat, ami olvasás közben ott motoszkált a fejemben, az volt, hogy mennyire könnyen ítélkezünk mások felett. Ha azt olvasnánk az újságban, hogy egy apa lopni tanította a fiát, biztos, hogy az első gondolatunk az lenne, hogy milyen apa az ilyen. De a könyvet olvasva az ember rájön, hogy a helyzet nem ennyire fekete vagy fehér.

Vannak emberek, akik olyan élethelyzetbe születtek vagy kerültek, amiből nagyon nehéz kitörni. Az adott családból a nagymama a férje után nyugdíjat kap, a feleség, Nobujo egy gyárban dolgozik, ahol ruhákat vasalnak, a húga, Aki pedig szexmunkás. Vagyis van bevételük, de egyszerűen nem elég ahhoz, hogy fenntarthassák a családjukat, és ez nem az ő hibájuk. Oszamu hol dolgozik, hol nem, baleset is éri, és nem egy túl munkabíró alak. Talán ő az, akinek a leginkább össze kéne szednie magát, de végül is nem csoda, hogy nincs motivációja hozzá. Ki akarna éhbérért keményen dolgozni?

Bepillanthatunk ezeknek az embereknek a lelkébe, a motivációikba (vagy azok hiányának okaiba), az érzéseikbe. És ha előítéletek nélkül tekintünk rájuk, valahol mélyen megérthetjük őket. Ebben az is segít, hogy tolvaj létükre több emberség szorult beléjük, mint sok a törvényeket (látszólag) betartó emberbe. Végül is, nem ők vernek és bántalmaznak egyéb módokon egy ötéves gyereket, hanem egy olyan házaspár, akik látszólag tisztességesen élnek. És ők, a bolti tolvajok azok, akik befogadnak és megmentenek egy számukra teljesen idegen kislányt. És nemcsak megmentik őt, hanem szeretik is.

Mivel a társadalom nem csak nálunk képes mindent fekete-fehérben látni, ezért végig sejtettem, hogy baj lesz még abból, hogy a törvények szerint "elrabolták" a kislányt. A törvény nem igazságos. Nem vizsgálja rendesen az egyes eseteket. Az emberek sem igazságosak és elfogulatlanok. Ezért kisebb gyomorgörccsel olvastam az oldalakat, mert vártam, hogy bármikor történhet valami rossz. És közben reméltem, hogy valahogyan mégis kimászik majd a slamasztikából az egész család. Azt persze nem mondhatom el, így történt-e...

A feleség, Nobujo és a kicsi Rin kapcsolata tetszett a legjobban. A nő nem is gondolt rá soha, hogy anya akarna lenni, de amikor belekényszerül a szerepbe, őszintén átéli és átérzi. Valóban anyaként szereti Rint, és a kislány is az anyjának tartja őt. Az ő kötelékük igazán megható volt számomra.
 
"Nobujo a térdei közé vette Rint, átkarolta, és együtt nézték a lángokat.
– Tudod... nem azért vertek meg, mert rossz voltál... – árulta el a kislánynak, lassan ejtve ki a szavakat. – Aki azt mondja, azért ver meg, mert szeret téged, az hazudik.
A nőben felsejlettek a harminc évvel azelőtti emlékek. A hangnem, amelyben beszélt, valahol az anyjáéra hasonlított.
– Aki szeret téged, az így tesz! – Nobujo szorosan megölelte a kislányt. Olyan erősen szorította, hogy az arcuk egymáshoz ért."

A történet egyszerre volt édes és szomorú. Sokszor elpityeredtem rajta, és kicsit megviselte a lelkemet. Ez egy végsőkig realista történet. De pont ebben van az értéke. Nem szépíti a dolgokat csak azért, hogy az olvasó éjszaka nyugodt lélekkel bújhasson ágyba. Meggyötri, hogy az utolsó oldalt követően még napokig a történet járjon a fejében.

Sajnos a könyv filmváltozatát még nem volt szerencsém megnézni, de biztos, hogy amint lehet, pótlom ezt az elmaradást. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit hoztak ki a filmből, mert a könyvet nagyon jó alapnak tartom hozzá.
 

Hogy tetszett a könyv?

Édes volt, és megrázó. Felnyitotta sok mindenben a szememet, már nem feltétlenül csak fekete-fehérben gondolkozom. Biztos, hogy sokáig eszembe fog jutni még ez a történet.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.
 

Kiknek ajánlom a könyvet?

Mindenkinek, aki bírja, ha kicsit kifacsarja a szívét egy nagyon jól sikerült történet.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT 
 

 
Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban további japán szerzők könyveit gyűjtöttük össze nektek. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a ti feladatotok pedig, hogy felismerjétel és az író nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Kép a játékhoz: 
 

 
Állomáslista:

Blogturné Klub
10. 20. Könyv és más
10. 23. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 24. Utószó
10. 26. Csak olvass!
 

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése