~ Sárga könyves út ~

2023. január 22., vasárnap

Bessenyei Gábor: A Hang – Blogturné



Decemberben megjelent Bessenyei Gábor legújabb regénye, A Hang. Ha kíváncsi vagy, hogy mit gondolnak bloggereink erről a misztikus ifjúsági történetről, tartsatok velünk, a kiadó jóvoltából pedig egy szerencsés játékos egy nyereménypéldánnyal is gazdagodhat.


Miért választottam ezt a könyvet?

Már régóta akartam olvasni valamit az írótól, és mikor megláttam, hogy fiataloknak szóló, szellemes horrorregényt írt, tudtam, hogy ezzel kell kezdenem. Én lényegében horrorfilmeken nőttem fel, gyerekként, tinédzserként imádtam rettegni a tévéképernyő előtt, és azóta is szeretem az ijesztő regényeket. Fiataloknak jó horrort írni, ami ijesztő, mégis passzol az olvasók életkorához, nagyon nehéz, kíváncsi voltam, ebben az esetben ez mennyire sikerült.


Véleményem a könyvről

A történet egy Hugó nevű fiúról szól, akit a szülei a nagymamájához küldenek néhány hétre, hogy ők helyrehozhassák (vagy lezárhassák végleg) a kapcsolatukat. Hugó azt hiszi, unalmas időszak áll előtte, ám mikor az éjszaka sötétjében megszólítja a Hang, aztán pedig találkozik a ház kísértetével, Liljával, a titokzatos módon meghalt kislánnyal, rájön, hogy tévedett. Hugónak össze kell fognia Liljával, hogy megmentsék az embereket a gonosz és veszélyes Hangtól.

Először is, ez egy olyan regény, ami bár valóban ijesztő, mégis szerintem nyugodtan a fiatalok kezébe lehet adni. Persze a szülő dolga eldönteni, hogy szerinte a gyereke elég érett-e lelkileg az ilyesmihez, de azt tudom, hogy én anno gyerekként simán elolvastam volna ezt a történetet, és nem okozott volna számomra semmi lelki problémát. Úgy vélem, az író tökéletesen eltalálta azt a pontot, ami elég paráztató, de nem lépi át azt a bizonyos határt. A legjobb, hogy nemcsak a fiatalok számára izgalmas a történet, hanem én úgy gondolom, hogy a felnőtteknek is. Legalábbis, én, így 38 évesen is nagyon élveztem, a főszereplőkkel együtt borzongtam, izgultam.

A fejezetek felváltva íródtak Hugó és Lilja szemszögéből E/3-ban. Így mindkettejük érzéseibe, gondolataiba beleláthatunk, de közben egyfajta külső szemszöget is kapunk a történésekről. Nagyrészt tetszett ez a megvalósítás, egyetlen aprócska ellenérzésem volt, amikor néhány alkalommal Hugó és Lilja szemszögéből is végigkövethettük ugyanazt a jelenetet. Nekem jobban tetszik, amikor a váltott szemszögnél a történések egyáltalán nem ismétlődnek. De ez tényleg csak néhány helyen volt így, ezért apróság, és egyéni ízlés kérdése.

Hugó klassz karakter, jó példakép a fiú olvasók számára, mert megmutatja, hogy nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki fél, mégis megteszi, amit tennie kell. Azért is bírtam a karakterét, mert bár fiú, ki meri mutatni az érzéseit. Simán láthatjuk őt visítva szaladni a Hang elől, villanynál aludni, elájulni, és mivel betekinthetünk a gondolataiba, azt is megtudhatjuk, hogy fél attól, hogy a szülei elválnak majd, és elveszíti azt a családot, amit ismer és szeret. Vagyis megmutatja, hogy egy fiúnak is lehetnek érzései és ki is mutathatja őket, ettől egyáltalán nem lesz gyáva vagy férfiatlan.

– Ki az? – A fiú rémülten ugrott fel.
– Ne! Ne fordulj hátra! Még ne! – kérlelte Lilja.
A kislányos hang meggyőzhette, mert engedelmesen egy helyben maradt.
– Ki lakik a pincében? – kérdezte a fiú háttal állva.
– A Hang, aki kiszabadult tegnapelőtt este.
– Honnan tudsz te erről? – érkezett a döbbent kérdés.
– Valamit tennünk kell vele. Nem maradhat itt velem, én itt élek.
– Itt élsz? – kérdezte csodálkozva a fiú, majd váratlanul megfordult.
Az előtte lebegő szellemtest látványa sok lehetett neki, mert az arca eltorzult, és egy rövid tétovázás után, mintha nem tudná eldönteni, hogy mennyire ijedjen meg, megtántorodott, majd ájultan összeesett.
– Mindig ez van – nyugtázta keserűen Johanna baba. – Talán nem vagy elég szép kislány.

Lilját is nagyon szerettem, igazán aranyos, kedves kislány. Kíváncsi voltam rá, miként halt meg, mi volt olyan szörnyű, hogy az agya még szellemként is elzárta előle az emléket, hogy megkímélje őt. Őszintén bevallom, én teljesen mást hittem a háttérsztorijáról, nekem egy kevésbé fantáziadús változat jutott az eszembe. De érdekes volt, hogy a történetbe be lett hozva egy legenda. Ami kiderült erről a legendáról a végén, az szintén meglepett. Nem gondoltam volna, hogy a Hang az, aki (vagy inkább ami). És azt sem, hogy Lilja az, aki. De érdekes volt ez a megoldás.

A Hang volt a másik rejtély, ami nagyon érdekelt. Ki ő, mi ő? Milyen ereje van, mire képes? Mi a célja? Valóban velejéig gonosz, vagy oka van annak, amiket tesz? Elég ijesztő lény, gonosznak is tűnt, de néha mondott olyasmiket, amik felkeltették a kíváncsiságomat, és elgondolkoztattak azon, vajon nincs-e valami a háttérben, amitől ilyen.

Johanna baba (aki nem szent) karaktere is megfogott, ami érdekes, hiszen ő csak egy játékbaba szelleme. Na de miként lehet egy játékbabának szelleme? És ha állandóan elismétli, hogy ő nem szent, akkor lehet, hogy gonosz? Időnként felmerült bennem, hogy mi van, ha tartani kéne tőle... Hiszen a horrortörténetekben a játékbabák általában elég veszélyesek... Johanna baba utolsó jelenete nagyon tetszett. Nem árulom el, hogy végül gonosz vagy jó karakter volt-e, de az biztos, hogy érdekes volt.


Hogy tetszett a könyv?

A történet cselekménye izgalmas volt, fordulatos. Állandóan történt valami, ami fenntartotta bennem a feszültséget és a kíváncsiságot. Úgyhogy én nagyon élveztem Hugóék kalandjait és a küzdelmüket a Hang ellen. Hugó karakterében tetszett, hogy bátor, de ki meri mutatni a félelmeit is, Lilja imádnivalóan aranyos volt, a Hang és Johanna baba pedig rejtélyes. Úgy gondolom, hogy a történet valóban ijesztő, de pont annyira, hogy egy fiatal kezébe lehessen adni, és még egy felnőtt számára is élvezhető legyen.

Szóval összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Borzongásra és kalandokra vágyó fiataloknak és felnőtteknek, akik szeretik az ifjúsági horrorsztorikat.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

A Hang Bessenyei Gábor hatodik megjelent kötete. Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek az író többi kötetét: minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik könyvéből, a ti dolgotok pedig beírni az adott könyv címét a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Idézet a játékhoz:

„A ti életetek véges, így a problémáitok is azok, de egy végtelen életnek a problémái is a végtelenségbe nyúlnak.”


Állomáslista:

01. 22. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 24. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 16., hétfő

Eszes Rita: Északról fúj a szél – Blogturné Extra



Az ainuk és a brazilok világa találkozik, amikor Manuela és Kai útjai összefutnak Japánban. Vajon milyen titkokat őriz a múltjuk? Képesek megküzdeniük az álmaikért a jelenben?
Ha szívesen elolvasnád az Északról fúj a szél című regényt, akkor kövesd az állomásokat és játssz velünk! Egy szerencsés olvasónk megnyerheti a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott könyvet.


Extraként egy rapid feleletválasztós interjút hoztam nektek a könyv írójával. Köszönöm szépen a válaszokat Eszes Ritának! :)


– Medve vagy lazac? Esetleg egy harmadik állat?

– Medve, ez is az indián horoszkópom. Nyugodt és megbízható, a lazactól szívesen kölcsön is vennék némi spontaneitást és rugalmasságot. Ha teljesen más állatot kéne választanom, akkor talán róka. Csodálatos az alkalmazkodóképessége, bárhol megél.


– Japán vagy Brazília?

– Köszönöm, ebben a sorrendben kérném. Japánban már többször jártam, sosem fogok betelni vele, bármikor visszamennék. Brazíliát viszont nem ismerem, annak ellenére, hogy brazil az egyik legjobb barátnőm és éveken át szambáztam. Szóval szívesen bejárnám.


– Ainu énekek vagy brazil mesék?

– Talán az utóbbi. Valahogy a déli népeknek mindig vidámabb, pozitívabb végkicsengésű történetei vannak, az isteneik is jobb szívűek, folklórszakértők szerint ennek az időjárás az oka. Lehet, hogy ugyanannyit szenvednek, mint azok, akik hidegben élnek, mégis napfényesebb a szívük. Ez persze most csak egy rövid, leegyszerűsített általánosítás.


– Múlt, jelen vagy jövő?

– Jelen. Fontos képessége az embernek, hogy képes tanulni a múlt hibáiból és eltervezni a jövőt. De sokszor csak rágódunk régi dolgokon vagy izgulunk az újon. Érdemes megfigyelni az állatokat és újratanulni tőlük azt, amit mi már szinte elfelejtettünk az állati énünkből: elveszni a jelenben és a pillanatnak élni.


– Hagyományok vagy változások?

– A kettő nekem nem zárja ki egymást, de ha muszáj választani, akkor az utóbbi. Vannak jó és fontos hagyományok, de azt gondolom, hogy az elmúlt dolgokat kritikusan kell szemlélni, ami a maga idejében jó volt, azt nem kell mindenáron beleerőltetni egy másik korba is. A változások elkerülhetetlenek és állandóak. Közben teremthetünk saját hagyományokat, de tudni kell elengedni is.


– Húsevés, vegaság vagy vegánság?

– Jelenleg vegaság vegánság iránnyal. Már nemcsak az állatok szeretete miatt, hanem mert a jelenlegi állattenyésztésünk hazavágja az egész bolygót. Ezzel együtt nem támadom a húsevőket, az én tejtermékfogyasztásom is hasonlóan káros, mint az ő húsevésük. Nincs jobb indokom rá, mint hogy szeretem, megszoktam, nehéz lemondani róla. De ha élni akarunk, szerintem rengeteg mindenen változtatni kell, elsősorban ilyen kényelmes, mindennapi dolgokon.


– Nyitás más kultúrák felé vagy elzárkózni a saját kultúránkkal?

– Nyitás, abszolút. Minden érdekel. Szóval az első kérdésre a válasz tényleg az lesz, hogy róka. Magabiztosan.


Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:


Nyereményjáték:

Kai és Manuela mellett Eszes Rita még számos karakter megalkotója, és nektek most az ő neveiket kell kitalálnotok. Mivel bloggereink szokás szerint egész segítőkészek, ezért mind a nevek elején, mind a végén meghagytunk 2-2 betűt! A megoldást, vagyis a karakterek teljes nevét a Rafflecopterbe várjuk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)


Név a játékhoz:

Ta____od


Állomáslista:

01. 16. Spirit Bliss Sárga könyves út – Interjú az íróval
01. 20. Hagyjatok! Olvasok! – Kedvenc idézetek
01. 23. Hagyjatok! Olvasok!
01. 25. Readinspo

a Rafflecopter giveaway

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 5., csütörtök

Hatvani Csaba: Parányi talányok 2.



Miért választottam ezt a könyvet?

A Parányi talányok első részét nagyon ötletesnek találtam, gyerekként biztosan imádtam volna, mert már akkor is azokat a játékokat szerettem, amik megmozgatták az agyamat. Kíváncsi voltam rá, hogy az új részben a szerző tud-e valami újat mutatni nekem és a célközönségének, a gyerekeknek.


Véleményem a könyvről

A kötetben 30 parányi talány, vagyis találós kérdés szerepel. Olyan találós kérdések, amelyekre egy-egy állat a helyes válasz. A találós kérdések aranyos, nyelvileg játékos versikék formájában vannak megfogalmazva, amik nekem személy szerint nagyon tetszenek. Rímelnek, jó a ritmusuk, vagyis a gyerekek számára élvezet lehet akár megtanulni, elszavalni is ezeket.

Minden talányhoz két oldal tartozik. A könyv elején elmagyarázzák nekünk, miként is kell hozzálátni a rejtélyek, rejtvények megfejtéséhez. Az első oldalon van a talányos mondóka, amiből megpróbálhatjuk kitalálni a hozzá tartozó állatot. Felnőttként ez nem volt túl nehéz, lévén a mondókák az adott állat sok jellemzőjét magába foglalják. Gyerekként biztos, hogy többet gondolkoztam volna a megfejtéseken. Vagyis szerintem a célközönség számára nem túl egyszerűek, de nem is túl bonyolultak ezek a versek.

Ha valaki nem tudja, melyik állat tartozik az adott mondókához, azáltal kaphat segítséget, hogy a mondókát tartalmazó oldalon az állat egy kis részlete el van rejtve az illusztráción. Apropó illusztrációk... Itt kell hozzátennem, hogy Sebők Orsolya imádnivaló, színes, teljes oldalas rajzokat készített a kötethez. Nekem nagyon bejön a stílusa, egy kicsikét még jobban is, mint az első kötet illusztrátoráé, pedig az ő rajzait is szerettem.

Ha valaki megfejtette a mondókát, még nincs vége a játéknak, és ez újdonság az előző kötethez képest. A talány második oldalán ugyanis nyelvi játékok várnak a gyerekekre. Gyerekként ezeket is imádtam volna, de még felnőttként is el tudtak szórakoztatni. Nem mellesleg ezek a pluszfeladatok a többi között fejlesztik a gyerekek nyelvi készségeit, logikáját. Olyasmikre kell gondolni, hogy pl. milyen értelmes szavakat tudsz összerakni az adott állat nevének betűiből. Vagy ha az adott állat nevének magánhangzóit kicseréled más magánhangzókra, milyen értelmes szavakat kaphatsz. És hasonlók...

Természetesen a második oldalak végén mindig van egy kis tudományos, de érdekes leírás az adott állatról, ahogyan az első kötet esetében is. Így a gyerekek a játék mellett sok érdekes tényt tanulhatnak meg az állatokról. Vagyis ez a kötet nem csak szórakoztatja a kicsiket, hanem többféle tudást, fejlődési lehetőséget is ad számukra. Egyfelől nyelvit, másfelől logikait, harmadrészt tudományos-biológiait. A mai világban, amikor mindenhol csak butítani akarják az embert, én kifejezetten nagyra értékelem, ha valaki fejleszteni, tanítani szeretné a gyerekeket. Azt pedig még jobban értékelem, ha mindezt a megfelelő játékossággal, érdekességgel teszi.

Kíváncsian várom a Parányi talányok 3. részét, és azt, hogy abban miféle érdekes újításokat találhatok majd.



Hogy tetszett a könyv?

Bár nagyon nem vagyok a célkorosztály, igazán szórakoztatónak találtam a kötetet. Egyfelől, mert tudom, hogy kislánykoromban imádtam volna mind a találós versikéket, mind a nyelvi játékokat. Másfelől, mert úgy vélem, nagyon fontos, hogy ebben az elbutításunkra törekvő világban az újabb generációkat megtanítsuk a tanulás, tudás szeretetére, arra, hogy mennyire klassz dolog használni az agyunkat. És szerintem az ilyen játékos, mégis oktató-fejlesztő könyvek pont ezt mutatják meg a kicsiknek.

Szóval én összességében IMÁDOM ezt a könyvet.


Kiknek ajánlom a könyvet?

Minden kisgyereknek, mert nagyon jól fognak szórakozni úgy, hogy közben egy csomó képességük fejlődik, sok érdekes információ megragad az agyukban.

Ha kíváncsi lettél, itt megvásárolhatod a könyvet:

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz

2023. január 4., szerda

Évösszegző 2022



Vége egy újabb évnek, én pedig ismét összefoglaltam magamnak és nektek, hogy mi is történt velem. Összességében elégedett vagyok, szerintem viszonylag jó évet zártam, új dolgokba kezdtem, régiekben fejlődtem, kalandokat éltem át, és lényegében még újjá is születtem.

A munkahelyemmel kapcsolatban annyi változás történt, hogy végre leköltöztünk a túlzsúfolt, sötét és a szellőztetési nehézségek miatt sokszor állott levegőjű tetőtérből, és én meg még három munkatársam saját kis irodát kaptunk. Jó, mert lényegében a többiek helyiségéből nyílik, vagyis nem vagyunk teljesen elvágva a kis csapatunktól, de közben, ha nyugira, csendre van szükségünk, el tudunk vonulni. Nem mellesleg jók a fényviszonyok, és ki lehet nyitni az ablakot. Szóval ez mindenképpen pozitív változás. A szememnek is. (Bár a home office lehetőségnek jobban örültem volna, de ne legyünk telhetetlenek...)

A másik változás, ha már a szememről volt szó, hogy szemüveges lettem. Távolra rosszul látok, közelre még teljesen jól egyelőre (legalább is a jobb szememmel, mert a balt lekapcsolta az agyam költséghatékonyságból XD, de ha mindkét szemem nyitva van, észre sem veszem a különbséget). A szemüvegem csini, és van rajta olyan szemkímélő bigyó, ami megvéd a monitor fényétől.

Augusztus 1-je óta elkezdtem rajzolni, és bár én sem hittem volna, de egész szépen fejlődök. Teljesen rákaptam, ma már nem telhet el úgy nap, hogy ne rajzoljak valamit. Nagyon komolyan veszem, mert szeretnék egy saját képregényt készíteni a jövőben. Hogy mikor leszek azon a szinten, még nem tudom, de az ötlet már megvan. Azt hiszem, mégiscsak örököltem valamit a nagypapám tehetségéből, aki Izraelben festő- és képzőművész volt.

A másik újdonság az életemben az volt, hogy elmentem az egyik kolléganőmmel egy egyetemi képzésre. Furcsa volt, mert olyasmiről tanultam, amihez eddig semmiféle közöm nem volt, a 3D technológiákról. Megtanultunk Blenderben tárgyakat tervezni, csináltunk sakkfigurákat, vázát, ajtógombot, malacperselyt, telefontartót, lithophane-t, sőt, beszkenneltük a saját fejünket a váll egy részével együtt, és egy mellszobron megpróbálhattuk átalakítani kicsit a kinézetünket. Nehéz volt, mert tényleg teljesen üres lappal kezdtem a képzést, de nagyon élveztem. Egyfelől klassz tanáraink voltak, akik jól magyaráztak, segítettek, másfelől maga a tervezés is teljesen lekötött. Végül a képzés zárásaként kinyomtathattuk az egyik általunk tervezett tárgyat 3D nyomtatóval. Én a lithophane-t választottam, amire az egyik kutyusomat, Pötyit tettem rá. Remélem, hogy lesz a kurzusnak majd magasabb szinten folytatása (azt mondták nekünk, hogy elvileg tervben van), mert tuti, hogy arra is elmegyünk a munkatársammal.

Ebben az évben történt az is, hogy teljesen beleszerettem a Heartstopper című képregény- és filmsorozatba. Azt hiszem, kicsit ez volt az, ami egyfelől rajzolásra késztetett, másfelől rávett arra, hogy elkezdjek újra angolozni. Olyannyira, hogy az első részt leszámítva az összes képregényt előbb olvastam angolul, mint magyarul, most pedig épp a kiegészítőköteteket olvasom angolul és fordítom magyarra csak úgy szórakozásképpen.

Nem mellesleg az angolgyakorláshoz az is hozzájárul, hogy idén megismertem egy lengyel pszichológushallgató lányt, akivel hónapok óta angolul beszélgetünk, és bár még sosem találkoztunk, nagyon örülök, hogy a sors elém sodorta. Nagyon sokban hasonlítunk egymásra, nagyon sok közös dolgot szeretünk (például a mangákat, képregényeket), nagyon sok mindenben hasonlóan gondolkozunk. Remélem, hogy idén ellátogat hozzám majd Magyarországra, és akkor az angol beszédet is gyakorolhatom, nem csak az írást.

Idén halálközeli élményem is volt, egy baleset, amit lényegében sértetlenül megúsztam, de csak a véletlennek köszönhetően. Csak a bal kezem sérült meg egy kicsikét (lett rajta egy kicsit gennyedző seb, ami mostanra már gyógyulgat), valamint az ujjamon repedt fel kicsit a bőr. Na meg, mivel ösztönösen magam elé rántottam a szatyromat, az szakadt ki öt helyen, a benne lévő ételesdobozom széle tört le, és az éppen nálam lévő könyv borítójának sarka repedt meg (szipp...). De nagyon simán megúsztam ahhoz képest, ami történhetett volna. És ez hatással volt rám, nem is kicsit. Azóta jobban tudatában vagyok annak, hogy lényegében bármikor meghalhat az ember, és nem lehet mindig halogatni a dolgokat, mert nem biztos, hogy lesz holnap.

És ha már halogatás... Évekkel ezelőtt kitaláltam, hogy készítenem kéne egy interjúmagazint. Blog formájában egyszer bele is kezdtem, de az annyira nem jött be. Online pdf-es magazinként meg nem mertem belevágni sokáig. Aztán nyáron végre összeszedtem magam, és így ősszel kijött a magazinom első száma. Azóta pedig megjelent már a második is. Ami a legjobb, hogy a letöltési adatokból úgy tűnik, sokan kíváncsiak vagytok rá.

Az írás... Nos, sokat dolgoztam a Maguknak valók, egymásnak valók című regényem kéziratán, az előolvasóimtól sok segítséget is kaptam, amit ezúton is köszönök nekik. De sajnos még mindig nem értem a munka végére. Nem is ígérek semmit ezzel kapcsolatban, mert az csak stresszel. Egyszer el fog készülni a regény, ez biztos.


No és akkor jöjjenek a könyvekkel kapcsolatos érdekességek...

Idén 118 könyvről írtam véleményt.

Ezen kívül 3 filmről is írtam nektek, valamint 11 extrát hoztam interjúk, idézetek és egyéb érdekességek formájában.

Toplistát is készítettem nektek, de mivel sok kedvenc sorozatomból több részt is olvastam idén, ezért a szorosan összefüggő sorozatokat egy könyvként kezeltem.


Top 10 kedvenc nem magyar regényem 2022-ben:








8. Gail Carriger: Napernyő Protektorátus-sorozat (2. 3. 4. 5. rész)




Top 10 kedvenc magyar regényem 2022-ben:



3. Szabó Tibor Benjámin: Epic 1. és 2.





8. Dénes Évi: Az apród

9. Sziládi Orsolya: Hazugságok börtönében



Top 10 kedvenc gyerekkönyvem, mesekönyvem 2022-ben:


2. Bálint Ágnes: Szeleburdi család és Hajónapló

3. Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest!-sorozat (3., 4., 5. 6.)









Top 10 kedvenc egyéb (nem regény) könyvem 2022-ben:

1. Alice Oseman: Heartstopper-képregénysorozat (1. 2. 3. 4.)











Szóval ennyi volt számomra 2022. Remélem, hogy 2023 is jól alakul majd, nekem és nektek is! :)

Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Google Reader-hez Add az RSS olvasódhoz