A Folyó a sötétben egy olyan férfi önéletrajza, akinek sikerült megszöknie a kegyetlen észak-koreai rezsimből. Az idén a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyvben Isikava Maszadzsi megrázó, szívszorító, ugyanakkor lebilincselő módon számol be a diktatúrában leélt éveiről, és arról, mi mindennel nézett szembe a szabadságért vívott küzdelmében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a nyereménykönyvért is!
Ez a könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy úgy éreztem, muszáj idézeteket is hoznom nektek belőle. Íme:
1.
A nagymamám tajtékzott a dühtől, mikor anyám meg én elmentünk hozzá, hogy közöljük vele apám ötletét. Kis híján gutaütést kapott.
– Ez egy rettenetes ötlet! Ezt nem gondolhatod komolyan. Minden koreai olyan barbár, mint a férjed. Emellett pedig te is meg a gyerekeid is japánok vagytok. Észak-Koreában bántani fognak benneteket. Egyszerűen tudom, hogy ennek nem lesz jó vége.
Sosem láttam annyira dühösnek, mint azon a napon.
2.
A villany működött ugyan, de a körték csak nagyon halovány, gyenge fényt adtak. Nem tudtam még akkoriban, mi az az alacsony feszültség. Kerestem, honnan jön a gáz, de nem találtam sehol. Még egy hideg vizes csapot sem találtam. Kinéztem az ablakon. Hát ott volt, körülbelül harminc méterre a háztól. Egy kút.
Anyám kétségbeesett. Hozzám hasonlóan ő sem akart hinni a szemének.
– Hogy fogunk mi itt élni?
A csupasz falak közt visszhangoztak a szavai.
3.
– Nagyon vigyáznotok kell. Mindannyiótoknak. Rászedtek azok a rohadékok. Az a kibaszott Cshongrjon! – üvöltötte. Remegett, és nem csak a düh miatt. Láttam, hogy valami végképp összetört benne. És rettegett.
Korábban nem láttam, hogy bármitől is félt volna. Mikor Japánban éltünk, bárki is állta az útját, annak egyszerűen nekiment. Még az sem izgatta, ha letartóztatták. Most azonban egész egyszerűen félt. És ettől én is halálra rémültem. Mikor megláttam szemében a rettegést és hallottam hangjában a felismerés keserűségét, egyszer s mindenkorra világossá vált számomra, hogy a pokolba kerültünk.
4.
Az aratást "őszi csatának" nevezték. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki ez a kifejezés, de teljesen lefedte, milyen volt Kim Ir Szen stílusa. Minden "csata" volt, vagy "menetelés" és "háború". Ilyen szavakkal igyekezték bátorítani az embereket, hogy még jobban küzdjenek. És mindig olyan hanglejtéssel ejtették ezeket a kifejezéseket, hogy az egyszerre hangzott nevetségesnek és zavarosnak.
5.
– Edd meg mindkettő rizsgolyót – mondta apám.
Nagyon zavarba jöttem, és oda akartam adni neki az egyik golyót. Nem voltam hozzászokva, hogy apám ilyen kedves vagy figyelmes legyen velem.
– Nem, nem, nem – mondtam. – Osztozzunk meg rajta.
De ő ellökte a kezem. Ettől aztán elvesztettem az egyensúlyom és elestem. A rizsgolyók kiestek a tenyeremből, és legurultak a lejtőn. Apám utánuk iramodott és megtalálta őket. Mindkettő tiszta sár volt, de az apám akkor is felém nyújtotta őket.
– Anyád neked főzte, úgyhogy edd csak meg! – mondta. Majd legnagyobb meglepetésemre zokogni kezdett. Sosem láttam korábban, hogy sírt, vagy bármilyen érzelmet mutatott volna. Úgyhogy persze nálam is eltört a mécses. Valahogy attól, hogy az apám kimutatta az érzéseit, minden még rosszabb lett. Lenyomtam a torkomon a két rizsgolyót. És mire visszaértünk, az apám iránti szeretet gyökeret vert bennem, és szép lassan elkezdett növekedni.
6.
Öt éven át. Öt éven keresztül semmi rossz nem történt velem. Akkor lettem harmincegy éves.
És akkor Isten elunta magát.
Ez a könyv olyan nagy hatással volt rám, hogy úgy éreztem, muszáj idézeteket is hoznom nektek belőle. Íme:
1.
A nagymamám tajtékzott a dühtől, mikor anyám meg én elmentünk hozzá, hogy közöljük vele apám ötletét. Kis híján gutaütést kapott.
– Ez egy rettenetes ötlet! Ezt nem gondolhatod komolyan. Minden koreai olyan barbár, mint a férjed. Emellett pedig te is meg a gyerekeid is japánok vagytok. Észak-Koreában bántani fognak benneteket. Egyszerűen tudom, hogy ennek nem lesz jó vége.
Sosem láttam annyira dühösnek, mint azon a napon.
2.
A villany működött ugyan, de a körték csak nagyon halovány, gyenge fényt adtak. Nem tudtam még akkoriban, mi az az alacsony feszültség. Kerestem, honnan jön a gáz, de nem találtam sehol. Még egy hideg vizes csapot sem találtam. Kinéztem az ablakon. Hát ott volt, körülbelül harminc méterre a háztól. Egy kút.
Anyám kétségbeesett. Hozzám hasonlóan ő sem akart hinni a szemének.
– Hogy fogunk mi itt élni?
A csupasz falak közt visszhangoztak a szavai.
3.
– Nagyon vigyáznotok kell. Mindannyiótoknak. Rászedtek azok a rohadékok. Az a kibaszott Cshongrjon! – üvöltötte. Remegett, és nem csak a düh miatt. Láttam, hogy valami végképp összetört benne. És rettegett.
Korábban nem láttam, hogy bármitől is félt volna. Mikor Japánban éltünk, bárki is állta az útját, annak egyszerűen nekiment. Még az sem izgatta, ha letartóztatták. Most azonban egész egyszerűen félt. És ettől én is halálra rémültem. Mikor megláttam szemében a rettegést és hallottam hangjában a felismerés keserűségét, egyszer s mindenkorra világossá vált számomra, hogy a pokolba kerültünk.
4.
Az aratást "őszi csatának" nevezték. Nem tudom, kinek a fejéből pattant ki ez a kifejezés, de teljesen lefedte, milyen volt Kim Ir Szen stílusa. Minden "csata" volt, vagy "menetelés" és "háború". Ilyen szavakkal igyekezték bátorítani az embereket, hogy még jobban küzdjenek. És mindig olyan hanglejtéssel ejtették ezeket a kifejezéseket, hogy az egyszerre hangzott nevetségesnek és zavarosnak.
5.
– Edd meg mindkettő rizsgolyót – mondta apám.
Nagyon zavarba jöttem, és oda akartam adni neki az egyik golyót. Nem voltam hozzászokva, hogy apám ilyen kedves vagy figyelmes legyen velem.
– Nem, nem, nem – mondtam. – Osztozzunk meg rajta.
De ő ellökte a kezem. Ettől aztán elvesztettem az egyensúlyom és elestem. A rizsgolyók kiestek a tenyeremből, és legurultak a lejtőn. Apám utánuk iramodott és megtalálta őket. Mindkettő tiszta sár volt, de az apám akkor is felém nyújtotta őket.
– Anyád neked főzte, úgyhogy edd csak meg! – mondta. Majd legnagyobb meglepetésemre zokogni kezdett. Sosem láttam korábban, hogy sírt, vagy bármilyen érzelmet mutatott volna. Úgyhogy persze nálam is eltört a mécses. Valahogy attól, hogy az apám kimutatta az érzéseit, minden még rosszabb lett. Lenyomtam a torkomon a két rizsgolyót. És mire visszaértünk, az apám iránti szeretet gyökeret vert bennem, és szép lassan elkezdett növekedni.
6.
Öt éven át. Öt éven keresztül semmi rossz nem történt velem. Akkor lettem harmincegy éves.
És akkor Isten elunta magát.
7.
Felálltam és az ég felé kiáltottam.
– Miért kell ennyit szenvednünk? Mit tettük, amivel ezt érdemeltük?
Forró könnyek csorogtak le ázott arcomon.
Eltemettem a babát és elindultam lefelé a hegyről, miközben úgy üvöltöttem, mint egy őrült.
8.
Az jutott eszembe, hogy az egész életemet a félelem irányítja; az önállóság hiánya; az aggódás, hogy nem mondhatom el a véleményemet; a reménytelenség és kétségbeesés; meg a tudat, hogy az életem ennél soha, de soha nem lesz jobb. Kim Ir Szen fenyegető rendszere az életem minden területére kihatott – mintha folyamatosan pengét szorítottak volna a torkomhoz.
9.
De Kim Ir Szen soha nem tartotta be egyetlen ígéretét sem. Egyet sem. A "földi paradicsomról" beszélt, miközben épp az ellenkezőjét kaptuk tőle.
Mikor arra gondolok, hány embert végeztetett ki, hányan haltak éhen miatta és milyen mérhetetlen nagy szenvedést okozott, csak abban tudok reménykedni, hogy a neve az utókor számára egyet jelent majd az aljassággal.
10.
Mikor az ember éhen hal, még az ajkaiból meg az orrából is eltűnik a zsír. És miután eltűnik az ember ajka, mindig kilátszik a foga, mint egy vicsorgó kutyának. Az orra helyén pedig csak két lyuk marad. Bárcsak ne tudnék ilyesmiket, de sajnos tudok.
Végül megszólaltam.
– Csontvázak lettünk. Ha nem teszünk valamit, hamarosan meghalunk. Át kell jutnom a határon. Szeretném, hogy velem gyertek, de nem hiszem, hogy van annyi erőtök...
(...)
– Ha sikerül átszöknöm Japánba, bármibe is kerül, mindent megteszek majd azért, hogy benneteket is kimenekítselek.
Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:
KATT
Nyereményjáték:
Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Az észak-koreaiaknak állandóan azt sulykolják, hogy a világ többi része tisztátalan, visszataszító és veszélyes hely. Az összes közül a legrosszabb Dél-Korea, amely valamilyen pöcegödör, pusztán azoknak az amerikai szemétládáknak az elszegényedett gyarmata, akiket mindannyian megtanultunk gyűlölni és félni.
Állomáslista:
10. 21. Readinspo
10. 22. Könyv és más
10. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
10. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 28. Csak olvass!
10. 30. Sorok Között
Ahhoz, hogy megnyerhessétek a Folyó a sötétben egy példányát, nincs más dolgotok, mint rájönni, melyik Észak-Koreáról, illetve az onnan való sikeres megmenekülésről szóló könyvekből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Idézet a játékhoz:
Az észak-koreaiaknak állandóan azt sulykolják, hogy a világ többi része tisztátalan, visszataszító és veszélyes hely. Az összes közül a legrosszabb Dél-Korea, amely valamilyen pöcegödör, pusztán azoknak az amerikai szemétládáknak az elszegényedett gyarmata, akiket mindannyian megtanultunk gyűlölni és félni.
Állomáslista:
10. 21. Readinspo
10. 22. Könyv és más
10. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
10. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
10. 28. Csak olvass!
10. 30. Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése